Moszkvában a román delegáció aláírja a Szovjetunióval a román–szovjet fegyverszüneti szerződést. A szerződésben Románia elismeri katonai vereségét és vállalja a közös harcot (legkevesebb 12 hadosztállyal) Németország és szövetségesei ellen. A 2. pont szerint internálja a területén található német és magyar állampolgárokat. (Ezt a román hatóságok úgy értelmezik, hogy a német ill. magyar nemzetiségű lakosokat is internálhatják. A későbbiek során a tömeges deportálások alapja a fegyverszüneti szerződés lesz.) A 19. pontban: „A szövetséges kormányok a bécsi döntésnek Erdélyre vonatkozó határozatát semmisnek tekintik s egyetértenek azzal, hogy a békeszerződésben történő jóváhagyástól feltételezetten Erdély (vagy annak legnagyobb része) adassék vissza Romániának...” // A szovjet és román csapatok bevonulnak Gyergyószentmiklósra. // Aurel Aldea belügyminiszter elrendeli, hogy el kell bocsájtani az összes magyar és német nemzetiségű tisztviselőt az államapparátusból. (Egy héttel később a csendőrség országos felügyelője rendeli el, hogy a magyar és német állampolgárok mellett a magyar és német nemzetiségű román állampolgárok rádióit is el kell kobozni.) // Vitéz Szurmay Lajos kiürítésítési kormánybiztos elrendeli Erdély, a Tiszántúl és az észak-keleti országrész hadműveleti kiürítését. Rendeletében azonban leszögezi, hogy az „elnéptelenítésre”, vagyis a polgári lakosság evakuálására, csak abban az esetben kerülhet sor, ha azt a hadműveleti helyzet szükségessé tette, és „ennek elrendelését a VKF az 1., illetve a 2. hadsereg-parancsnokság hatáskörébe utalta.”

A marosvásárhelyi Magyar Demokrata Szövetség nagygyűlésén a kommunista Simó Gyula javasolja egy, a Tudor Vladimirescu Hadosztályhoz hasonló, erdélyi magyarokból álló alakulat felállítását a Vörös Hadsereg oldalán, „Gábor Áron Divízió” néven. (Az egyik felszólaló a Magyar Demokrata Szövetséget már mint a Magyar Népi Szövetség marosvásárhelyi csoportját emlegeti.) ? 1945. március 13. // A Sănătescu-kormány terjedelmes memorandumot küld Vinogradov tábornoknak, a romániai Szövetséges Ellenőrző Bizottság helyettes vezetőjének, (amelyben közlik, hogy felelősségre vonták a voluntárokat) – a fegyverszüneti egyezmény 17. és 19. pontjaira hivatkozva – kérik, hogy másítsák meg az ominózus 12-i kiutasítási határozatot. R. J. Malinovszkij marsall, a SZEB elnöke a 20-i, – Sănătescunak címzett – válaszában azonban kijelenti, hogy „a békeszerződés aláírásáig, nem lehetséges a román adminisztráció visszaállítása.”

Bukarestben aláírják azt a szovjet–román egyezményt, amelyben rögzítik, hogy háborús jóvátétel fejében évente milyen és mennyi árut kell a Szovjetuniónak szállítani. (Románia a békeszerződés értelmében 300 millió dollár jóvátételt fizet a megszállt területeken okozott károk miatt.)   ? 1945. május 8.

Kolozsváron többezres tüntetés zajlik az Országos Demokrata Arcvonal-vezette kormány és Petru Groza mellett.

