Az RKP KB-nak az oktatás „fejlesztéséről és tökéletesítéséről” tanácskozó plenáris ülésén Ceauşescu azzal védi meg a május 13-i törvényt, hogy kijelenti: „Már megmondtam más alkalmakkor is: mi nem tudunk külön fizikai, kémiai és más szakú intézeteket létesíteni azoknak a fiataloknak, akik nem ismerik a román nyelvet. [...] A román nyelv nem idegen nyelv egyetlen fiatal számára sem, aki Romániában él! Szocialista társadalmunk nyelve ez, és meg kell tanulnia az összes román állampolgárnak.” Ezen az ülésen Takács Lajos is felszólalhat (az ugyancsak jelenlévő, és felszólalásra jelentkező Domokos Géza, Sütő András és Fazekas János nem kapnak szót). Takács, az államtanács tagja beszédében ugyan utólag is helyesli a kisebbségi iskolák 1956 és 1959 közti erőszakos elrománosítását, (azt is beismerve, hogy abban az időben még azon a véleményen volt, hogy a földrajz és történelem kizárólag román nyelven történő tanítása „segítséget fog nyújtani a román nyelv ismeretének tökéletesítéséhez”). Emellett azonban azt is kijelenti, hogy „az utóbbi időben szó van arról, hogy az együttélő nemzetiségek oktatását kétnyelvű oktatássá alakítják át. Nem tudok elképzelni nagyobb szerencsétlenséget...” Azt javasolja, hogy a fenti javaslatot – mielőtt konkrét jogszabályba öntenék – vitassák meg a nemzetiségi dolgozók tanácsaival. Ceauşescu beszédében meglehetősen durván nekimegy Takácsnak és az ellenérveit lesöpri az asztalról – ám a kétnyelvű oktatás tervezett bevezetésére még sem kerül sor, de a két nemzetiségi tanács országos plenárisának – már igencsak esedékes – összehívása is elmarad.

Ismét összehívják Bukarestbe a Magyar Nemzetiségi Dolgozók Tanácsa plenáris ülését, Ilie Verdeţi felügyelete alatt. A mindvégig román nyelven folyó tanácskozáson (egyedül Balogh Edgár szólalt fel magyarul) a speciális kisebbségi problémák megvitatására nem kerül sor. Takács Lajos alelnök szerint csak azért hívták össze, hogy „velük is kinyilatkoztassák az RKP programjával kapcsolatos »teljes egyetértésüket és támogatásukat« és elküldjék Ceauşescunak a táviratot.”

Bukarestben – fél év halogatás után – összehívják a két „dolgozói tanács” plenáris ülését. Néhány felszólaló az első nap, a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsának ülésén (ismét) felveti a magyar nyelvű oktatás problémáit, ám Ceauşescu a két tanács másnapi együttes ülésén tartott beszédében erre úgy reagál, hogy „vannak itt is hiányosságok”, de „minden bizonnyal nem itt a helye annak, hogy most elemezzük ezeket a kérdéseket.” Végeredményben ismét csak – miként egy nagykövetségi rejtjeltávirat fogalmaz – „külsőségekre épített, propagandaelemektől hemzsegő tanácskozásra került sor”, ami a részt vevő értelmiségiekből „elkeseredettséget váltott ki”.   ? 1976. május 20.

Összehívják a magyar és német „nemzetiségi dolgozói tanácsok” kibővített plenárisait. A Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsának plénumán elnöklő Cornel Burtică KB-titkár beszédében szokatlanul élesen rohan ki a „Horthy-fasizmus irredentizmusa” ellen. A felszólalók mindegyike az elvárt „szöveget” mondja fel (Péterfi István elnök számadatokkal igyekszik bizonyítani a magyar kisebbség „teljes jogegyenlőségét”), csupán Albert Sándor, a Brassói Lapok főszerkesztője beszél nyíltan megyéje nemzetiségi oktatási problémáiról, amire Burtică úgy válaszol, hogy „erőfeszítéseket kell tenni a nemzetiségi oktatás további javítása terén”. Biczó György nagykövet úgy véli, hogy az egész tanácskozást csak azért kellett összehívni, hogy választ adjanak az amerikai magyar emigráns megmozdulásokra. (Ennek a törekvésnek a keretébe illeszthető bele az is, hogy Domokos Géza, a Kriterion Kiadó igazgatója a tanácskozás után interjút adhatott a New York Heraldnak.)