Gheorghe Vlădescu-Răcoasa bejelenti, hogy megkezdik a tîrgu-jiu-i és a sloboziai internálótáborban raboskodó ártatlan magyarok kiengedését. (Tîrgu-Jiu-ban kb. 1.500 magyar raboskodik.) A Tîrgu-Jiu-ba internáltak június 21–22-én szabadulnak.   ? 1945. október 29.

Marosvásárhelyen közgyűlést tart a Szövetség Gazdasági és Hitelszövetkezetek Központja. (Januárban háromszázkilencvenhárom tagszövetkezete van, amikor az országban összesen ötezer szövetkezet található). Elnökké Lakatos Istvánt, igazgatóvá György Endrét választják. 1945. elején Lakatos szerint összesen ezerkettőszáz magyar hitel-, fogyasztási-, és gazdasági szövetkezet található Erdélyben.   ? 1945. szeptember 18.

Kolozsvárról visszatér Budapestre Várkonyi Hildbrand Dezső, a neveléstudomány és lélektan professzora, aki 1940 őszétől volt a Ferenc József Tudományegyetem professzora.

A Monitorul Oficialban megjelenik a nemzetnevelésügyi miniszter 242.675. sz. rendelete a két magyar tankerület elismeréséről. A két tankerületi főigazgatóság alatt három-három megyei tanfelügyelőség működik, melyeknek Brassóban, Csíkszeredában és Marosvásárhelyen, valamint Kolozsvárt, Szatmárnémetiben és Temesváron van a székhelyük. A kolozsvári tankerület élére Hadházy Sándort, a kolozsvári unitárius kollégium tanárát, a brassói élére Erdélyi Gyulát, nagyenyedi kollégiumi rektort nevezik ki. A nemzetnevelési minisztériumban Felszeghy Ödön lesz a magyar iskolák állandó előadója. (A magyar tankerületek helyzetének törvényi úton való megnyugtató rendezése csak az 1946. november 23-án a Monitorul Oficialban megjelent 936. sz. törvénnyel történik meg.) A két magyar tankerület önállósága 1948. szeptember 1-én szűnik meg.

az amerikai hadifogságából hazaérkezik Gaál Gábor, az 1927–40 között Kolozsváron megjelent polgári radikális, majd kommunista irányultságú havi szemle, a Korunk főszerkesztője.

A kolozsvári Igazságban, az RKP magyar nyelvű napilapjában fulminás kirohanás jelenik meg Bónis György jogtörténész professzor ellen. („A Haladó Ifjúság leleplezi dr. Bónis kolozsvári egyetemi tanárt”). A Haladó Ifjúság kolozsvári titkársága által aláírt, közönséges hazugságoktól hemzsegő kirohanásban követelik „Hóman Bálint bizalmi emberének”, „a német fasizmus szószólójának” a Bolyai Tudományegyetemről történő kizárását, és mint magyar állampolgárnak Erdélyből történő kiutasítását. (Ez az első eset, hogy nyílt levélben támadják meg a Bolyai egyik professzorát.)   ? 1947. június 16.

Megjelenik a nemzetnevelési miniszter 355.523 sz. rendelete, miszerint elismerik az 1940–44 között szerzett orvosi és gyógyszerészi diplomákat.   ? 1946. április 4.

A marosvásárhelyi református kollégiumban tartja 1944 ősze óta első közgyűlését az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület. (A Magyar Népi Szövetség képviseletében jelen van Kurkó Gyárfás és Csákány Béla is.) Ekkor egyesül az 1940 augusztusa után ketté szakadt EMGE. Elnökké Szász Pált választják. (Szeptemberben nyolcvanezer tagja van az egyesületnek, ami a családtagokkal együtt több mint félmillió magyart jelent.) // Sepsiszentgyörgyön Új Székely Nép címmel politikai hetilap indul. A lapot hivatalosan az egyesült szakszervezetek adja ki, de a Magyar Népi Szövetség szócsövének számít. Szerkeszti Bujdosó Gyula. A parlamenti választásokat követően megszűnik.

