A hivatalos lapban, a Budapesti Közlönyben megjelenik, hogy gr. Bethlen Bélát, Beszterce-Naszód vármegye főispánját kinevezték a kelet-magyarországi hadműveleti területek (tíz észak-erdélyi vármegye) polgári kormánybiztosává.   ? 1944. szeptember 9.

A szovjet katonai parancsnokság – a kommunista párt helyi képviselőinek ajánlására – kinevezi az új közigazgatási vezetőket: Kolozsvár főpolgármestere Tudor Bugnariu egyetemi tanár, az RKP tagja, az alpolgármester Demeter János, jogász, a MADOSZ egyik alapítója, Kolozs megye főispánja id. Teofil Vescan banktisztviselő, az alispán dr. Csőgör Lajos fogász, egyetemi tanársegéd, az RKP régi szimpatizánsa. A rendőrfőkapitány id. Virgil Salvan építészmérnök, helyettese Nicolae Pojghi. A november 9-i kolozsvári Világosság ismerteti a megalakult kolozsvári ideiglenes városi tanács névsorát. Eszerint a 29 tagú tanács 17 román, 11 magyar és 1 zsidó származású tagból áll.

Csernyikov tábornok – egy előző napi moszkvai távirati utasításra hivatkozva – utasítja a román adminisztrációt, hogy negyvennyolc órán belül vonuljanak ki Nagyváradról és környékéről.

Észak-Erdélyben Maniu híveiből megalakul a Felszabadult Erdély Román Demokrata Szövetsége (Uniunea Democrată Româna din Ardealul Eliberat), amelyet Emil Haţieganu ügyvéd vezet. (Haţieganu 1940–44 között az észak-erdélyi románság egyik vezetője volt.)

A marosvásárhelyi Szabad Szóban egy maroshévizi szemtanú beszámol az ottani közállapotokról: a „manisták”, vasgárdisták még mindig terrorizálják a magyar lakosságot, a városban mindenütt fennmaradtak az 1944 november 12. előtt kitett „Vorbiti româneste!” („Beszéljen románul!”)-feliratok. A nacionalista románok szítják a felekezeti gyűlölködést, emiatt pedig még a román (!) görögkatolikus lelkésznek is el kellett menekülnie.

Kolozsvárról a Romániai Szociáldemokrata Párt Magyar Bizottsága levelet ír az RSzDP Központi Végrehajtó Bizottságának, melyben az alábbi indokokkal bírálja a Nemzetiségi Statútum tervezetét: 1) több megszorítást tartalmaz mint az 1868-as magyar nemzetiségi törvény, vagy akár az észt, finn, litván nemzetiségi törvények, 2) antidemokratikus, mivel a nemzetiségek nyelvhasználatát a közigazgatásban, igazságszolgáltatásban a 30 %-os helyi nemzetiségi arányszámhoz kötik, 3) ha minimum 20% nemzeti kisebbség él az adott helységben, a jegyzőknek kétnyelvűeknek kell lenniük, 4) az alsóbbfokú közigazgatási és igazságszolgáltatási területeken az legyen az ügykezelés hivatalos nyelve, amelyet a hatáskörük alá tartozó terület lakosságának 80%-a beszél, 5) közhivatalok betöltésénél a lehető legszigorúbban be kell tartani a nemzetiségi számarányt, 6) az anyanyelvi oktatás költségeihez a költségvetésnek a nemzetiségek arányaihoz mérten kell hozzájárulnia, 7) a Nemzetiségi Statútum tervezetében foglaltakkal ellentétben ne 40 gyerek, hanem már 20 fő összegyűltekor szervezzenek állami iskolát a nemzetiségeknek, 8) a nemzetiségi törvénynek a nemzetiségeknek belső önkormányzatot kell adni, önálló nemzetiségi közigazgatási területeket kell szervezni, „kantonokat”. (Az RSzDP Magyar Bizottsága még a két világháború közt alakult meg, 1940 szeptemberi megszünte után – amikor az erdélyi szociáldemokraták betagolódtak az MSZDP-be –, 1944. október 11-én alakult újjá. A Bizottság elnöke: Lakatos István.)   ? 1945. február 7.

