elkészül „a Bolyai Tudományegyetem R.M.P. alapszervezete bürójának megbízásából” készült jelentés: „A magyar értelmiségi körökben jelentkező burzsoá-nacionálista befolyások elleni harc néhány problémája”. Csehi Gyuláné Papp Sára, Tóth Sándor és Weiszmann Endre, a Bolyai oktatói által készített „hangulatjelentés” az 1954/55-ös években tapasztalható számos magyar sérelemre felhívja a figyelmet, például a kétnyelvű feliratok „eltűnésére”, a magyarországi kiadványok hozzáférhetetlenségére, az anyaországgal történő kapcsolattartás megszüntetésére, valamint arra, hogy a Magyar Autonóm Tartomány statútuma még mindig nem készült el, ezen kívül egyesek szerint a MAT-ból „magyar kultúrgettó” válik stb. A jelentés eljut a tartományi pártbizottsághoz, azon keresztül pedig a Központi Vezetőséghez is.   ? 1956. szeptember 26.

Baróton este letartóztatják Simonfi Andor gyergyóalfalvi káplánt. (Simonfit Dukát József bízta meg azzal, hogy ha őt is letartóztatnák, vegye fel a kapcsolatot P. Gurzó Anaklét ferences atyával, hogy a titkos ordináriusok vonala ne szakadjon meg.) Kolozsváron a 9 hónapi vallatás után az ún. jurisdikciós perben ítélik el.   ? 1956. március 18.

Aradon többszáz aradi magyar dolgozó rója le kegyeletét az 1849-es vértanúk vesztőhelyén lévő obeliszknél. Magyarországról Hajdú-Bihar megye és a debreceni helyőrség küldöttsége, egy makói diákküldöttség és Békéscsabáról egy száznyolcvanhárom fős tanár–diák csoport is részt vesznek a koszorúzáson. Jelen van továbbá a városi néptanács képviselője, Kelemen Dezső, valamint Kovách Géza, a magyar vegyeslíceum történelemtanára.

és május 29. között a kolozsvári katonai törvényszék Macskási Pál-vezette, Temesvárra kihelyezett tanácsa a nagyszínházban folytatja le Szoboszlai Aladár és ötvenhat társa elleni monstre-pert. 30-án első fokon tíz vádlottra mondják ki a halálos ítéletet, melyet másodfokon július 24-én helyben hagynak. Kivégzik Szoboszlai Aladár óbébai és Ábrahám Árpád feltorjai plébánosokat, br. Huszár Józsefet, Orbán Károlyt, Orbán Istvánt, dr. Kónya István-Bélát, Tamás Imrét, Tamás Dezsőt, Lukács Istvánt és dr. Alexandru Fîntînarut. Az aradi ügyvéd Fîntînaru kivételével a többi román nemzetiségű vádlott (mint pl. Constantin Drăgăniţa ezredes) általában enyhébb ítélettel úszta meg a pert. Az elítéltek között Huszár bárón kívül több magyar arisztokratát is súlyos börtönbüntetésre ítélnek. Rajtuk kívül számos lelkészek vagy szerzetes is található az elítéltek között. Közülük életfogytiglani kényszermunkára vagy fegyházbüntetésre ítélik P. Ferencz Béla Ervin ferences szerzetest, Ráduly Géza gyergyószentmiklósi plébánost, P. Karácsony István minorita szerzetest és Ráduly István gelencei plébánost huszonkét évre, Dénes Dávid hátszegi plébánost és P. Mezei Mózes Levente ferences szerzetest húsz-húsz évre, Müller Jenő érszegi plébánost tizenöt évre, Kosza József ozsdolai plébánost tíz évre, Kovács Béla Lajos kovásznai plébánost nyolc évre, Pál Gyula futásfalvi lelkészt hat évre ítélik. A legidősebb elítélt az 1958. január 15-én letartóztatott Kovács Balázs, akkor hetvenhárom éves szentkatolnai plébános, akit „feljelentés elmulasztása” vádjával – magas korára való tekintettel – „csak” négy év kényszermunkára ítélnek, melyet le is tölt.

Jelentik a lapok, hogy a Maros–Magyar Autonóm Tartományban befejeződött „a mezőgazdaság kollektivizálása”. Egy héttel később ugyanezt jelentik Brassó Tartományból is. (Január eleje óta a magyar és román nyelvű lapok szinte kizárólag a „kollektivizálás előrehaladásával” foglalkoznak.)

megkezdik a közintézmények, közterek elnevezésének megváltoztatását. Ennek során egyrészt eltűnnek az orosz/szovjet személyek nevei, Erdély magyarok által is lakott településein pedig – az 1964 január-februári pártkonferenciák után – a magyar személyiségek neveinek nagy része. A hivatalos álláspont szerint olyan személyekről való utca-elnevezés meghagyása indokolható, akik az adott helységben születtek Erre hivatkozással Kolozsváron például a Jókai utcából Napoca lesz, a Kossuthból pedig – Lenin. (A széleskörű névváltozásokról a sajtó leginkább hallgat.) Az utcák, közterek átkeresztelése mellett tovább folyik a még megmaradt magyar nyelvű táblák lecserélése is.   ? 1971. október 21.

