A Monitorul Oficial (Hivatalos Közlöny) közli a minisztertanács elnökségének 1626. sz. törvényrendeletét, mely helyreállítja (az eddig hatályban levő 1938-as alaptörvény helyett) az 1923. március 29-i alkotmányt, hatályon kívül helyezi az 1940 szeptember 5–7. között kibocsátott fasiszta jellegű törvényeket. Az ezen a napon kiadott 422. sz. (amnesztia jellegű) törvény intézkedik az internáló táborok feloszlatásáról (ennek a végrehajtása 1946-ig elhúzódik), a 445. sz. törvény pedig megszünteti a Románosítás Nemzeti Központját (Centrul Naţional de Românizare). Az ugyanekkor megjelent 443. sz. törvény – hivatkozván az Antonescu-rezsim 498/1942. sz. törvényére – ismét zár alá helyezi az ellenséges, hadviselő államok Romániában lévő vagyonát.   ? 1944. december 19.

A Magyar Népi Szövetség vezetősége újabb feljegyzést juttat el a kormányhoz, mivel az 1944. szeptember 2-i amnesztia-rendeletet a gyakorlatban a magyar kisebbségre nem alkalmazták.

Összevonják a marosvásárhelyi Szabad Szót a brassói Népújsággal. (Ezzel Brassó magyar lap nélkül marad.) Az MNSZ hivatalos székelyföldi napilapja a marosvásárhelyi Népújság lesz.

Megpróbálják elhurcolni Ambrus József gyergyószárhegyi plébánost, azonban amikor ennek híre elterjed a faluban, helyi zendülés tör ki. A hatóság képviselői erre távoznak, majd aznap éjszaka „a hatóság elleni lázadás” címén tömeges letartóztatások kezdődnek. Ambrus Józsefet, P. Nyisztor János káplánt, a szárhegyi ferences rendház tagját, valamint a huszonnyolc letartóztatott szárhegyi földművest Kolozsvárra, majd Brassóba viszik. A brassói katonai törvényszék „lázításért” Ambrus Józsefet nyolc évi, P. Nyisztor Jánost pedig három évi börtönbüntetésre ítélik. Előbbi Nagyenyeden raboskodik, majd a felsőbányai ólombányákban dolgoztatják. Hét év múltán (1956 tavaszán) amnesztiával szabadul. Utóbbi három évig a Duna-csatornánál dolgozik.

Brádon letartóztatják Tyukody Mihály szatmári római katolikus plébánost, aki futár volt a Kőrösbányára internált Scheffler János (Bukarest által el nem ismert) szatmári megyéspüspök és Szatmárnémeti között. Kémkedés és szervezkedés gyanújával tartják fogva, de bíróság elé végül még sem állítják, ún. adminisztratív büntetés következtében 1951. júniusában a Duna–Fekete-tenger csatornához kerül. Cernavodáról szabadul 1953. április 23-án.

Bukarestben a katonai törvényszék Petrescu-tanácsa előtt folyik a „nagy vatikáni-kémper”-nek elkeresztelt koncepciós per. A vádlottak között található az 1950. július 19-én letartóztatott Pacha Ágoston (Bukarest által el nem ismert) temesvári megyéspüspök és Boros Béla ordinarius substitus, dr. Héber János temesvári püspöki titkár, valamint Schubert József bukaresti ordinarius substitus és mások. A nagy nyilvánosságot kapott perrel a világi hatalom a római katolikus egyház Rómához hű részének ellenállását szeretné megtörni. 17-én Pacha Ágoston tizennyolc évet, Boros Béla életfogytiglani kényszermunkát, Schubert püspök pedig életfogytiglani fegyházat kapnak. Utóbbi kettő 1964-ben amnesztiával szabadul.   ? 1954. november 4. 

A bukaresti katonai törvényszéken folyik Jakab Antal titkos ordinárius, dr. Dávid László volt gyulafehérvári püspöki titkár és Erőss Lajos kolozsvári római katolikus káplán pere. 24-én meghozzák az ítéletet: Jakab Antal és Erőss Lajos büntetése nem ismert, Dávid Lászlót 19 év kényszermunkára ítélik, csak az 1964-es amnesztia után szabadul Jakab Antallal együtt. Erősst 1954-ben kiengedik.

megjelenik Marosvásárhelyen az Igaz Szó első száma, az RNK Írószövetsége Magyar Autonóm Tartományi fiókjának folyóirata. Főszerkesztője: Hajdú Győző.

