Mihály király – az angolszász nagyhatalmak támogatásában bízva – felszólítja Petru Grozát, hogy mondjon le, mert kormányát Nagy-Britannia és az Egyesült Államok kormányai nem ismerik el, ezért ő nem képviselheti Romániát megfelelően a béketárgyalásokon. A király 20-án megismétli a követelését, amit Groza visszautasít. Ezután Mihály öt hónapig „sztrájkol”, vagyis nem hajlandó a miniszteri rendeleteket, törvényeket ellenjegyezni.   ? 1945. december 31.

Kolozsváron megalakul a Romániai Szociáldemokrata Párt Országos Magyar Bizottsága. A titkárságot Bruder Ferenc és Nagy Géza vezeti.

A kolozsvári Világosság „A Magyar Népi Szövetség nagyszabású akciót indított a moldvai csángók felkarolására” címmel interjút ad közre Czikó Nándorral, az MNSZ Központi Végrehajtóbizottságának tagjával, aki Antal Árpád bolyais hallgatóval, a Móricz Kollégium tagjával a Bákó megyei csángók közt járt, felmérve a helyzetüket. // Megjelenik a Monitorul Oficialban a nemzetnevelési minisztérium 692. sz. törvényrendelete, mely elismeri a korábban szerzett magyar diplomákat és a nyugdíj megállapításánál beszámítja az 1940–1944 közti szolgálati időt is. ? 1948. május 14.

A kolozsvári Igazságban durva sajtótámadás jelenik meg Bónis György, a Bolyai Tudományegyetem jogtörténész professzora ellen. A kirohanás névtelenségbe burkolózó szerzője (Jakab Antal) azzal vádolja többek közt Bónist, hogy jegyzetében „meghamisította a marxizmust”, a világháború alatt pedig a „nemzeti szocialista jog csodálója” volt. Befejezésül kijelenti a cikk szerzője: „Reméljük, hogy a nem soká működésbe lépő új egyetemi purifikációs bizottság nem fog megfeledkezni ez alkalommal Bónis professzorról sem.” (Részben emiatt a sajtótámadás miatt, Bónis nyáron visszatér Magyarországra.)   ¬ 1945. december 2.

A Nagy Nemzetgyűlés négyszáztizennégy képviselőjéből négyszázegy megszavazza a Román Népköztársaság Alkotmányát. A szovjet mintára megalkotott alaptörvény létrehozza az elnöki tanácsot, melynek élén I. C. Parhon orvosprofesszor áll, a minisztertanács elnöke Petru Groza.   ? 1952. szeptember 24.

Beolvasztják az állami fakitermelő vállalatokba a gyergyói és csíkszentdomokosi erdőkitermelő szövetkezeteket, valamint a Csíki Magánjavak kereskedelmi társaságát.   ¬ 1946. október 1.

Magyarország és Románia képviselői Budapesten kétoldalú vízumegyezményt kötnek, amelynek december 8-án kellene életbe lépnie.   ? 1948. december 8.

Megjelenik a felsőoktatás átszervezéséről döntő 263.327. sz. közoktatásügyi miniszteri rendelet. A jogszabály az addigi orvosi karokból létrehozza az önálló orvostudományi egyetemeket, amelyek doktori címeket is adhatnak. (Ezt csak három év tanulással és tudományos munkával lehet megadni.) A marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet azonban a doktori adási jogot nem kapja meg. A törvény megszünteti Marosvásárhelyen a szervezés alatt álló gyógyszerészeti kart. (A magyar nyelvű gyógyszerészképzést végül 1949-ben mégis engedélyezik.) // A közoktatásügyi miniszter 263.327. sz. határozata a Bolyai Tudományegyetemen felállítja a matematika és fizikai, a természettudományi, kémiai, történelem és földrajzi, filozófiai, pedagógia és pszichológiai, filológiai, közgazdasági, jogi és közigazgatási tanszékeket. Marosvásárhelyen általános orvosi, gyermekgyógyászati, közegészségügyi, fogorvosi, gyógyszerészeti. // A közoktatásügyi miniszter 249. sz. rendelete elrendeli az önálló Magyar Művészeti Intézet (Institutul de Arta cu limba de predare maghiare din Cluj) felállítását (ugyanekkor hozzák létre a párhuzamos román intézetet is). A Magyar Művészeti Intézet három fakultással indul: zenei (a dékán: Márkos Albert), képzőművészeti (román tagozata is van, a dékán: Aurel Ciupe), színművészeti (a dékán: Poór Lili). (A koreográfiai kar a román intézetnél van, magyar tagozattal.) Az intézet rektora Kovács Zoltán képzőművész. ? 1949. február 6. // A Közoktatásügyi Minisztérium 263.318 sz. rendelete alapján elrendelik az Agrártudományi Intézet (Institutul Agronomic) Növénytermesztési Fakultása magyar tagozatának létesítését Kolozsváron. A képzés négy éves. (1951 őszétől öt évre emelik az oktatás időtartamát.) ? 1948. november 15.