Kolozsváron megemlékeznek a Budai Nagy Antal által vezetett 1437-es erdélyi parasztfelkelésről (melyet a sajtóban csak „bábolnai”-ként emlegetnek). Az ünnepi gyűlésen Iosif Banc, a Maros-Magyar Autonóm Tartomány első titkára tart beszédet, melyben a történelmi esemény „kisajátítása”, románosítása érhető tetten. (A vezetők neveit – a magyar kisnemes, Budai Nagy Antalt kivételével – a másnapi Előre is romános formában használja: Vajdaházi Nagy Pál – Paul cel Mare, Kolozsvári János Mester – Ioan Meşter stb.)

Budapesten aláírják a vízummentességről szóló magyar–román kormányközi egyezményt. A kétoldalú személyforgalom ettől kezdve rohamosan nő: 1965-ben még hatvankilencezerötszáz beutazó turistát regisztrálnak Romániából, 1970-ben száztizenhétezret, 1975-ben pedig százhuszonkétezret. Magyarországról Romániába 1965-ben hatvanhétezer-négyszáz, 1970-ben kilencvennyolcezer, 1975-ben pedig kétszázharmincnégyezer turista utazik ki. Ugyanekkor egyeznek meg abban is, hogy Nagylaknál új ideiglenes közúti határátkelőt nyitnak, és megegyeznek a gyulai átkelőhely megnyitásában is.   ? 1968. április 6.

Kolozsváron meghal Nagy Albert (Torda, 1902.) festőművész. Tanulmányait Budapesten és Olaszországban végzi, 1941-ben kerül vissza Kolozsvárra.

Bukarestben a román külügyminisztérium konzuli igazgatóságának vezetője, Gh. Bădescu és Hodicska Tibor, a nagykövetség diplomatája megbeszélést folytat a felállítandó kolozsvári magyar főkonzulátus kérdéséről. Kiderül, hogy a román fél nem hajlandó elismerni a magyar állam tulajdonjogát arra az épületre, amelyben az 1955-ben megszüntetett Útlevélhivatal működött. (Pedig – mint a nagykövetség megtudja – egy 1976. október 6-i telekkönyvi kivonat az Erzsébet/Racoviţa út 16. sz. alatti ház tulajdonosaként a Magyar Népköztársaságot tünteti fel...) A tárgyalások után Biczó György nagykövetnek az a benyomása, hogy a főkonzulátus ügyét „központi szinten” hátráltatják”, mert „politikai kérdést csinálnak abból, hogy ne ott legyen újra főkonzulátus, ahol egyszer konzuli hivatal már működött”.

Biczó György nagykövet arról tájékoztatja a budapesti külügyminisztériumot, hogy a legfelsőbb szintű találkozó után tapasztalata szerint a magyar értelmiségi körökben „az az általános vélemény, hogy – miközben a román pártvezetés a propaganda minden eszközét igénybe veszi a romániai nemzetiségi kérdés „teljes megoldásának” bizonyítására – a helyzet semmit sem javult, sőt: tovább folytatódik az erőszakos asszimilálási folyamat, a romániai magyar nemzetiségnek Magyarországtól való mesterséges távoltartása.”

Hatályba lép az új kishatárforgalmi megállapodás. Eszerint a kishatárforgalmi sáv húsz-húsz kilométer széles, az érintett településeken (az egyezmény mellékletében összesen kétszázhetvennyolc település van felsorolva) lakók évenként tizenkét utazásra vehetik igénybe az engedélyt, hat napig lehet a másik országban tartózkodni, amit indokolt esetben tíz nappal meg lehet hosszabbítani. A magyar erőfeszítések ellenére Arad, Nagyvárad és Szatmárnémeti nem kerül be a sávba.

Washingtonban tárgyal Nicolae Ceauşescu államelnök, pártfőtitkár. Amerikai magyar emigráns csoportok az erdélyi magyarság elnyomása elleni tiltakozásul a new yorki szállodája elé tüntetést szerveznek.   ? 1983. január 23.

Bartók Béla születésének centenáriumát Nagyszentmiklóson megkoszorúzza a világhírű zeneszerző szülőházát Rajnai Sándor nagykövet és Szepes István kolozsvári főkonzul. Az 1945 utáni magyar–román államközi kapcsolatok történetében egyedülálló módon a román vezetés megtiltja egy vezető magyar politikus beutazását a megemlékezésre. Vasile Sandru, a külügymnisztérium főosztályvezetője közli 25-én Rajnaival, hogy „a román vezetésnek változatlanul az az álláspontja, hogy a nagyszentmiklósi koszorúzásra ne jöjjön magyar delegáció. Ha mégis jönne Tóth Dezső vezetésével küldöttség, nem engedik be a határon Romániába.” Emiatt Roska István külügyminiszter-helyettes április 6-ra bekéreti a külügyminisztériumba Victor Bolojan nagykövetet, aki kitérő válaszokat ad a feltett kérdésekre.

A magyar külügyminisztérium diplomáciai úton tiltakozik azért, mert Románia Szocialista Köztársaság kormánya nem engedélyezte az október 6-i megemlékezést és koszorúzást Aradon. Október 6-án Szűts Pál nagykövet – bár a környéket lezárták – el tudja helyezni az emlékhelynél a koszorúját.