A szovjet csapatok bevonulnak Marosvásárhelyre. (A német–magyar csapatok két nappal korábban vonultak vissza, azt követően a városban anarchia lesz úrrá.) ? 1944. november 11. // A szovjet erők eljutnak Nagyvárad széléig, ám az utolsó pillanatban Tordától ideszállított 23. német páncéloshadosztály ellentámadása visszadobja a szovjet csapatokat. ? 1944. október 2.

Megérkezik Brassóból Kolozsvárra Bányai László, a MADOSZ egyik alapító tagja, és összehívatja a szervezet kolozsvári és vidéki újjászervező bizottságát. Ekkor hosszas vita folyik a regionalisták és a „brassói vonalat” követők közt Észak-Erdély jövőbeni státusát illetően. Többen azt hangoztatják, hogy Erdélynek sajátos autonómiát kellene biztosítani. (Kós Károly egyenesen kijelentette, hogy egész Erdély önállósága jelentené „a legígéretesebb megoldást”.) Ezzel szemben a madoszos Fodor-Pataky Ádám és Bányai élesen megtámadja az előbbi véleményeket. Bányai a vitát lezárandó, kijelenti: „Észak-Erdély pillanatnyi helyzete pedig csak azért alakult így, mert még nem a román demokratikus erők [vagyis a kommunisták – V. G. megj.] vették át a hatalmat, hanem [...] a reakciós erők. [...] Észak-Erdély most olyan helyzetben van, hogy hozzákezdhet azokhoz az intézkedésekhez, melyeket az ODA programja is előír...”

Megszervezik a kolozsvári Magyar Tankerületi Főigazgatóságot, melynek élére Hadházy Sándor kerül. 1945. április 9-én a nemzetnevelési minisztérium hivatalosan is elismeri az önálló magyar kolozsvári tankerületet. ? 1945. szeptember 21. // Vasile Pogăceanu, Kolozs megye főispánja átiratban sürgeti a Kolozsvári Magyar Egyetem Rektori Tanácsát, hogy „az itt élő népek őszinte, demokrata és kellő tudományos felkészültséggel rendelkező legjobbjaiból nevezzen ki rendes és rendkívüli tanárokat az egyes karokra”. (A magyar és román kommunisták is többször sürgetik az egyetem vezetését, hogy az eltávozott professzorok helyére vegyenek fel olyan „demokrata érzelmű”, tehát kommunista értelmiségieket, akik majd biztosítják, hogy az oktatás „demokratikus szellemben folyjék”.) ? 1945. január 19. // A Központi Tanácsadó Testület Jogügyi Bizottsága ülésén határozati úton kijelentik, hogy Észak-Erdély fölött „a felségjogot a fegyverszüneti egyezmény aláíróinak nevében, a Szövetségközi Ellenőrző Bizottság megbízása alapján a Szovjet katonai parancsnokság gyakorolja, meghatalmazottai alapján.”

A Monitorul Oficialban megjelenik a 312. törvényrendelet, a háborús bűnösök és az ország katasztrófájáért felelősök megbüntetéséről. Eszerint 1945. szeptember 1. után már nem indíthatnak eljárást a felsorolt bűncselekményekért. (Mivel a király augusztus 23. után nem hajlandó a törvényeket, rendeleteket ellenjegyezni, a határidőt egy későbbi rendelettel meghosszabbítják 1946. június 10-ig.)   ? 1945. július 11.

a magyar lapok többször is beszámolnak arról, hogy a bátosi székely telepeseket a szomszéd monorfalvi románok géppisztollyal kergették el az erdőikből, harmincöten súlyosan megsebesültek. Az Országos Demokrata Arcvonal határozata értelmében az 1944 őszén elmenekült szászok falvaiba – Bátosra, Dédrádra, Petelére, Tekére, Nagyidára, Paszmosra, Vajolára – székely telepesek érkeztek. A szomszéd román telepesek minden erővel el akarják űzni őket. Folyamatosan terrorizálják a székelyeket még 1946 tavaszán is, a hatóság pedig ezt tétlenül tűrik. Ennek következtében a székelyek egy része elmenekül, a kétszáz vajolai pedig át akar térni az ortodox vallásra, csak hogy békén hagyják őket. (Az augusztus 18-i Világosság szerint a Szilágy megyei Alsóvalkón a románok kijelentették, hogy „addig nem lesz demokrácia, míg a magyarok nem mennek Ázsiába, a zsidók meg Palesztinába.)

A Monitorul Oficialban megjelenik az 1.274. sz. minisztertanácsi határozat, mely a kolozsvári magyar színházat állami színházzá nyilvánítja.

A kolozsvári szociáldemokrata napilap, az Erdély vezércikkét teljes egészében törli a cenzúra, a lap úgy jelenik meg, hogy a vezércikke helye üresen marad.   ? 1945. november 27.

