Megjelenik a 221. számú rendelet, az Országos Népbiztonsági Főigazgatóság (Direcţia Generală a Securităţii Poporului) létrehozásáról. (1951. március 30-ával megváltozik a neve: Országos Állambiztonsági Főigazgatóság – Direcţia Generală a Securităţii Statului.) A Securitate vezetője Pantelimon Bodnarenco („új” nevén: Gheorghe Pintilie) lesz, helyettese Boris Grünberg (alias Alexandru Nikolschi). Erdélyben öt regionális igazgatóságot hoznak létre: Brassóban, Kolozsvárott, Nagyváradon, Temesvárott és Nagyszebenben.   ? 1949. január 23.

A Bihar megyei magyar lakosságú Árpád községben helyi zendülés tör ki az erőszakos kollektivizálás/téeszesítés ellen. A felvonuló földművesek különböző jelszavakat kiabálnak: „Nem akarunk kolhozt! Nem kell kommunizmus! Nem akarunk puliszkát enni az Állami Gazdaságban!” A helyi pártaktivistákat túszként lefogják. A megmozdulást a Securitate egységei leverik.

A kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Intézet (főiskola) központi épületében, Mátyás király szülőházában tartják meg – az előző nap meghirdetett – diákszövetségi közgyűlést. Ezen Balázs Imre (korábban a főiskola IMSZ-titkára) elnököl, és felolvas egy öt pontból álló követelést. (Például: a megalakuló diákszövetségek ne csak a kelet-európai, hanem a nyugati szervezetekkel is kapcsolatot létesíthessenek, a művészeti főiskolákon az orosz és román nyelv mellett a nyugati nyelvek oktatása is fakultatív legyen, állítsák vissza az egyetemi autonómiát.) A gyűlésen magyarul és románul hangzanak el a felszólalások, a hallgatóság között nagy számban románok is vannak. Daniel Popescu, az intézet rektora korábban értesítette a Securitatét, amely körbekeríti az épületet. A gyűlésen résztvett diákok (akik egy része más főiskolákról volt jelen) pánikszerűen távoznak az épületből. // Az RMP Központi Vezetősége Politikai Bizottsága ülést tart, amelyen egyebek mellett elhatározzák, hogy lezárják a magyar–román határt, valamint „az állami- és pártmunka megerősítésére” a nemzetiségek-lakta tartományokba küldi a vezetés néhány tagját, ahol azok gyakorlatilag „kormánybiztosi” jogkörrel rendelkeznek. Temesvár tartományba Petre Lupu, Kolozsvár tartományba Miron Constantinescu, Nagybánya tartományba Muzsik Mihály, Nagyvárad tartományba Szenkovits Sándor, a Magyar Autonóm Tartományba pedig Fazekas János megy.

Temesváron mintegy kétezerötszáz diák résztvételével nagygyűlést tartanak a Politechnikán (Műegyetemen), melyre meghívták az RMP Központi Vezetősége Temesvár tartományba küldött tagját, Petre Luput, a közoktatásügyi miniszter helyettesét, Coriolan Drăgulescut, Ilie Verdeţet, valamint az egyetem vezetőségét. Kezdetben a diákság problémáiról van szó, majd a magyarországi eseményekkel kapcsolatos kérdések merülnek fel. A diákok szolidaritásukat fejezik ki a forradalommal és elítélik a szovjet beavatkozást. Egyre inkább kommunistaellenes közbeszólások hallhatók. A Teodor Stanca által összeállított tizenkét pontos memorandumukban megfogalmazzák a követeléseiket is. (Többek között követelik a szovjet csapatok kivonását Romániából, Sztálin személyi kultuszának fölszámolását, a parasztságot sújtó beszolgáltatások eltörlését, valamint öszöndíjat minden hallgató számára és az egyetemi autonómia visszaállítását.) A gyűlés közben a Securitate csapatai körbefogják az épületet, majd megjelenik az állambiztonság tartományi vezetője és letartóztatják a szervezőket és a résztvevők nagy részét, éjszaka pedig megszállják az egyetem épületeit és a kollégiumokat. (A megmozdulásról másnap a Szabad Európa Rádió is beszámol.)