Éjszaka Désaknán letartóztatják Léstyán Ferenc csíkkarcfalvi – 1951-ben Désaknára száműzött – plébánost. Mivel a hatóságok nem jönnek rá, hogy ő is titkos ordinárius, csak „rendszer elleni izgatással” vádolják. (Nem ismerte el az Adorján Károly-féle kollaboráns „békepapi” egyházvezetést.) Három havi kolozsvári vizsgálati fogság után Piteşti-re kísérik, ahol megtudja, hogy „megússza” 2 év „adminisztratív büntetéssel”. Az 1954 augusztusi amnesztia kihirdetése előtt, június 21-én szabadul Ábrahám Miklóssal és Fábián Jánossal együtt. (Fábián elhurcolásának pontos ideje nem ismert, valamikor 1953 augusztusában vitték el Szamosfalváról. A szabadulása után – ismeretlen időre – a Bărăgánba száműzik, kényszerlakhelyre.)   ? 1956. március 18.

letartóztatják a katonai munkaszolgálatra behívott Keszler Tibor, Szabó János és Várkuti (Weibel) Lajos római katolikus teológusokat, mivel megtagadták, hogy olyan katonai esküt tegyenek le, amelyben a pápát háborús uszítónak, háborús bűnösnek nyilvánítják, és kötelezik magukat arra, hogy – jó állampolgárként – harcolnak ellene. A bukaresti hadbíróság – parancsmegtagadás címén – négy évre ítéli őket. A román „kiugrás” tízéves évfordulója alkalmával meghirdetett amnesztiával 1954 augusztus 15-én szabadulnak. // Buzásbesenyőn letartóztatják Dukát József zernyesti, – Buzásbesenyőre kitelepített – római katolikus plébánost, mivel ő sem hajlandó elismerni a Bukarest által törvénytelenül kinevezett Adorján Károly gyulafehérvári püspökhelyettest. ? 1954. november 9.

többek közt megjelenik Bolyai János élete és műve című tanulmánykötet, Domokos Géza A legszebb üzenet című útijegyzete, Nagy István Ünnep a mi utcánkban című novelláskötete, Papp Ferenc Viharos tető című regénye, Sütő András Emberek indulnak című elbeszéléskötete, és kiadják Sztálin hét brossúráját.

A Legfelső Törvényszék Katonai Kollégiuma Alexandru Voitinovici hadbíró vezérőrnagy vezetésével Bukarestben tárgyalja (a még 1952-ben letartóztatott) Luka László, Jakab Sándor, Solymos Iván és Dumitru Cernică perét. 8-án Lukát a „népgazdaság aláaknázásának bűntettéért” halálra, Jakab Sándort, Solymos Ivánt és Dumitru Cernică-t ugyanezen vád alapján húsz és tizenöt év kényszermunkára, illetve három év fogházbüntetésre ítélik. Luka az ítélet kihirdetése után a Nagy Nemzetgyűléshez folyamodik kegyelemért, amely a büntetését életfogytiglani börtönbüntetésre módosítja. 1963. július 23-án hal meg a nagyenyedi börtönben. Jakab 1964 augusztusában amnesztiával szabadul.

Letartóztatják Nagyobb Péter uzoni református lelkészt. Ugyanekkor hurcolják el a szülőfalujából, Rétyről, Kováts Pál csíkszeredai lelkészt is. Az előbbit két hónap után a marosvásárhelyi Securitate fogházából – amnesztiával – elengedik, Kovátsot pedig Marosvásárhelyen 2 évre ítélik, Piteşti-en tartják fogva. 1957 augusztusában szabadul.

