A brassói katonai törvényszék ítéletet hirdet a Maniu-gárda tagjainak perében. A szárazajtai, csíkszentdomokosi és más gyilkosságokat elkövető „voluntárok” két hónaptól öt évig terjedő börtönbüntetést kapnak. (A gárda vezetőjét, Gavrilă Olteanut távollétében életfogytiglani börtönbüntetésre ítélik.) Az ítélet kihirdetése után letartóztatnak négy szárazajtai székelyt, akik – a vád szerint – román katonákat kínoztak és öltek meg.)   ? 1946. augusztus 31.

A brassói Népi Egység beszámol róla, hogy a brassói hadbíróságon megszületett a „gyergyószentmiklósi zendülők” ügyében az ítélet. A védelem tanúinak meghallgatása után a katonai törvényszék valamennyi vádlottat felmenti. A lap akként kommentálja az eseményt, hogy: „A bíróság ítéletét a maga nevében helyesnek tartjuk. Véleményünk szerint azonban mélyebben kellett volna megvizsgálnia a fővádlott dr. Sági István ügyét, aki értelmiségi lévén nem hivatkozhatott arra, hogy beugratták, hanem kitűnően tudta, hogy mit csinál. Dr. Sági tekintetében az ügyész túlságosan könnyen ejtette el a vádat, amely esetleg reakciós mesterkedés leleplezésére vezetett volna.”   ¬ 1946. február 14.

Ítéletet hirdetnek az Unghváry-perben. Unghváry Sándor 5 év börtönbüntetést kap tiltott határátlépésért, valamint „államellenes bűncselekményért” és kémkedésért. (Unghváry Daday Lóránt író segítségével november 18-án megszökik a szamosújvári börtönből, majd kijut Nyugat-Németországba.)

Letartóztatják László Ignác gyergyószentmiklósi római katolikus esperest, majd „a szocialista társadalmi rend elleni izgatás” vádjával Marosvásárhelyen hét évre ítélik. (Valódi „bűne” az lehetett, hogy nem volt hajlandó részt venni az ún. „békepapi” mozgalomban.)

A bukaresti katonai törvényszéken folyik Jakab Antal titkos ordinárius, dr. Dávid László volt gyulafehérvári püspöki titkár és Erőss Lajos kolozsvári római katolikus káplán pere. 24-én meghozzák az ítéletet: Jakab Antal és Erőss Lajos büntetése nem ismert, Dávid Lászlót 19 év kényszermunkára ítélik, csak az 1964-es amnesztia után szabadul Jakab Antallal együtt. Erősst 1954-ben kiengedik.

A nagyváradi területi katonai törvényszék Kolozsvárott ítéletet hoz az ún. IKESZ-ügyben. A tizennyolc középiskolás diákot „a fennálló társadalmi rend elleni szervezkedés”, valamint „felforgató tevékenység” bűntettében bűnösnek találva háromtól nyolc évig terjedő börtönbüntetést szabnak ki. Palocsay Ádám állami díjas növénynemesítő, Palocsay Zsigmond apjának közbenjárása eredményeképpen a Nagy Nemzetgyűlés megkegyelmez az elítélteknek, akik 1954. szeptember 4-én kiszabadulnak.

A brassói katonai törvényszék ítéletet hirdet Birtók Ferenc brassó-bolonyai, Dukát József zernyesti és Gáll Kálmán római katolikus lelkészek perében. Mivel nem hajlandók arra, hogy aláírják az erdélyi római katolikus egyház Rómától történő elszakadását, Birtókot és Dukátot másfél évi börtönbüntetésre, Gállt pedig fel nem jelentésért 1 év börtönbüntetésre ítélik. Utóbbi akkor már több, mint egy éve vizsgálati fogságban van, ezért a tárgyalás után szabadon engedik. Birtók Ferenc 1955. január 13-án szabadul, Dukátot azonban 1954 végén, vagy 1955 elején Kolozsvárra viszik, mivel időközben kiderül róla, hogy Hieronimus Menges pápai prelátus megbízásából 1953 nyarán egy ideig a Szentszék titkos delegátusa volt. A jurisdikciós perben újból bíróság elé állítják.   ? 1956. március 18.

A Bolyai Tudományegyetem megszüntetése (illetve a Babeşsel történő összevonása) és a Securitate zaklatásai miatt öngyilkos lesz Szabédi László (Sáromberke, 1907.) író, költő, műfordító, irodalomtörténész egyetemi tanár.