Temesváron a letartóztatott diáktársaik kiszabadításának követelésével több mint ezer egyetemi hallgató tüntetni kezd, majd a város központjába vonul. A hadsereg és a Securitate csapatai az ortodox katedrális és az Opera tér közti térségben bekerítik a tüntetőket, majd mindenkit összefognak és a kisbecskereki, éppen üresen álló szovjet laktanyába internálják.   ? 1956. november 15-16.

A bukaresti Augusztus 23. Stadionban barátságos labdarúgómérkőzést játszik a magyar és román ifjúsági labdarugó válogatott és a felnőtt A-válogatott. A számtalan szabálytalanság és durvaság ellenére az ifik mérkőzésén 4:1-re, a nagy csapatok mérkőzésen pedig 2:1-re kikapnak a románok. A mérkőzés alatt a román szurkolók több magyar szurkolót megvernek, vagy paradicsommal dobálják meg őket, a magyar játékosokat becsmérlik, szidalmazzák játékukat fújjolással és a játéktérre történő kő-, üvegdobálással igyekeztek megzavarni. Jellemző a légkörre, hogy Nicolae Ceauşescu, a Központi Vezetés tagja elhagyja a mérkőzés színhelyét, amikor a szovjet bíró az egyik román játékost leküldi a pályáról. A budapesti Népsport tudósítója a botrányos jelenetekről nem számol be, csupán annyit jegyez meg, hogy: „A fanatikus szurkolók egy része szinte arénává változtatta a pályát...” (A bukaresti magyar nagykövet, Keleti Ferenc úgy látja, hogy „a mérkőzésen történt események világossá teszik a román vezető elvtársak és mindenki előtt, hogy a román lakosság körében igen sok tennivaló van még a sovinizmus maradványainak felszámolására.”. Mivel az év folyamán Romániában járt budapesti Honvéd labdarúgóit, valamint a vízilabda csapatot is különféle inzultusok érik, ezért egy későbbi jelentésében annak a véleményének ad hangot, hogy a közeljövőben nem tanácsos újabb sporttalálkozót rendezni a két ország között.) ? 1981. szeptember 23. // Diákgyűlést tartanak a Bolyai Tudományegyetem aulájában. A gyűlés elnöke Farkas Zoltán tanársegéd, IMSZ-funkcionárius. A hallgatókat arról faggatják, hogy mi a véleményük 1956-ról. Amikor Bunta Péter tanársegéd megkérdezi Vastag Lajos harmadéves hallgatótól, hogy kire lőtt volna, ha október 23-án fegyver lett volna a kezében, Vastag kijelenti: főbe lőttem volna magamat. Válaszára tapsvihar és füttykoncert tör ki. Az elnökség tagjai ezek után kihallgatások során próbálja kideríteni, hogy kik fütyültek. Vastagot a Securitate emberei a kijáratnál letartóztatják. ? 1959. február 13.

A Bolyai Tudományegyetem megszüntetése (illetve a Babeşsel történő összevonása) és a Securitate zaklatásai miatt öngyilkos lesz Szabédi László (Sáromberke, 1907.) író, költő, műfordító, irodalomtörténész egyetemi tanár.

Brassóban és néhány székelyföldi városban – Kunszabó Ferenc írónak a külügyminisztériumba eljuttatott információi szerint – románellenes röpcédulák jelennek meg. A Securitate széleskörű nyomozásba kezd, a tetteseket nem találják meg. Sokan feltételezik, hogy a Securitate provokációjáról van szó.

Templomot szentelnek a korábban Csík megyéhez tartozó, de 1950-ben Bákó tartományhoz (1968-ban pedig Bákó megyéhez) csatolt Gyimesbükkön. A hatvanas-nyolcvanas években ez az egyetlen település Bákó megyében, amelyben a magyar nyelvű híveknek magyarul lehet misézni. A templomépítő plébánost, Dani Gergelyt ettől fogva rendszeresen zaklatja a Securitate. A folyamatos üldözések következtében 1982-ben hatvanhárom éves korában szívinfarktusban meghal.

