Soviniszta románok letépik Dicsőszentmártonban az összes, a Petőfi Hét alkalmából kifüggesztett Petőfi-képet. (Előző nap Kolozsváron ismeretlen tettesek összetörték a Redout falán elhelyezett 48-as emléktáblát.)

és június 2-a között a Magyar Népi Szövetség Kolozsváron tartja jogi és közigazgatási tanácskozását. (Az MNSz Központi Jogügyi Bizottsága csak 1946. szeptember 6-án alakul meg.) A három megye (Szilágy, Udvarhely, Temes-Torontál) jelentése alapján készült összesítésből kiderül, hogy egész Erdélyben hasonló problémák fordulnak elő. Így például a vegyes lakosságú területeken szinte állandóak a magyarellenes soviniszta támadások, Észak-Erdély „bekapcsolása” óta pedig a magyar kisebbség még mindig nem tudott számaránya szerint résztvenni az államigazgatásban. A tanácskozáson összeállítanak egy nemzetiségi törvénytervezetet, amelynek a végső megszövegezését Demeter János végzi el. Egyes források szerint a tanácskozás során az MNSz jelen lévő vezetői elutasítják a burkolt székelyföldi autonómia gondolatát, mivel ez szerintük az összmagyarság jogainak csorbítását vonná maga után. ? 1946. június 28–30.

A Magyar Népi Szövetség egyik szervezőfelelőse összefoglaló jelentésében azt írja, hogy Kendilónán (Kolozs megye) igen „nagyarányú sovinizmust” tapasztalt. Az általa összehívott gyűlésen ugyanis többen kijelentették, hogy „ők bemennek a kolhozba, de csak úgy, ha külön magyar kolhoz lesz csinálva, de a románokkal egy kolhozban nem fognak dolgozni.” Ráadásul „a legellenségesebb magatartást a Szovjetunióból hazatért hadifoglyok egy része tanúsította”, akik a szovjet kolhozokat „rossz színben tüntették fel”. Az agitátor szerint a háttérben a helyi református lelkész húzódik meg, akinek nagy része van abban, hogy „a reakció igyekszik mindent elkövetni, hogy megakadályozza a kollektív megvalósítását.”

A bukaresti Augusztus 23. Stadionban barátságos labdarúgómérkőzést játszik a magyar és román ifjúsági labdarugó válogatott és a felnőtt A-válogatott. A számtalan szabálytalanság és durvaság ellenére az ifik mérkőzésén 4:1-re, a nagy csapatok mérkőzésen pedig 2:1-re kikapnak a románok. A mérkőzés alatt a román szurkolók több magyar szurkolót megvernek, vagy paradicsommal dobálják meg őket, a magyar játékosokat becsmérlik, szidalmazzák játékukat fújjolással és a játéktérre történő kő-, üvegdobálással igyekeztek megzavarni. Jellemző a légkörre, hogy Nicolae Ceauşescu, a Központi Vezetés tagja elhagyja a mérkőzés színhelyét, amikor a szovjet bíró az egyik román játékost leküldi a pályáról. A budapesti Népsport tudósítója a botrányos jelenetekről nem számol be, csupán annyit jegyez meg, hogy: „A fanatikus szurkolók egy része szinte arénává változtatta a pályát...” (A bukaresti magyar nagykövet, Keleti Ferenc úgy látja, hogy „a mérkőzésen történt események világossá teszik a román vezető elvtársak és mindenki előtt, hogy a román lakosság körében igen sok tennivaló van még a sovinizmus maradványainak felszámolására.”. Mivel az év folyamán Romániában járt budapesti Honvéd labdarúgóit, valamint a vízilabda csapatot is különféle inzultusok érik, ezért egy későbbi jelentésében annak a véleményének ad hangot, hogy a közeljövőben nem tanácsos újabb sporttalálkozót rendezni a két ország között.) ? 1981. szeptember 23. // Diákgyűlést tartanak a Bolyai Tudományegyetem aulájában. A gyűlés elnöke Farkas Zoltán tanársegéd, IMSZ-funkcionárius. A hallgatókat arról faggatják, hogy mi a véleményük 1956-ról. Amikor Bunta Péter tanársegéd megkérdezi Vastag Lajos harmadéves hallgatótól, hogy kire lőtt volna, ha október 23-án fegyver lett volna a kezében, Vastag kijelenti: főbe lőttem volna magamat. Válaszára tapsvihar és füttykoncert tör ki. Az elnökség tagjai ezek után kihallgatások során próbálja kideríteni, hogy kik fütyültek. Vastagot a Securitate emberei a kijáratnál letartóztatják. ? 1959. február 13.

az emigrációban élő magyar diákság szervezete, a Genfben székelő MEFESZ (Magyar Egyetemista és Főiskolai Hallgatók Szövetsége) VIII. szövetségi közgyűlésén elfogadnak egy határozatot, amelyben a romániai magyar kisebbség helyzetével foglalkoznak. Ebben többek között követelik a megszüntetett/beolvasztott magyar iskolák és a Bolyai Tudományegyetem helyreállítását, a Magyar Autonóm Tartomány visszaállítását az eredeti határai között, a cenzúra eltörlését, Magyarország és Románia közötti látogatások, utazások megkönnyítését, a túlzó nacionalizmus, sovinizmus és irredentizmus megszüntetését.

Hatvankét (?) ismeretlen magyar értelmiségi levéllel fordul a román értelmiségiekhez. („Malomkövek között”.) Ebben hosszasan sorolják a konkrét kisebbségi sérelmeket, megemlítik a „hétköznapi sovinizmus” megnyilvánulásait, példákat hoznak fel a magyarellenes sajtó-propagandára. Végül arra kérik „román értelmiségi barátaikat”, hogy emeljék fel szavukat a magyarellenes politikával szemben. (A levél szerzői – vagy szerzője? – máig nem ismertek, nem kizárt, hogy egyetlen ember munkája. Számos magyar értelmiségihez eljut, többek közt Király Károlyhoz, Sütő Andráshoz – aki azt a magyar nagykövetség információja szerint „negatívan ítélte meg” –, valamint egy példánya eljut a magyar nagykövetségen keresztül a külügyminisztériumba is, és angol nyelven megjelenik a Witnesses to Cultural Genocide. First-Hand Reports on Romania’s Minority Policies Today című kötetben.