Kolozsváron Aurel Potop nemzetnevelésügyi államtitkár és Luka László/Vasile Luca, az Országos Demokrata Arcvonal székely származású országos főtitkára jelenlétében tárgyalások folynak a magyar egyetemről. Magyar részről már nem a Rektori Tanács vesz részt a tárgyaláson, mivel – a román álláspont szerint – „magyar honpolgár tanárok nem illetékesek a hivatalos tényezőkkel való tárgyalásokra”, ezért a Balogh Ernő, Pásztai Géza, dr. Csőgör Lajos és Jordáky Lajos képviselik a magyar érdekeket. (A román felet Emil Petrovici, a szebeni egyetem rektora, ifj. Teofil Vescan, az Észak-Erdélyi ODA elnöke, David Prodan és Alexandru Roşca egyetemi tanárok képviselik.) A bizottság által 18-án aláírt megegyezés szerint a Nagyszebenből visszatérő román I. Ferdinánd Király Egyetemet és a Kolozsvár elfoglalása után is helyben maradt magyar egyetemet egy időben fogják megnyitni. Mindkét egyetemnek 4–4 kara lesz, a magyar egyetemen egy karrá olvad össze a jogi és közgazdaságtudományi kar. A román egyetem visszakapja a Ferenc József Tudományegyetem 1919. május 12-én elkobzott épületeit (melyeket a bécsi döntés után, 1940-ben elhagyott), míg a magyar egyetem a sétatéri volt Regina Maria (1918 előtt De Gerando) leánygimnáziumot foglalja el. A botanikus kertet és a könyvtárat közösen fogják használni. Mindaddig, amíg a magyar egyetem orvosi intézményei és laboratóriumai új épületben nem kapnak helyet, az Új Klinika épületét fogják használni. (Az egyezmény szerint a magyar állampolgárságú egyetemi tanszemélyzet csak akkor folytathatja működését, ha román állampolgárságért optál.) Mivel a magyar egyetemnek ki kell ürítenie az épületeit és új helyre kell költöznie, a megegyezést nem írja alá sem Balogh Ernő, sem Pásztai Géza. Az épületek kiürítése nagy visszatetszést kelt a magyarok körében. (Az április 19-i Erdélyi Szikra, az RKP magyar nyelvű hetilapja a tanácskozásról beszámoló cikkében kész tényként közli, hogy „május elsejére két egyeteme lesz Kolozsvárnak”.)   ? 1945. április 25.

A Monitorul Oficialban közzéteszik a 406. sz. törvény, mely elrendeli, hogy az Észak-Erdélyből 1940-ben elmenekült román iskolák térjenek vissza az észak-erdélyi székhelyeikre. (Így kénytelenek átengedni a fennálló magyar iskolák helyiségeket a két háború között kultúrzónává nyilvánított színmagyar területeken is. A magyar iskolák a magyar egyházak épületeibe szorulnak.) ? 1945. június 22. // Megjelenik a 407. sz. törvény, mely elrendeli az önálló magyar egyetem felállítását és az ideiglenesen Nagyszebenben lévő I. Ferdinánd Király Tudományegyetem visszatérését. A törvény értelmében az egyetem „támogatni fogja a magyar előadási nyelvű egyetemet, befogadja a természettudományi és orvostudományi karok hallgatóit, hogy laboratóriumi és klinikai gyakorlataikat az ő laboratóriumaiban és klinikáikon végezhesse”. (A királyi dekrétumnak nem jelenik meg végrehajtási utasítása, ehelyett kilátásba helyezi, hogy különböző miniszteri határozatok tartalmazzák majd a konkrét intézkedéseket, azok fogják megállapítani a tanszékek, a tanszemélyzet számát stb. Nem csupán a végrehajtási utasítás hiányzik, hanem egy kormánybiztos is, aki egyszemélyben felelős lenne a szükséges intézkedések meghozataláért. Hiánya hamarosan érezhetővé válik: a minisztériumi apparátus szabotálása, valamint a szebeni professzori kar halogató magatartása miatt a törvényrendeletben előírt intézkedések nagy időközökkel, jócskán megkésve jelennek meg.) ? 1945. június 3–4.

A brassói Népi Egység hírül adja, hogy Gyergyószentmiklóson négy, Csíkszerdában pedig hét „háborús bűnöst” tartóztattak le, köztük László Ignác gyergyószentmiklósi római katolikus főesperest, Antal Áron csíkszeredai tanárt, Antal István mérnököt, Kolumbán József ügyvédet és másokat. (László Ignácot feltehetően azért vitték el, mivel 1941–44 között az Erdélyi Párt országgyűlési képviselője volt Budapesten.) A bukaresti Magyar Misszió értesülése szerint Gyergyószentmiklóson a román hatóságok letartóztatták a nagy népszerűségnek örvendő esperest. Ennek hírére többezer székely (az április 14-i Népi Egység szerint főleg nőkből és középiskolásokból álló csoport) vonult a börtön elé és követelte szabadonbocsátását, majd amikor ez nem történt meg, erőszakkal szabadította ki papját. A gépfegyveres alakulatokkal megerősített karhatalom és a székelyek között megindult tárgyalások s főleg a pap csendesítő szavainak eredményeként, a székelyek azzal a feltétellel adták ki lelkészüket a hatóságoknak, hogy azok őt két héten belül szabadon bocsájtják. Mintegy harminc személyt előzetes letartóztatásba helyeznek.   ? 1946. április 14.