összesen Romániából néhyszázhuszonhétezer beutazást regisztrálnak Magyarországra, onnan kétszáznyolcvankétezer kilépést a szomszédos országba. (Ez utóbbi esetében azonban figyelembe kell venni hogy sokan a szállástörvény miatt, és azért, mert a külföldieknek háromszoros szállodadíjat kell fizetni, inkább éjszakára visszautaznak Magyarországra, ezért a statisztika némileg torzít.) Ez évben kétszázhuszonhat magyar nemzetiségű személynek adnak ki a magyar hatóságok a végleges áttelepítést lehetővé tevő vízumot. A magyar nagykövetség információi szerint „ha a helyi hatóságok tudomást szereznek az áttelepülési szándékról, azt a felsőbb szervekhez továbbítják, és sor kerül az itteni szempontból érdekesebb személyeknek a »komisszió« elé idézésére.” (A bizottság a helyi pártbizottság, a rendőrség, a megyei KISZ, a Securitate tagjaiból áll.) „Amennyiben a román állampolgár házasságkötés után kíván áttelepülni, igyekeznek ráhatni, hogy házastársát bírja rá arra, hogy az telepedjen le Romániában (általában eredménytelenül). Hivatkoznak arra, hogy a kérelmező felsőbbszintű iskoláit itt végezte, államköltségen, és meg kell térítenie az oktatási díjat. Dezertőr, mert azt az országot akarja elhagyni, ahol született és amely fölnevelte. […] Áttelepülési kérelmüket főleg az értelmiségi körök igyekezne eltitkolni még a környezetükben is.”

Debrecenben, majd másnap Nagyváradon találkozik az MSZMP KB első titkára, Kádár János és az RKP főtitkára, államelnök, Nicolae Ceauşescu. Román részről az elmúlt években többször szorgalmazzák a legfelső szintű találkozót, de a magyar álláspont az, hogy erre csak akkor kerülhet sor, ha azt jól előkészítik és attól „érdemi döntések” várhatók. Diplomáciai úton februárban közli a magyar külügyminisztérium, hogy Kádár János egy „kötetlen határmenti találkozót” javasol június hónapban. Erre nem jön válasz, de Ceauşescu március 28-i beszédében utal arra, hogy hamarosan találkoznak. Magyar részről előzetesen megfogalmazzák, hogy az egyik legfontosabb célja a találkozónak „a nemzetiségek összekötő szerepének” kiemelése. Az előzetes tárgyalási tervben hangsúlyosan szerepel a főkonzulátusok ügye is. A két nap alatt a román fél – fogcsikorgatva bár de – elfogadja a magyar álláspont nagy részét: megegyeznek a főkonzulátusok mielőbbi megnyitásában, a kishatárforgalom bővítésében, kívánatosnak tartják az egymás fővárosaiban történő kulturális házak felállításának meggyorsítását. A találkozónak pozitív visszhangja van a magyar értelmiség soraiban. (Szokai Imre, a külügyminisztérium román referatúrájának beosztottja információi szerint a legfelső találkozó utáni napokban Kovászna megyében a Securitate több ismert magyar értelmiségit zaklatott és házkutatásokat is tartottak.)

Zsuffa Zoltán kovásznai matematika tanárt memorandumot nyújt be a Kovászna megyei elsőtitkárnak, Nagy Ferdinándnak. Ebben felpanaszolja, hogy április 29-én beidézte a sepsiszentgyörgyi Securitate, amikor tizenkét órán át vallatták, hadbírósággal fenyegették, megverték, majd házkutatást végeztek nála. Május 3-án ismét Sepsiszentgyörgyre rendelték be, majd 27-én Kovásznára, ezúttal már a megyei állambiztonsági vezető és egy bukaresti tiszt hallgatta ki, majd szabadon bocsájtották. (Az Amnesty International információi szerint azzal vádolják, hogy „nemzetiségi gyűlölködést szít” és hadbírósággal fenyegetik „államellenes agitáció” miatt.) Zsuffának az esete hamarosan kitudódik, ennek köszönhetően a Securitate „leszáll” róla. Levele 1979-ben szintén megjelenik a Witnesses.... című kötetben.