Letartóztatják Bogdánffy Szilárdot, Scheffler János szatmári püspök titkárát, akit Bukarestben Gerald Patrick O’ Hara, a nunciatúra régense még 1949. február 14-én titokban felszentelt Scheffler utódává. Bíróság elé nem állítják, a nagyenyedi börtönben hal meg 1953. október 1-én.   ¬ 1948. december 12.

A Bihar megyei magyar lakosságú Árpád községben helyi zendülés tör ki az erőszakos kollektivizálás/téeszesítés ellen. A felvonuló földművesek különböző jelszavakat kiabálnak: „Nem akarunk kolhozt! Nem kell kommunizmus! Nem akarunk puliszkát enni az Állami Gazdaságban!” A helyi pártaktivistákat túszként lefogják. A megmozdulást a Securitate egységei leverik.

A megjelent 207. sz. rendelet megtiltja az állami vállalatok, szövetkezetek alkalmazottainak, hogy előzetes engedély nélkül elhagyják munkahelyüket, ugyanakkor büntetendő a rendszeres hiányzás és a sztrájk is.

Közlemény jelenik meg az Előrében (másnap pedig a kolozsvári Igazságban): „Az illetékes szakminisztériumok bürokratikus intézkedései miatt tavaly és tavalyelőtt a kolozsvári Mezőgazdaságtudományi Intézet magyar tagozatán megszüntették az első- és másodévet. Pártunk Központi Vezetősége felülvizsgálta a szakminisztériumok intézkedéseit, és megállapította, hogy azok nem felelnek meg a párt nemzeti [sic!] politikája szellemének... A Központi Vezetőség elhatározta a bürokratikus intézkedés azonnali megszüntetését...” A párthatározat következtében sebtében – a tanév megkezdése után több héttel – felvételi vizsgákat tartanak az első évre, míg a másodévre a Bolyai rokon szakjairól irányítanak át hallgatókat.

Temesváron mintegy kétezerötszáz diák résztvételével nagygyűlést tartanak a Politechnikán (Műegyetemen), melyre meghívták az RMP Központi Vezetősége Temesvár tartományba küldött tagját, Petre Luput, a közoktatásügyi miniszter helyettesét, Coriolan Drăgulescut, Ilie Verdeţet, valamint az egyetem vezetőségét. Kezdetben a diákság problémáiról van szó, majd a magyarországi eseményekkel kapcsolatos kérdések merülnek fel. A diákok szolidaritásukat fejezik ki a forradalommal és elítélik a szovjet beavatkozást. Egyre inkább kommunistaellenes közbeszólások hallhatók. A Teodor Stanca által összeállított tizenkét pontos memorandumukban megfogalmazzák a követeléseiket is. (Többek között követelik a szovjet csapatok kivonását Romániából, Sztálin személyi kultuszának fölszámolását, a parasztságot sújtó beszolgáltatások eltörlését, valamint öszöndíjat minden hallgató számára és az egyetemi autonómia visszaállítását.) A gyűlés közben a Securitate csapatai körbefogják az épületet, majd megjelenik az állambiztonság tartományi vezetője és letartóztatják a szervezőket és a résztvevők nagy részét, éjszaka pedig megszállják az egyetem épületeit és a kollégiumokat. (A megmozdulásról másnap a Szabad Európa Rádió is beszámol.)

Az Előre információi szerint a Történelmi Műemlékek Igazgatósága és a helyi szervek kezdeményezésére ebben az évben több Hunyad tartománybeli műemléket is rendbehozatnak, többek közt a gyulafehérvári vár főkapuit és a Batthyaneum épületét (amelyet a gyulafehérvári római katolikus egyházmegye egyháztól vettek el).

súlyos árvíz sújtja az országot, a kiáradt folyók nyolcvanegy helyiséget teljesen elpusztítanak, a halottak száma százhatvanhat. Erdélyben a legtöbb folyó (az Olt, a Maros, a Küküllők, a Szamosok és a Kőrösök) kiönt. Aradot csak nagy erőfeszítéssel sikerül megmenteni, de Szatmárnémeti, Déva, Marosvásárhely, Dés nagy részét már elönti a víz.