többek közt megjelenik Balogh Jolán Végh-Várad vára c. tanulmánykötete, Kristóf György: A két Bolyai szépirodalmunkban c. tanulmánykötete, Nagy István Réz Mihályék kóstolója c. regénye, Szemlér Ferenc Arkangyalok bukása c. regénye.

Budapesten meghal gr. Bánffy Miklós, volt külügyminiszter, a két világháború közti kor egyik legjelentősebb romániai magyar kisebbségpolitikusa, írója, a romániai magyar irodalom egyik mecénása.

Éjszaka karhatalommal elhurcolják az összes erdélyi ferencest és a laikus testvéreket, akiket Máriaradnán gyűjtenek össze. (Már másfél éve Radnán raboskodik a Notre Dame női rend mintegy száz, valamint a ferences női rend húsz tagja is.) A százhuszonkét ferences sorsában osztoznak a minoriták, sőt, az ún. harmadik rend tagjai is. P. Boros Domokos Fortunátot, az 1942 és 1948 közötti időszak tartományfőnökét nem viszik a többiekkel Máriaradnára, hanem Jilaván gyorsított hadbírósági tárgyaláson életfogytiglani börtönbüntetésre ítélik. A Duna–Fekete-tenger csatornához hurcolják, ahol 1952. március 16-án meghal (egyesek szerint lapáttal agyonverik).   ? 1952. május 22.

Letartóztatják Luka László/Vasile Lucát és a volt pénzügyminiszter-helyettest, Jakab Sándor/Alexandru Iacobot, valamint más, Luka köréhez tartozó személyeket. Ana Paukert csak 1953. február 18-án tartóztatják le. Április 20-án Molotov parancsára szabadon engedik, ennek fejében elfogadja, hogy végérvényesen visszavonul a politikai életből. (Fordítóként dolgozhat, de évtizedekig házi őrizetben él.) ? 1954. október 4–6. // Tömeges letartóztatások folynak Szatmárnémetin. Mintegy 300 helybeli értelmiségit hurcolnak el, köztük Boros Jenő, dr. Kiss Bertalan, Peleskei Sándor és Sárközi Lajos szatmárnémeti református lelkészeket. (A megtorlások a háború előtti középosztály tagjait és ismert értelmiségieket sújtják. Például Boros 1941–44 között az Erdélyi Párt helyi elnöke, Kiss pedig 1941-től felsőházi tag volt.) Valószínűleg adminisztratív büntetéssel kerülnek a Duna–Fekete-tenger csatorna építőtelepeire. Sztálin halála után szabadulnak. // Ugyanekkor éjszaka tartóztatják le Szamosújváron László Dezső kolozsvár-belsővárosi lelkipásztort, ismert közéleti embert, aki 1941–44 között az Erdélyi Párt képviselője volt. Kihallgatás és bírósági ítélet nélkül a Duna–Fekete-tenger Csatornához hurcolják, a poarta albai munkatelepről szabadul 1954 szeptemberében.

A két ország közötti viszony javulásának jeleként Kolozsvárra érkezik a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Varga Zoltán rektor által vezetett tanár- és diákküldöttsége. 24-én utaznak vissza.

Az Államtanács rendelete korlátozza a külföldiek üzemanyag-vásárlását (csak valutáért vásárolhatnak a benzinkutaknál). Az intézkedés váratlanul érinti a több ezer, az országban tartózkodó magyar autós turistát is. A nagy felháborodás, a kaotikus helyzet és a diplomáciai intervenció miatt az intézkedést a hatóságok visszavonják, ezt követően benzin jegyekre tankolhatnak a külföldiek a kutaknál.