Megszervezik a kolozsvári Magyar Tankerületi Főigazgatóságot, melynek élére Hadházy Sándor kerül. 1945. április 9-én a nemzetnevelési minisztérium hivatalosan is elismeri az önálló magyar kolozsvári tankerületet. ? 1945. szeptember 21. // Vasile Pogăceanu, Kolozs megye főispánja átiratban sürgeti a Kolozsvári Magyar Egyetem Rektori Tanácsát, hogy „az itt élő népek őszinte, demokrata és kellő tudományos felkészültséggel rendelkező legjobbjaiból nevezzen ki rendes és rendkívüli tanárokat az egyes karokra”. (A magyar és román kommunisták is többször sürgetik az egyetem vezetését, hogy az eltávozott professzorok helyére vegyenek fel olyan „demokrata érzelmű”, tehát kommunista értelmiségieket, akik majd biztosítják, hogy az oktatás „demokratikus szellemben folyjék”.) ? 1945. január 19. // A Központi Tanácsadó Testület Jogügyi Bizottsága ülésén határozati úton kijelentik, hogy Észak-Erdély fölött „a felségjogot a fegyverszüneti egyezmény aláíróinak nevében, a Szövetségközi Ellenőrző Bizottság megbízása alapján a Szovjet katonai parancsnokság gyakorolja, meghatalmazottai alapján.”

Rădescu tábornok, az új kormányfő, követeli belügyminiszterhelyettestől, Teohari Georgescutól, hogy az oszlassa fel a kommunisták-irányította Hazafias Gárdát. Georgescu visszautasítja a követelést. // Az Országos Demokrata Arcvonal Észak-Erdélyi Központi Tanácsadó Testületének jogügyi bizottsága kidolgoz egy új, demokratikus választójogi és egy háborús bűnösökről szóló törvénytervezetet. A javaslat szerint szavazati joggal rendelkeznek mindazok a 18. éven felüli, 1945. január 15-én Kolozsváron állandó tartózkodási engedéllyel rendelkező férfiak és nők, akiket nem fosztottak meg büntető ítélettel politikai jogaik gyakorlásától, nem internáltak, és politikai okokból nem állnak rendőri felügyelet alatt, nem ítéltek el fasiszta magatartás miatt.

Mihály király Visinszkij követelésére kinevezi Petru Grozát miniszterelnöknek. (Mihály először visszautasítja a kormánylistát, mert azon nem szerepel Iuliu Maniu és Constantin (Dinu) Brătianu). A harminckét miniszter és államtitkár közül tizenhét ODA-tag. A kormány tagjai mások mellett: Gheorghe Tătărescu (miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter), Constantin Vasiliu-Răşcanu tábornok (hadügyminiszter), Teohari Georgescu (belügyminiszter), Gheorghe Vlădescu-Răcoasa (kisebbségügyi miniszter).

Kolozsvárott nyolc magyar író elhatározza, hogy megalapítanak egy magyar írószövetséget és beindítanak egy irodalmi lapot. Az öt tagú előkészítő bizottság tagja: Jékely Zoltán, Kiss Jenő, Nagy István, Szabédi László és Szentimrei Jenő. (A folyóirat főszerkesztője Szentimrei lenne.)   ? 1946. június 22.

Megjelenik az Erdélyi Gazda, az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület havi lapjának 1945/1–3 összevont száma. (Főszerkesztője Kós Balázs.) A lap ezután megszűnik, de a Kakassy Endre szerkesztette Erdélyi Gazda Naptára 1945-ben, 1946-ban és 1947-ben még megjelenhet. (Az Erdélyi Gazda szerepét a baloldali irányultságú Falvak Népe veszi át.)   ? 1945. november 18.