és március 2. között Ion Gheorghe Maurer miniszterelnök „baráti látogatásra” Budapestre látogat. Érdemi tárgyalásokra nem kerül sor. A kiadott közös közlemény szerint a két fél egyetért abban, hogy a kétoldalú viszonyt a két évvel korábbi találkozó szellemében kell fejleszteni.

A budapesti külügyminisztérium román referatúráján készült feljegyzés szerint „román részről szorgalmazzák az újabb magas szintű találkozót, melyet, ha jó előkészítése biztosított lesz, mi is lehetségesnek látunk. […] A nemzetiségek összekötő szerepének deklarálását román részről mindezideig elutasítják. […] A Romániával való együttműködés terén óvakodni kell a túlzott várakozásoktól, csak lassú előrehaladással számolhatunk. Türelmes, szívós munkára van szükség ezen a területen.”

Zsuffa Zoltán kovásznai matematika tanárt memorandumot nyújt be a Kovászna megyei elsőtitkárnak, Nagy Ferdinándnak. Ebben felpanaszolja, hogy április 29-én beidézte a sepsiszentgyörgyi Securitate, amikor tizenkét órán át vallatták, hadbírósággal fenyegették, megverték, majd házkutatást végeztek nála. Május 3-án ismét Sepsiszentgyörgyre rendelték be, majd 27-én Kovásznára, ezúttal már a megyei állambiztonsági vezető és egy bukaresti tiszt hallgatta ki, majd szabadon bocsájtották. (Az Amnesty International információi szerint azzal vádolják, hogy „nemzetiségi gyűlölködést szít” és hadbírósággal fenyegetik „államellenes agitáció” miatt.) Zsuffának az esete hamarosan kitudódik, ennek köszönhetően a Securitate „leszáll” róla. Levele 1979-ben szintén megjelenik a Witnesses.... című kötetben.

Bukarestben az RKP KB Ideológiai Bizottsága egy ördögkúti emlékmű felállításáról tárgyal. (Ördögkúton 1940 szeptemberében a bevonuló honvéd egységekre rálőttek, mire megtorlásul ártatlan helyi civileket is kivégeztek.) Az emlékmű burkolt magyarellenes jelképe miatt a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa elnöke, Gere Mihály és titkára, Fejes Gyula interveniál Dumitru Popescu KB-tagnál. Azt kérik, hogy ha Ördögkúton felállítják az emlékművet, „cserébe” Szárazajtán is állítsanak emlékművet a Maniu-gárda áldozatainak. Popescu a kérést visszautasítja.

és március 2 között baráti látogatásra Budapestre utazik Ştefan Andrei külügyminiszter. Fogadja Kádár János is, aki azt fejtegeti neki, hogy mindkét országnak törekednie kell arra, hogy elkerüljön mindent, „ami a nacionalizmus növelését [sic!] idézné elő”. A román külügyminiszter egyetért azzal, hogy mindkét országban előfordulnak „nacionalista megnyilvánulások”.

Összehívják Bukarestben a magyar és a német „nemzetiségi dolgozók tanácsai” országos plénumait. (Ezen első ízben részt vesz Nagy Ferdinánd volt Kovászna megyei első titkár, miniszter.) Az első napon külön-külön ülésezik a két tanács. A Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa plenárisán felszólalók mindnyájan az RKP konferenciájának határozatát, Ceauşescu útmutatásait méltatják, „a nemzeti [értsd: nemzetiségi] kérdés megoldását” hangoztatják és visszautasítják a „külföldi reakciós” szándékokat. (Domokos Géza, a Kriterion nemzetiségi könyvkiadó igazgatója, a KB póttagja és Gálfalvi Zsolt, az SZNMT korábbi tanácsosa, publicista nem vállalja, hogy felszólaljon.) A második napi közös ülés végén Ceauşescu rövid beszédet tart, melyben többek közt megvédelmezi a vegyes házasságok gyakorlatát.

Elhagyja Romániát a nagyváradi Ara-Kovács Attila, az Ellenpontok egyik szerkesztője.   ? 1984. július 8.