A Monitorul Oficialban közzéteszik az egészségügyi miniszter 266. sz. törvényrendeletét, mely nem csak azokat az adásvételi szerződéseket nyilvánítja semmisnek, melyeket 1940. augusztus 1. és 1944. augusztus 23. között kötöttek az Észak-Erdélyből elüldözött román gyógyszerészekkel, hanem azokat is, amelyeket bármely más személlyel, tehát az el nem üldözött románokkal, vagy zsidókkal kötöttek. (A Magyar Népi Szövetség jogi és közigazgatási ügyosztálya szerint ez a törvényrendelet súlyosabb a 645. sz. ún. „visszaperlési” törvénynél is, mert a vevő szerzett jogait semmilyen formában nem biztosítja.) ? 1946. január 1. // A brassói Népi Egység-ben megjelenik Kurkó Gyárfás MNSz-elnök nagy feltűnést keltő cikke: „Megalkuvással nem győzhet a demokrácia”. Az MNSz országos elnöke kijelenti, hogy „nemzetiségünket három-négy főkérdés sorvasztja” (a CASBI-kérdés, a földreform körüli igazságtalanságok, a „visszaperlési” törvény, a magyar szövetkezetek helyzete, a fizetetlen magyar pedagógusok problémája stb.), ezért pedig „a reakciónak sikerült szervezeti helyiségeinket panaszirodákká sűlyesztenie”. A kisebbségi sérelmek megoldatlanságának oka pedig Kurkó szerint az, hogy „egyes miniszterek egyre halogatják az elavult világ nép- és nemzetiségellenes törvényeinek [meg]reformálását.” (Kurkó elsősorban a kommunista igazságügyminiszterre, Lucreţiu Pătrăşcanura céloz.)

Nékám Sándor ismét fölkeresi Márton Áront, aki egy hat pontos memorandumot nyújt át neki. Ebben az aláírók (Vásárhelyi János református és Márton Áron katolikus püspökök, valamint Korparich Ede, a Kaláka Szövetkezeti Központ igazgatója, Szász Pál, az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület vezetője és Lakatos István szociáldemokrata politikus) többek közt kijelentik, hogy „a magyar kormány rendkívül súlyos felelősséget vállal akkor, ha az erdélyi magyarság megkérdezése nélkül javasolna Erdélyre vonatkozólag megoldást. [...] Az erdélyi magyarság felfogása szerint, sem neki magának, sem pedig a magyar kormánynak nincsen joga Erdély tekintetében, amely a magyarság összességének is létfontosságú kérdése, önkéntes felajánlással területi lemondásba belemenni. Lemondást külső hatalom a magyarságra rákényszeríthet, de az ilyen döntést, ha igazságtalan, az idő orvosolni fogja, az önkéntes lemondást azonban többé jóvátenni nem lehet. [...] Az erdélyi magyarság számára a román uralom alatt töltött évek bebizonyították, hogy Romániában alapvető emberi jogai nincsenek biztosítva, annak ellenére, hogy azok tiszteletben tartására Románia ismételten ünepélyes ígéreteket tett és nemzetközi kötelezettségeket vállalt. A magyarság most már minden román politikai rendszert megismert, de tűrhető életviszonyokat számára egyik sem hozott. [...] Az erdélyi magyarság pedig éppen ezért elvárja, hogy a magyar kormány a maga részéről is mindent el fog követni annak érdekében, hogy a béketárgyaláson az erdélyi magyarságot kielégítő területi rendezés jöjjön létre.” A nyilatkozatot Kertész István, a budapesti Békeelőkészítő Osztály vezetője magával viszi a párizsi béketárgyalásokra, gr. Teleki Géza pedig eljuttatja az angol és amerikai külügyminiszterekhez, de semmiféle reagálás nem történik.   ? 1951. július 30.

Megjelenik a Monitorul Oficialban a 767. sz. törvény, miszerint Kolozsváron a magyar ügyek intézésére felállítják az Erdélyi Magyar Művészeti Vezérfelügyelőséget. (Inspectoratul General al Artelor din Ardeal, pentru problemele maghiare) Három osztályt létesítenek: színház, zene, népművészet.   ? 1947. február 10.