Kolozsváron folyik az ún. Simonfi-csoport jurisdikciós pere. A zárt tárgyaláson a katonai törvényszék Macskási Pál-vezette tanácsa „hazaárulással” és „tiltott iratok rejtegetése és terjesztésével” vádolja a csoport tagjait. Valójában az a „bűnük”, hogy szembenálltak Adorján Károllyal és néhány társával (akik egy Rómával szembenálló, a párt alá rendelt, kvázi „államosított” katolikus egyházat akartak létrehozni) és a még szabad lábon lévő titkos ordinárius, Fuchs Gábor, valamint a plébánosok egy része megpróbálták megakadályozni, hogy Adorjánék befolyásukat a papság nagyobb részére ki tudja terjeszteni. A per másnapján a törvényszék Simonfi Andor baróti káplánt, Dukát József zernyesti, Pál József bonchidai plébánost, Ferencz Benjámin volt gyulafehérvári püspöki irodaigazgatót, szamosújvári plébánost és dr. Gurzó Anaklét ferences teológiai tanárt hét-hét, Fuchs Gábor petrozsényi plébánost, Erőss Lajos kolozsvári káplánt, Csutak László kolozsvár-szentpéteri káplánt, Ambrus György katonai plébánost, és Dénes Anna Szeréna kolozsvári szociális nővért hat-hat, Márton József csíkszentsimoni káplánt és Hajdú Gyula kolozsvár-belvárosi káplánt „izgatás” vádjával öt–öt év börtönbüntetéssel sújtják. Hajdú és Márton József büntetése éppen amnesztia alá esik, ezért március 21-én kiszabadulnak. P. Gurzó Anaklét 1962-ben, Simonfi, Fuchs és Erőss 1964-ben szabadul. Pál Józsefet büntetésének letöltése után a Bărăgánba száműzik, akárcsak Ferencz Benjamint és Csutak Lászlót, ahonnan mindnyájan 1964-ben szabadulnak. Ambrus György 1958 körül meghal a Băile Mocrini mocsaraknál lévő munkatelepen.

A csíkszeredai bíróság előtt nyilvános tárgyaláson kezdik tárgyalni az október 21-én letartóztatott Sántha Antal csíkszentdomokosi káplán ügyét. Tiltott iratok terjesztésével és kiskorú lányok megerőszakolásával vádolják. (Márton Áron az 1959. január 1-i újévi szentbeszédében megvédi papja becsületét.) A nagy sajtónyilvánosság előtt zajló kirakatper végén tizenkét év börtönbüntetésre ítélik. A káplán 1965 augusztusában amnesztiával szabadul. A perrel a pártvezetés célja a csíki katolikus papság megfélemlítése.   ? 1964. július 6. 

A Macskási-féle katonai törvényszék Kolozsváron ítéletet hoz a csíkszeredai középiskolai tanárok ügyében: Puskás Attilát húsz, Palczer Károlyt tizenöt, Bereczk Lajost, Lőrinczi Jánost, Kovács Gyulát nyolc-nyolc, László Gizellát négy évnyi börtönbüntetésre, illetve kényszermunkára ítélik. (Rajtuk kívül még öt diákot ítélnek el háromtól nyolc évig terjedő börtönbüntetésre.) Az elítéltek többsége 1964-ben amnesztiával szabadul. (A tanárokat az '56-os forradalom szimpatizálásával vádoltak – valójában a székelyföldi magyar értelmiség megfélemlítése lehetett a cél.)

Letartóztatják Kenderessy Szabó Béla kapnikbányai római katolikus plébánost. Tizenegy hónapig felváltva hol Nagybányán, hol a Szatmárnémetin vallatják. A vád: hitoktatást tartott a gyermekeknek, ellenezte a vegyes házasságokat és nem örvendezett a magyar forradalom vérbetiprásakor. A hadbíróság tizenegy hamis tanút fölvonultatva a nagybányai perben 1960. július 22-én éjszaka hozzák meg az ítéletet: tíz év börtönbüntetés. 1964. júliusában amnesztiával szabadul.

Désen letartóztatják P. Bálint Szalvátort, az erdélyi ferences rendtartomány helyettesfőnökét, másnap, szeptember 15-én pedig P. Fodor Pelbárt teológiai rektort, definitort, és György Húgó laikus testvért, akiket a még június 26-28-án letartóztatott P. Benedek Fidél ferences tartományi főnökkel, P. Fodor László rendtartományi titkárral, P. Écsy János dési házfőnökkel, P. Angi Csaba dési helyettes házfőnökkel és P. Fülöp Tamás ferences szerzetessel együtt kémkedés vádjával állítanak bíróság elé. (A vád szerint titokban jelentették Rómába a rend minister generálisának, hogy hány rendházat vettek el a kommunisták.) Végül két perben 1962 áprilisában és októberében „a szocialista rendszer elleni uszítás” vádjával P. Benedek Fidélt nyolc, P. Angi Csabát hét, P. Bálint Szalvátort és P. Fodor Lászlót hat–hat évre, P. Fülöp Tamást pedig négy évre, P. Pöhacker Balázst, P. Fodor Pelbártot és P. Écsy Jánost három–három évre ítélik. Mindnyájan 1964 júniusában szabadulnak, amnesztiával.   ? 1979. május 26.