Az MNSZ Országos Végrehajtó Bizottsága nevében Kurkó Gyárfás adakozásra szólítja fel Erdély magyar társadalmát, mivel a magyar tanítók, tanárok, egyetemi professzorok hónapok óta nem kaptak fizetést. Felhívásában közli, hogy a gyűjtést már meg is kezdték, és közli, hogy Márton Áron gyulafehérvári római katolikus püspök gyorssegély formájában három millió lejjel járult hozzá „az egyetemi és közművelődési célokat” szolgáló Petőfi Alap felállításához. // Teohari Georgescu belügyminiszter Kolozsvárra főispáni értekezletet hív össze. A rádiónak adott nyilatkozatában a csendőrségről szólva kijelenti: „Ez a csendőrség a demokratikus Románia csendőrsége lesz és magatartásában nyoma sem lesz a régi csendőrség maradványainak.” (A valóságban az 1945. március 6. után Észak-Erdélybe visszatérő román csendőrség sosem igyekezett megakadályozni a magyar kisebbség üldözését, zaklatását.) ? 1945. szeptember 9.

Kurkó Gyárfás vezetésével harminc tagú delegáció tárgyal Bukarestben. Kulturális téren tizennégy javaslatot terjesztenek elő. Szeptember 6-án a tárgyalásokról Kolozsváron beszámoló az MNSZ elnöke, Kurkó azt állítja, hogy javaslataik nyolcvan százalékát a kormány jóvá hagyta. Elismerik a felekezeti és állami magyar tannyelvű iskolák ún. nyilvánossági jogát. Brassó is magyar tankerületi főigazgatóságot kap, azok a katonaszökevények, akik 1940. augusztus 30. és 1944. augusztus 23. közt Dél-Erdélyből északra szöktek, közkegyelmet kapnak. A tárgyalások eredményeképpen kibővül a magyar tanügyi hálózat. Ígéret szerint hamarosan rendezik az állampolgárságokat is, visszaadják a Csíki Magánjavakat. Ugyancsak megígérik, hogy felállítják az önálló (Erdélyi) Magyar Művészeti Vezérfelügyelőséget (Inspectoratul General al Artelor din Ardeal, pentru problemele maghiare), melynek élére Szentimrei Jenőt fogják kinevezni. (A vezérfelügyelőt jogilag csak 1946 októberében erősítik meg tisztségében.) Azt is megígérik, hogy orvosolni fogják a földreform során felmerült nemzetiségi panaszokat, mentesülnek a CASBI-leltározás alól azok, akiket erőszakkal hurcoltak el a csapatok, vagy munkaszolgálatra vittek el, vagy kötelezően soroztak be, de visszajöttek, visszaveszik az elbocsájtott orvosokat és azokat a volt MÁV-alkalmazottakat, akik nem önként mentek el a hadsereggel, a Székelyföldön az állomásokon a helységneveket magyarul is kiírják és hogy a magyar szövetkezetek egyenlő elbánásban részesülnek a románokkal. A gyakorlatban az ígéreteknek csak egy része teljesül.   ? 1945. december 3–19.

Bukarestben megtartják a Román Kommunista Párt első legális országos pártkonferenciáját. (1944. augusztus 23. után egy ideiglenes vezetőség, a Constantin Pîrvulescu, Rangetz József, és Emil Bodnăraşból álló ún. „trojka” vezette az RKP-t.) A pártkonferencián határoznak a „forradalom továbbfejlesztéséről”. A konferencia új vezetőséget választ. Többek közt a Központi Bizottság tagja lesz Gheorghe Apostol, Emil Bodnăraş, Nicolae Ceauşescu, Iosif Chişinevschi, Teohari Georgescu, Gheorghe Gheorghiu-Dej, Luka László/Vasile Luca, Mogyorós Sándor, Rangetz József, Constantin Pîrvulescu, Lucreţiu Pătrăşcanu, Leontin Silaghi, Chivu Stoica és Gheorghe Maurer. A Politikai Bizottság tagja lesz Gheorghe Gheorghiu-Dej, Ana Pauker, Luka László/Vasile Luca, Teohari Georgescu, Chivu Stoica, Gheorghe Vasilichi, Miron Constantinescu. (Lucreţiu Pătrăşcanu kimarad a PB-ből.) A konferencián Luka beszédében ismételten visszatér az ún. „zászlókérdésre”: „A reakció arra ösztönözte a magyarságot, hogy a piros-fehér-zöld zászlót lengesse, és [...] sikerült neki megakadályozni, hogy a román demokraták részt vegyenek Észak-Erdélyben a demokratikus szervezetek létesítésében, a magyarság ellen ingerelve a román parasztságot, román munkásságot, és a román értelmiséget.”   ? 1946. július 6–8.

