Kolozsváron ifj. Teofil Vescan, a Román Kommunista Párt észak-erdélyi megbízottja kezdeményezésére értekezleten vitatják meg a magyar és román egyetem problémáját. Az egyetem, az EME, az MNSz, a szakszervezetek, a magyar egyházak és más intézmények képviseletében jelen lévő magyar felszólalók a kolozsvári magyar egyetem szükségessége mellett szállnak síkra. (A vita során Jordáky Lajos még azt is felveti, hogy ha már választani kell, inkább a román egyetem költözzön a román művelődés fontosabb központjába, Balázsfalvára vagy Nagyszebenbe.) A román felszólalók, (Victor Pop és Iulian Chitta) továbbra is a kolozsvári román nyelvű oktatás megindítását sürgetik. Végül Vescan ismételten kijelenti, hogy szerinte „az egyetem jelenlegi alakjában nem demokratikus”, és az a véleménye, hogy Kolozsváron egyelőre közös, magyar–román egyetemet kell létrehozni. ? 1945. február 12–13. // A kolozsvári Világosság hírül adja, hogy leváltották „a szegényekkel gőgösen bánó” nagyváradi polgármestert és alpolgármestert, Csiky Gyulát és dr. Pelle Jánost, akik „nem voltak hajlandók együttműködni a demokratikus szervezetekkel.” A helyi ODA javaslatára Ványai Károly vasmunkást nevezik ki polgármesterré, az alpolgármesteri tisztséget pedig „a demokratikus román szervezetek képviselőjének” számára tartják fenn. (Fenti személyek leváltásának feltételezhetően pártpolitikai okai vannak.)

Kolozsváron tartja meg a kormány kihelyezett minisztertanácsi ülését. Az ezt követő hatvanezres nagygyűlésen jelen van Mihály király és Andrej J. Visinszkij is. // Az erdélyi szociáldemokraták egy csoportja (Wolf Sándor, Gheorghe Urzica, Solomon Sabin, Pásztai Géza, Bruder Ferenc) felkeresik a Kolozsváron tartózkodó Gheorghe Vlădescu-Răcoasa kisebbségügyi minisztert és átadnak egy elaborátumot, melyben többek közt kérik, hogy a Nemzetiségi Minisztériumba vegyenek be magyarokat is, készítsék el mihamarább a nemzetiségi statútum végrehajtási utasítását, valamint a közintézetekben tartsák be szigorúan az arányszámokat. Vlădescu-Răcoasa megígéri a kérések teljesítését. // Az ODA Észak-Erdélyi Tanácsa nevében ifj. Teofil Vescan memorandumot ad át Petru Grozának, melyben egyebek mellett azt kérik, hogy az ODA VB konzultációja nélkül a kormány és az ODA-tanács ne hozzon semmi lényegi döntést Erdély kérdésében. Kolozsvár székhellyel állítsanak fel egy, a miniszterelnökség mellé rendelt államtitkárságot, amelynek a személyzetét az észak-erdélyi ODA VB biztosítaná. Ismerjék el a jelenleg működő közigazgatást, és csak „demokratikus elemekkel” egészítsék ki azt, a korábbi határozatait pedig hagyják jóvá. A székely megyéket lehetőleg magyar vezetéssel kell ellátni. Érvényesítsék a proporcionalitás elvét. // Az MNSZ Észak-Erdélyi Végrehajtó Bizottsága nevében Demeter János átadja Petru Grozának a „magyar dolgozók még megoldatlan problémáit” tartalmazó MNSZ-emlékiratot, amiben többek között azt kérik, hogy Erdély területén legyen a magyar is hivatalos nyelv (a vasútnál, postánál és a hadseregnél is), azokban a községekben, városokban, ahol több mint ötven százalék magyar kisebbség él, a közigazgatás élére magyart nevezzenek ki, szabadon használhassák nemzeti színeiket, himnuszukat, a magyarság az elmenekült észak-erdélyi szászok földjeiből számarányának megfelelően részesedhessen, a nincstelen székelyek néprajzi határuk szomszédságában, Nagy- és Kis-Küküllő megyékben kapjanak földet, és állítsanak fel magyar–román vegyesbizottságot a telepítési kérdés rendezésére. A legsürgősebben elrendezendő kérdésnek az internálótáborok felszámolását nevezik meg.

Az Agerpress román hírügynökség szerint február 15-re engedélyezték a nagyváradi magyar – román árucsere – mintavásár megtartását. (Az 1946 novemberi lapok még úgy tudják, hogy december 15-én nyílik, majd hogy 1946. december 21 – január 31. közt fogják megtartani, magyarországi rendezője a Balkán Bizottság.) A közlemény szerint a vásár egy hónapig tart, és a Szövetséges Ellenőrző Bizottság hozzájárult, hogy külön SZEB-igazolvány nélkül, „vásárigazolvánnyal” lehessen átjönni Romániába. A nagyváradi Új Élet információja szerint a bukaresti kormány októberben már kiadta az engedélyt a vásár megtartására, elnöke pedig I. Xenopol lett. (A budapesti Szabad Nép már úgy tudja, hogy március 20-án kezdik a vásárt.)   ? 1947. március 13.

Csíksomlyón tartják a korszak utolsó olyan búcsúját, melyen megtarthatják a körmenetet is. A mintegy százezres tömegen kívül jelen van a bérmakörúton résztvevő Márton Áron gyulafehérvári katolikus püspök is, aki összehívja a csíki papságot, hogy megbeszélje velük az állam által követelt új Statútum kérdését. Kijelenti, hogy ha a hatóságok olyat követelnek tőle, ami hitével és az egyház érdekeivel ellenkezik, abba soha bele nem egyezik.

elkészül „a Bolyai Tudományegyetem R.M.P. alapszervezete bürójának megbízásából” készült jelentés: „A magyar értelmiségi körökben jelentkező burzsoá-nacionálista befolyások elleni harc néhány problémája”. Csehi Gyuláné Papp Sára, Tóth Sándor és Weiszmann Endre, a Bolyai oktatói által készített „hangulatjelentés” az 1954/55-ös években tapasztalható számos magyar sérelemre felhívja a figyelmet, például a kétnyelvű feliratok „eltűnésére”, a magyarországi kiadványok hozzáférhetetlenségére, az anyaországgal történő kapcsolattartás megszüntetésére, valamint arra, hogy a Magyar Autonóm Tartomány statútuma még mindig nem készült el, ezen kívül egyesek szerint a MAT-ból „magyar kultúrgettó” válik stb. A jelentés eljut a tartományi pártbizottsághoz, azon keresztül pedig a Központi Vezetőséghez is.   ? 1956. szeptember 26.

A nemzetiségi oktatás ügyében tart megbeszélést a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa bürója. A Miron Constantinescu elnökletével megtartott ülésen érdemi megállapodásra nem kerül sor.