Parlamenti választásokat tartanak az országban. Az új öszetételű Nagy Nemzetgyűlésbe negyvenhárom magyar nemzetiségű képviselő kerül be (az előző ciklusban negyvenegyen voltak), alelnöknek választották Kovács György írót és Bisztray Mária színészt (Petru Groza lányát), az egyik titkár Fejes Gyula lesz Kolozsvár tartományból. (A Maros-Magyar Autonóm Tartományból kilenc román és tizenegy magyar képviselő kerül a nemzetgyűlésbe, Kolozsvár tartományból huszonkét román és nyolc magyar.)

Brassóban öngyilkosságot követ el Szikszay Jenő magyartanár, akit hónapok óta zaklat a Securitate, többször beidézték és vallatás közben meg is kínozták. „Bűne” az volt, hogy kiállt a magyar kisebbségi jogok védelmében.

Az Államtanács rendelete korlátozza a külföldiek üzemanyag-vásárlását (csak valutáért vásárolhatnak a benzinkutaknál). Az intézkedés váratlanul érinti a több ezer, az országban tartózkodó magyar autós turistát is. A nagy felháborodás, a kaotikus helyzet és a diplomáciai intervenció miatt az intézkedést a hatóságok visszavonják, ezt követően benzin jegyekre tankolhatnak a külföldiek a kutaknál.

Nemzetgyűlési és néptanácsi választásokat rendeznek az országban. A képviselők hatvan százalékát „kicserélik”. Nagy nemzetgyűlési képviselő lett mások mellett: Hajdú Győző, Fazekas Lajos, Gere Mihály, Szász József, Nagy Ferdinánd, Létay Lajos, és Bálint András.

New Yorkban az Amerikai Magyar Szövetség, az Erdélyi Világszövetség és a Committee for Human Rights in Rumania szervezésében tüntetést tartanak a Román Népköztársaság állandó ENSZ-képviselete épülete előtt. A többezres tömeg a rezsim magyarellenes politikája ellen tiltakozik.

a Babeş-Bolyai egyetem huszonkét végzős magyar főszakos diákjából csak nyolc kap a magyar szakjával magyar vidéken kihelyezést, tizennégyet a (német, francia vagy orosz) mellékszakjukkal tiszta román vidékre helyeznek. Amikor Domokos Géza, a Kriterion Kiadó vezetője, központi bizottsági póttag emiatt felhívja Fúró Gyulát, az oktatásügyi minisztérium nemzetiségi osztályának vezetőjét, ő megtagadja a segítségnyújtást.   ? 1988. április 5. //  letartóztatják a csíkszeredai Barabás Ferencet, öccsét Jánost és a menyasszonyát, Márton Piroskát. Bűnük az, hogy mindhárman röpcédulákat szórtak a városban Pünkösd napján. A bukaresti katonai törvényszék hét, illetve öt-öt év börtünbüntetésre ítéli őket tettükért. Utóbbi kettőt 1984 augusztusában szabadlábra helyezik az általános amnesztia keretében, míg Barabás Ferenc csak 1987 pünkösdjén szabadul.

A bukaresti katonai törvényszék ítéletet hirdet az „államellenes összeesküvés” vádjával bíróság elé állított csíkszeredai Borbély Ernő, Bíró Katalin és Búzás László ügyében. A vád szerint Erdélyi Magyarok Egyesülete néven „felforgató szervezetet” terveztek létre hozni azzal a céllal, hogy „különböző akciókat folytassanak a román társadalmi rendszer ellen”. Olyan röpcédulákat szándékoztak készíteni és terjeszteni, amelyek „az országra nézve befeketítő jellegűek”, valamint „terrorista-diverzionista akciók kezdeményezése egyes tömegrendezvények alkalmával”. Borbélyt hét, Buzást hat, Bíró Katalint pedig öt év börtönbüntetésre ítéli. Utóbbit – mivel büntetési tétele éppen amneszta alá esik – szabad lábra helyezik. Borbélyt és Buzást – feltehetően a nemzetközi tiltakozás hatására – büntetésük letelte előtt szabadlábra helyezik: előbbit 1987. február 25-én, utóbbit július 22-én. 1989 augusztusában mindhárman kitelepednek Magyarországra.