Megjelenik a Monitorul Oficialban a kolozsvári magyar egyetemi tanács kinevezése. Rektor: dr. Csőgör Lajos, prorektor György Lajos, a bölcsészet-, nyelv-, és történettudományi kar dékánja Molter Károly, prodékánja Bró Vencel, a matematika- és természettudományi kar dékánja Péterffy István, prodékánja Balogh Ernő, a jog- és közgazdaságtudományi kar dékánja Jordáky Lajos, prodékánja Venczel József, az orvostudományi kar dékánja dr. Feszt György, prodékánja dr. Veress Ferenc. Az egyetem tanácsának kinevezésével a Hármas Bizottság megszűnik. (Dr. Csőgör Lajos rektor a brassói Népi Egységnek adott október 28-i interjúban azt is közli, hogy a legutóbbi bukaresti tárgyalásaikon kérték Groza miniszterelnöktől és Voitec nemzetnevelési minisztertől, hogy engedélyezzék az egyetem számára a „Kolozsvári Bolyai Tudományegyetem” elnevezés használatát, amihez Groza és Voitec hozzájárultak.)   ? 1945. december 18.

A Monitorul Oficialban megjelent rendelet engedélyezi a Bolyai Tudományegyetemen gyógyszerészeti fakultás létesítését. Egyelőre csupán a II. és III. évfolyamot kezdik megszervezni. (A gyógyszerészeti képzés 1948-ig a természettudományi karon történik.)

Az MNSZ létrehozza a Romániai [Országos] Magyar Segélyező Bizottságot, mely megszervezi a Segély Alapot. Az egyházi és társadalmi egyesületek bevonásával a továbbiakban ez próbálja meg pótolni a magyar tanítók és tanárok elmaradt fizetését, és támogatni a Bolyai Tudományegyetet, valamint segélyezni a Szovjetunióban szabadon engedett, Erdélyen keresztül hazatérő magyarországi hadifoglyokat. (A Bizottság 1946. december 31-ével szűnik meg.) // Kolozsváron cionista diákok bántalmazzák Józan Miklós unitárius püspököt, aki idős kora miatt pár nappal később belehal sérüléseibe. ? 1946. szeptember 15.

Aradon megnyílik az 1848-as Ereklyemúzeum. (A gyűjteményt az ötvenes évek elején ismét bezárták.)

Az INCOOP (Nemzeti Szövetkezeti Intézet) felszámolja a kilencszáz tagú „Csík” Erdőgazdasági Szövetkezetet, csíkszeredai székházát pedig elárverezteti. A magyar gazdasági szervezetek ez ellen tiltakozó küldöttsége hiába keresi fel Romulus Zaroni földművelésügyi minisztert és Petru Grozát, csak ígéreteket kapnak.   ? 1947. március 15.

A budapesti román követség szóbeli jegyzékben kéri 234, a kolozsvári népbíróságon háborús bűnösség vádjával elítélt személy kiadatását Budapesttől. (A kikért személyek között van például Vásárhelyi László, volt kolozsvári alpolgármester, Gyapay László volt nagyváradi polgármester, Ajtay Gábor volt máramarosi alispán és Paksy-Kiss Tibor volt csendőr alezredes – őt már Budapesten tizenöt évre ítélték 1946-ban.) Több, mint két évvel később, 1949. november 9-én Bukarest a kiadatási kérést megismétli, magyar részről azonban közlik, hogy a kikért személyek nagy részét (százhetvenhármat) nem találják Magyarországon, jónéhányan pedig (többek közt Finta Zoltán újságíró) 1945 óta meghaltak. (A kikértek nagy része még 1945–46-ban nyugatra menekült, mint például gr. Teleki Béla, Zathureczky Gyula, Olajos Domokos.) A tényleges kiadatás évekig húzódik, ugyanis a magyar pártszervek is tisztában vannak azzal a ténnyel, hogy a kolozsvári népbíróságon olyan személyeket is elítéltek, akiknek egyedüli bűnük az volt, hogy magyarok. Végül csak néhány személyt adnak át az ötvenes évek elején Romániának.