A hollandiai NRC-Handelsbad Magyar ellenállás Romániában címmel ismerteti Király Károly beadványait, leveleit. Egyre több nyugati lap foglalkozik a „Király-üggyel”. A magyar nagykövetség értesülése szerint április 18. és 29. között a marosvásárhelyi Securitate Király beadványai miatt széleskörű „operatív akcióba” kezd, de végül nem fognak le senkit.

a magyar nagykövetség több bizalmas forrásból származó értesülése szerint – „igen szigorúan konspirált előkészítés után” – mintegy kétszáz vezető magyar értelmiségi szándékozott összegyűlni egy menedékházban, hogy megvitassák a magyar kisebbség helyzetét. (Egyfajta második marosvásárhelyi találkozóról lenne szó.) A találkozó nem jön létre, feltehetően a Securitate-tól való félelem miatt.

kitűzött második gyergyószárhegyi irodalmi találkozót – a Hargita megyei pártbizottság és a Securitate javaslatára – betiltják.

Medgyesnél közúti balesetben meghal P. Écsy László János, az erdélyi ferences rendtartomány főnöke. A kortársak közül többen úgy gondolják, nem véletlen balesetről, hanem a Securitate által „megrendezett” akcióról van szó, ám ezt a feltevést egyelőre semmi sem támasztja alá. // Megjelenik a boltokban Ion Lăncrănjan Cuvînt despre Transilvania (Beszéd Erdélyről) című könyve. A magyarellenes kirohanásoktól hemzsegő mű nagy felháborodást vált ki az erdélyi magyar és a magyarországi értelmiségből, többen (Szabó Gyula, Méliusz József, Beke György) válaszolnak rá, de a cenzúra egyet sem engedi leközölni. Méliusz (akit a szerző irredentizmussal vádol) egyenesen Nicolae Ceauşescunak ír emiatt levelet, aki azt üzeni vissza, hogy „a pártvezetés nem ért egyet Lăncrănjannal”. Először Kolozsváron fogalmaznak meg egy tiltakozó beadványt, melyet tizenegy magyar értelmiségi ír alá, majd Marosvásárhelyen készül egy hasonló beadvány, melyet harminchatan írnak alá és eljuttatják a pártvezetéshez. A tiltakozásnak semmi foganatja sem lesz, a vezetés óvatosan „elhatárolódik” Lăncrănjantól.   ? 1982. szeptember.

és a rákövetkező napokban megkezdődnek a nagyváradi Ellenpontok szamizdat folyóirattal kapcsolatos házkutatások, letartóztatások, őrizetbe vételek, elsősorban Nagyváradon, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön. 6-án kihallgatják a kolozsvári Szőcs Gézát, aki – miután szabadon engedik – elszökik és csak december 9-én sikerül elkapni a Securitate embereinek Maroshévízen. 7-én Nagyváradon is házkutatást tartanak, egyszerre több embernél, így Ara-Kovács Attilánál és Tóth Károlynál is, utóbbit a feleségével együtt beviszik a Securitate emberei és kihallgatás közben durván bántalmazzák, megkínozzák. (Előzetes megegyezés alapján a Memorandumot magukra vállalják.)

Sepsiszentgyörgyön a magyarság ellen uszító röpcédulák bukkannak fel, melyeken többek közt az olvasható, hogy „Gondjaink és bajaink forrása a magyarság”. Feltételezések szerint az akciót a Securitate tudtával szervezték. A röpcézés után számos letartóztatásra kerül sor, az őrizetbe vételek és kihallgatások szinte csak a magyar lakosságot sújtják.

A marosvásárhelyi kórházban gyanús eredetű kórban meghal Pálffi Géza székelyudvarhelyi plébános. A Securitate „figyelmét” már akkor fölkeltette, amikor a hatvanas években a gyulafehérvári kántorképzőben tanított. Addig zaklatták (rendszeresen berendelték és megverték), hogy Gyulafehérvárról Gyergyóalfaluba kellett helyezni. Onnan Székelyudvarhelyre került, de hamar súlyos betegség lett úrrá rajta. Negyvenhárom évesen hunyt el, utolsó útjára óriási tömeg kíséri, temetése néma tüntetés számba megy.