Az Erdélyi Népi Kárpát Egyesület Kolozsváron megtartja utolsó, rendkívüli közgyűlését. Ezen bejelentik, hogy az ONT (Oficiul Naţional de Turism – Országos Turisztikai Hivatal) bukaresti központjának utasítására egyesítik az összes turisztikai társaságot, és ezért az Erdélyi Népi Kárpát Egyesületet is megszűnik, vagyonát államosítják. (Kb. 18–19 menedékháza volt.)

Újabb „békegyűlést” tartanak, ezúttal Gyergyószentmiklóson. A Katolikus Akcióbizottság rendezte összejövetelre a lelkészek egy részét ismét fizikai kényszerrel viszik el. A kiadott brosúrában szereplő százegy világi pap és szerzetes egy része valójában ott sincs a gyűlésen. A meghozott határozat szerint: „...államunk gyakorlatilag is megvalósítja az Alkotmányban is előírt vallásszabadságot.” A résztvevők „elégedetten vették tudomásul azt, hogy a demokratikus kormány jóindulatának gyümölcseként életre hívhatják a Katolikus Státust, és annak Időközi Bizottsága már meg is kezdhette az első lépéseket az egyházi autonómia elnyerésének megteremtésére.”   ? 1951. március 15.

Megjelenik Maros Tartomány néptanácsa magyar nyelvű napilapjának, az Előrének az első száma.

Megkezdődik a kolozsvári rádió magyar adása, napi egy-egy, majd két-két órában. A stúdió első igazgatója Rácz Lajos pártaktivista, bemondója Török Ilona. Sugárzási körzete a Magyar Autonóm Tartomány, Kolozsvár és Nagybánya tartományok.   ? 1958. március 2.

Az Előrében megjelenik Bányai László rektornak a „Tízéves a Bolyai egyetem” c. cikke. A szerző szerint: „Kezdetben alig pár száz hallgatója volt, azt 1949/50-es tanévben már 1184 hallgató látogatta az előadásokat, a jelen tanévben pedig a hallgatók száma 1618-ra emelkedett, ezen kívül 436 hallgató iratkozott be a levelező tagozatra.” Az egyetem zavartalan működését 32 tanszék és 314 tagból álló tanszemélyzet biztosítja. Bányai szerint: „Egyre jobban elmélyül a Victor Babeş és a Bolyai egyetemek együttműködése is.”

A 176. sz. kormányrendelet alapján, majd a júniusban kiadott 310. sz. és 411. sz. rendeletek alapján összesen kilencezerötszázhuszonkét politikai elítéltet bocsátanak szabadon anélkül, hogy kegyelemben részesítenék őket. Kiszabadulásukat nem követi a polgári jogaikba való teljes visszahelyezés, mivel ítéletüket nem törlik el, csak felfüggesztik a végrehajtását.

Kolozsváron meghal Köpeczi Sebestyén József (Szék, 1878.) művészettörténész, heraldikus. 1919–41 között Köpecen él. 1921-ben ő tervezi meg Nagy-Románia címerét, később irányítja a gelencei műemléktemplom és a vargyasi Daniel-kastély restaurálási munkálatait. Az ötvenes években Kolozsváron részt vesz a Szent Mihály-templom és a Farkas utcai református templom restaurálási munkálataiban.

Hivatalos látogatáson Budapesten tárgyal Puja Frigyessel George Macovescu külügyminiszter. (Találkozik meg Losonczi Pállal, Lázár Györggyel és Biszku Bélával is.) A „többször feszült, de korrekt légkörű” tárgyalásokon a közös közlemény megfogalmazásakor a román fél mereven elzárkózik attól, hogy a nemzetiségek egyáltalán említve legyenek. Puja Frigyes felveti a „szállástörvény” kérdését, de Macovescu elzárkózik a megvitatása elől és azt is visszautasítja, hogy a kishatárforgalomba vonják be Szatmárnémetit, Nagyváradot és Aradot. A magyar főkonzulátus megnyitását a debreceni hasonló diplomáciai kirendeltség megnyitásához köti. A könyvkiállításokkal kapcsolatos sorozatos anomáliákat megvédi és azt kéri, hogy a magyar fél „ne sértse a román érzékenységet”.