Ismét életbe léptetik a háborús bűnösök megbüntetéséről szóló törvényt, elrendelik a már lezárt ügyek felülvizsgálatát. (Kolozsváron negyvenhét személyt állítanak bíróság elé, valamennyien magyar nemzetiségűek. Köztük van Bözödi György író is.   ¬ 1945. december 3. // A Világosságban olvasható: „A határrendőrség felhívja a figyelmet, hogy szigorú intézkedéseket foganatosítottak a határ mentén, és a legújabb rendelkezés szerint a határrendőrségnek felszólítás nélkül is fegyvert kell használnia azok ellen, akik a tilos zónába szöknek.” (1947. nyarán–őszén nagy számban fordul elő, hogy a határsértőkkel szemben a határőrség felszólítás nélkül fegyverét használja. A magyar–román határon nagyarányú áru- és embercsempészés folyik, az utóbbi esetben részben Palesztinába menekülő zsidókról és Németország nyugati megszállási övezetébe menekülő németekről van szó.) ? 1948. július 14.

Megszűnik a kolozsvári szociáldemokrata napilap, az Erdély. (A nagyváradi szociáldemokrata napilap, a Népakarat utolsó száma 4-én jelenik. meg.) // Gheorghe Gheorghu-Dej nyilatkozik a romániai lapoknak: „Országunkban a hívők egy része a katolikus egyházhoz tartozik. Kénytelenek vagyunk leszögezni, hogy a papság a mi demokratikus kormányunkkal, a nemzet és a nép érdekeivel szembehelyezkedik. A klérus közreműködése révén az egész világ a Vatikánnak van alárendelve, melynek reakciós, imperialista törekvései mindenütt ismertek.” ? 1951. március 10.

Bukarestben is ratifikálják a még október 16-án Budapesten aláírt magyar–román vízumegyezmény. Az egyezmény szerint a diplomáciai és szolgálati természetű utazások esetén is szükséges román beutazási vízum. A kettősbirtokos gazdák a következő év tavaszán és őszén még használhatják a kijelölt határátkelőhelyeket.   ? 1949. november 1.

Monitorul Oficial újabb kinevezéseket közöl a Bolyai Tudományegyetemre: Balogh Edgár lett a Bolyai Tudományegyetem rektora, és a történelem és földrajzi tanszék ideiglenes dékánja. Jancsó Elemért kinevezik a nyelvészeti tanszék dékánjává, Demeter Jánost a gazdasági-, jogi-, közigazgatási tanszék dékánjává, Zörgő Benjamint, Borbély Sámuelt, Soós Ilonát, Török Zoltánt, dékánokká, Lazányi Endrét az Agrártudományi Intézet magyar tagozatának dékánjává.   ? 1949. február 14.

megszüntetik az 1956 elején létrehozott „nemzetiségi bizottság”-ot. Helyébe az RMP Központi Vezetésének június 3-i határozata értelmében egy Nicolae Ceauşescu és Leonte Răutu vezette pártkollektívát neveznek ki.   ? 1965. július 19–24.

Megjelenik az Előrében Sztrányeczki Gábornak, a Bolyai Tudományegyetem oktatójának cikke („A diákság ideológiai-politikai nevelése a Bolyai egyetemen”), amelyben kijelenti, hogy „a Bolyai egyetem különösen ki van téve a burzsoá nacionalista ideológia megtévesztően burkolt, vagy egyenesen szemérmetlenül nyílt támadásának”.   ? 1959. február 26.

a román statisztikák szerint összesen tízezerötszázhuszonkilencen maradtak kint Magyarországon. Ezeknek egy kisebb része hivatalos úton áttelepedett, a döntő részük pedig vagy a „zöld határon” szökött át, vagy pedig érvényes útlevelével Magyarországon maradt.

A Kultuszdepartament (Vallásügyi Főosztály) meneszti tisztségéből Tőkés László temesvári református lelkészt (utódát, Makay Botondot még augusztus 20-án kinevezték), ezután Papp László nagyváradi református püspök szeptember 1-vel felfüggeszti állásából Tőkést, aki ezt törvénytelennek tartja. Október 15-én ezért levélben Nicolae Ceauşescuhoz fordul, arra kérve az államelnököt, hogy állíttassa le az egyház ellen folytatott törvénytelenségeket.