Sepsiszentgyörgyön a déli órákban felrobban egy négy-öt dinamitrúdból álló robbanószerkezet a sepsiszentgyörgyi Gábor Áron téren álló Mihai Viteazul szoborcsoport alatt, amely csak megsérül, de egy helybeli kisgyerek olyan súlyosan megsebesül, hogy a kórházban meghal. A Securitate nagy erőkkel nyomozni kezd, de a tettest nem találják meg. Helyi vélemények szerint az egész a Securitate bukaresti vezetésének az akciója volt, azzal a célla, hogy ürügyet találjanak az állambiztonság helyi vezetőinek (Ion Hanches, Harmati András) eltávolítására és regáti származású tisztek odahelyezésére.

Gyergyószentmiklóson öngyilkos lesz Böjte Balázs vasúti forgalmista, aki több beadványt küldött a különböző felettes szerveknek, melyekben különböző kisebbségi sérelmeket panaszolt fel. Emiatt a Securitate egy idő után rendszeresen zaklatta, kihallgatásra hurcolta.

és májusa között több alkalommal elhurcolják kihallgatásra a Securitate helyi emberei Csillik János nagyváradi segédlelkészt. A zaklatásáról, megveretéséről a nyugati média is hírt ad, ezért ősszel felfüggesztik az állásából.

Sepsiszentgyörgy szélén gyanús körülmények között holtan találják Visky Árpád korábban elítélt, majd nemzetközi nyomásra szabadlábra helyezett színészt. A körülmények arra utalnak, hogy a Securitate gyilkolta meg.   ¬ 1983. február 24.

Összehívják Bukarestben a magyar és német „nemzetiségi dolgozói tanácsok” országos plenárisait. Az első nap a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsának ülésén – a kiadott utasításnak megfelelően – a felszólalásra kijelölt személyek (Rab István, Rácz Győző, Hajdú Győző és mások) elítélik el a Magyar Népköztársaságot és a Magyar Tudományos Akadémiát az Erdély története megjelentetése miatt, majd a második nap Nicolae Ceauşescu vádolja meg a szomszédot: „Nehéz megérteni horthysta, fasiszta, soviniszta, közöttük rasszista tételek felelevenítését. Hogyan képzelhető el, hogy egy tudományos akadémia hozzájáruljon más népeket sértő írások és munkák megjelentetéséhez? Milyen tudomány ez? Kinek szolgál egy ilyen úgynevezett tudomány, ha nem a legreakciósabb imperialista köröknek? Az ilyen tételek nem szolgálják a barátság és az együttműködés ügyét, a szocializmus ügyét!”. Az első nap felszólalók a szövegüket az előző este kapják kézhez, ezt követően pedig nem hagyhatják el a szállásukat. Demény Lajos történész, valamint Dancsuly András, az MNDT Kolozs megyei elnöke, a kolozsvári egyetem prorektora megtagadják a felszólalást. Bálint Ferenc, a szászrégeni sörgyár volt párttitkára, az MNDT tagja – aki nem akarja másnap fölolvasni az Erdély története elítélését tartalmazó magyarellenes beszédet – 24-ről 25-ére virradó éjszaka kizuhan (?) a szállodája szobájának ablakán. (A Securitate minden bizonnyal „megöngyilkolta”.) Temetése után a Szabad Európa Rádió bemondja, hogy gyanús körülmények közt húnyt el.

A magyarországi Nagylétánál átszökik Magyarországra egy hetvenkét fős csoport. A határőrizeti hatóságok bezárják őket a helyi moziba, majd másnap harminckét személyt megbilincselve visszaadnak Romániának, akiket a román határőrök nagyon megvernek. Szabadon engedésük után kötelesek jelentkezni a Securitatén. Legtöbbjüket egy év kényszermunkára ítélik, amit az eredeti munkahelyükön tölthetnek le.   ? 1989. április.

A Temesvár környéki Vadászerdőben holtan találják Újvárossy Ernőt, a helyi református gyülekezet aktív tagját, aki még 12-én tűnt el. Halála összefügghet azzal, hogy az utóbbi időben a Securitate rendszeresen zaklatta és megfélemlítette, mert Tőkés László híve, támogatója volt.