A Macskási-féle katonai törvényszék Kolozsváron ítéletet hoz a csíkszeredai középiskolai tanárok ügyében: Puskás Attilát húsz, Palczer Károlyt tizenöt, Bereczk Lajost, Lőrinczi Jánost, Kovács Gyulát nyolc-nyolc, László Gizellát négy évnyi börtönbüntetésre, illetve kényszermunkára ítélik. (Rajtuk kívül még öt diákot ítélnek el háromtól nyolc évig terjedő börtönbüntetésre.) Az elítéltek többsége 1964-ben amnesztiával szabadul. (A tanárokat az '56-os forradalom szimpatizálásával vádoltak – valójában a székelyföldi magyar értelmiség megfélemlítése lehetett a cél.)

Bukarestben összehívják a magyar és a német „nemzetiségi dolgozói tanácsok” országos plénumait (országos gyűléseit). Az első nap külön-külön tanácskoznak, majd a második nap közös plenáris ülést tartanak, melyen Nicolae Ceauşescu is felszólal. Az első nap a kétszáz küldött újraválasztja a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa elnökét (Péterfi Istvánt) és függetlenített titkárát (Koppándi Sándort), de nem választanak újjá két alelnököt: Király Károlyt és Antalfi Andrást, aki korábban „disszidált”. A most megválasztott új alelnökök: Fazekas Lajos Hargita megyei első titkár, Lőrincz László oktatási minisztériumi államtitkár, Péter Ilona kolozsvári cipőgyári munkás és Szabó Albert nagyváradi esztergályos, az alapítás óta pedig Méliusz József és Takács Lajos. Az előterjesztésben az országos pártkonferencia határozatából adódó feladatok című beszámolót ismertetik, emellett még két referátum hangzik el. Egyik a magyar nemzetiségi oktatás helyzetéről, melyet Lőrincz László oktatási minisztériumi államtitkár tart, a másik a kulturális ellátottság helyzetével foglalkozott, melyet Hegedűs László, az SZMNT nemzetiségi bizottságának államtitkár vezetője terjeszt elő. Takács Lajos alelnök a tanács munkatervét ismerteti. Mivel több felszólaló is felhánytorgatja a a magyar egyetemisták kihelyezésének sérelmes gyakorlatát, Ceauşescu a záróbeszédében kitér erre a problémára is: „Általában szorgalmazni kell, hogy az abszolvenseket – különösen a tanerőket, de az egészségügyi hálózatban és a mezőgazdaságba kerülőket is – szülőhelyükre irányítsák és ne küldjék őket az ország, vagy a megye egyik végéből a másikba.” (Ennek ellenére a korábbi gyakorlat folytatódik, sőt, a román vidékekre kihelyezettek aránya tovább nő.)

Kolozsváron nyilvános tárgyaláson két év börtönbüntetésre ítélik Ferencz Béla Ervin ferences szerzetes-plébánost, azzal a váddal, hogy engedély nélkül rózsafüzéreket készítettek a szerzetesekkel és azt önköltségi áron árusították. (A valódi ok az, hogy az óvárosi ferences templom renoválását felügyelvén nagyarányú sikkasztást fedezett fel – erre a sikkasztást elkövető feljelentette.) Szeptember 26-án elutasítják a fellebbezését. Mivel a plébános májusban elmúlt hatvan éves, erre hivatkozva Jakab Antal gyulafehérvári püspök kegyelmi kérvénnyel fordul az államelnökhöz, amit elutasítanak. Mivel nem vonul be a börtönbe, novemberben Gyergyószárhegyen letartóztatják, majd leültetik vele a két évnyi büntetést. (Egyszer már ült 1958 és 1964 közt.)

A bukaresti katonai törvényszék ítéletet hirdet az „államellenes összeesküvés” vádjával bíróság elé állított csíkszeredai Borbély Ernő, Bíró Katalin és Búzás László ügyében. A vád szerint Erdélyi Magyarok Egyesülete néven „felforgató szervezetet” terveztek létre hozni azzal a céllal, hogy „különböző akciókat folytassanak a román társadalmi rendszer ellen”. Olyan röpcédulákat szándékoztak készíteni és terjeszteni, amelyek „az országra nézve befeketítő jellegűek”, valamint „terrorista-diverzionista akciók kezdeményezése egyes tömegrendezvények alkalmával”. Borbélyt hét, Buzást hat, Bíró Katalint pedig öt év börtönbüntetésre ítéli. Utóbbit – mivel büntetési tétele éppen amneszta alá esik – szabad lábra helyezik. Borbélyt és Buzást – feltehetően a nemzetközi tiltakozás hatására – büntetésük letelte előtt szabadlábra helyezik: előbbit 1987. február 25-én, utóbbit július 22-én. 1989 augusztusában mindhárman kitelepednek Magyarországra.