Marosvásárhelyen ülésezik az MNSZ „százas” intézőbizottsága, melyet eredetileg október 27-re hívtak össze. A tanácskozáson részletesen megvitatják a még mindig orvosolatlan kisebbségi sérelmeket. 17-én, az intézőbizottsági ülés utolsó napján – napirendi ponton kívül – Bányai László előterjeszt egy kiáltvány-tervezetet, amely szerint az intézőbizottság egyértelműen kiáll a trianoni magyar–román határ visszaállítása mellett. Mivel ez a szövegváltozat túl nagy ellenkezést vált ki, Jancsó Elemér és dr. Csőgör Lajos javaslatára átfogalmazzák a kiáltvány szövegét. Ezt végül hosszas vita után (amelyen nem-IB-tagok is részt vehettek) a száz fős intézőbizottságnak – a fennmaradt jegyzőkönyv tanúsága szerint – csupán mintegy kétharmada szavazza meg, az IB-tagok hozzávetőlegesen harmada vagy jelen sincs, vagy kivonul a folyosóra, és csak egy ellenszavazat születik. A pár nappal később közzétett kiáltványban az MNSZ vezetősége az erdélyi magyarság nevében kijelenti, hogy: „Tudatában vagyunk annak, hogy az erdélyi nemzetiségi kérdés megoldása nem határkérdés. [...] Nem helyeselhetünk semmiféle »áttelepítést« amely anyaföldünktől szakítana el. Nem helyeselhetünk semmiféle olyan törekvést [...] amely a bécsi döntéshez hasonló módszerrel [...] Erdélyből újból háborús tűzfészket teremtene.” A kiáltvány szövegének közzététele (november 21.) után a Magyar Népi Szövetség vezetőségét többek közt „Erdély és a magyarság elárulásával” vádolják. 1945 végén, 1946 elején számos helyen megpróbálják leváltani a kiáltvánnyal egyetértő helyi vezetőséget. (Az ilyen törekvéseket az országos központnak sikerül megakadályoznia.) Korabeli források szerint a tagság sok helyen hátat fordít a szervezetnek.   ? 1946. január 28.

A Monitorul Oficialban megjelenik a 384. sz. törvényrendelet, amely visszaszolgáltatja Csík megye egész lakosságának a Csíki Magánjavakat. (Az 1921-es jogtalan nacionalizálás előtt csak a volt Székely Határőrség tagjainak leszármazottai voltak a közösségi vagyon tulajdonosai.) A megalakuló Csíki Közjavak Igazgatóságát (Administraţia Bunurilor Comune Ciuc) a csíki községek által létrehozott közgyűlés összehívásáig a Földművelésügyi Minisztérium által kinevezett 3 fős vezetőség igazgatja. (A május 1-én megjelent törvény szerint a Csíki Magánjavak és a Gyergyói Fakitermelő Erdőtulajdonosok Szövetkezete a SOVROMLEMN [szovjet–román fakitermelő vegyesvállalat] alapító tagjai lesznek.)   ? 1946. október 1.

Kolozsváron román diákok (főleg egyetemisták) újabb tüntetést rendeznek a kommunista párt és a szakszervezet épülete előtt A román egyetemisták és a jórészt magyar munkásság összecsapásaiban többen megsebesülnek, egy magyar munkás meghal.

és június 2-a között a Magyar Népi Szövetség Kolozsváron tartja jogi és közigazgatási tanácskozását. (Az MNSz Központi Jogügyi Bizottsága csak 1946. szeptember 6-án alakul meg.) A három megye (Szilágy, Udvarhely, Temes-Torontál) jelentése alapján készült összesítésből kiderül, hogy egész Erdélyben hasonló problémák fordulnak elő. Így például a vegyes lakosságú területeken szinte állandóak a magyarellenes soviniszta támadások, Észak-Erdély „bekapcsolása” óta pedig a magyar kisebbség még mindig nem tudott számaránya szerint résztvenni az államigazgatásban. A tanácskozáson összeállítanak egy nemzetiségi törvénytervezetet, amelynek a végső megszövegezését Demeter János végzi el. Egyes források szerint a tanácskozás során az MNSz jelen lévő vezetői elutasítják a burkolt székelyföldi autonómia gondolatát, mivel ez szerintük az összmagyarság jogainak csorbítását vonná maga után. ? 1946. június 28–30.

Észak-erdélyi körútja során a Kolozsvárra érkező Lucreţiu Pătrăşcanu igazságügyminiszter, a Román Kommunista Párt egyik országos vezetője beszédet tart a helyi román értelmiség előtt. Beszédében többek közt kijelenti hogy „a kormány és a Kommunista Párt központi vezető bizottságának nevében kijelentem, hogy visszautasítunk Erdély kérdésében mindennemű kompromisszumos fordulatot és hangoztatjuk jogainkat erre a román területre.” Ugyanekkor jelenti ki azt is, hogy három-négyszázezer magyarnak azért nem lehet megadni az állampolgárságot, mert „a régi magyar rendszer ideológiáját vallják”. („...3–400 ezer magyar állampolgár él még ma is törvényellenesen és az ország törvényein kívül Románia területén.” – állítja az igazságügyminiszeter.) Ugyanekkor mondja azt is, hogy „...először román vagyok és utána kommunista.” (Beszédének ezt a részét a sajtó nem közli.)   ? 1948. február 22.

Kolozsvárról visszatér Budapestre Roska Márton régészprofesszor. (A román hatóságok – arra hivatkozva, hogy a professzor elérte a nyugdíjkorhatárt – nem voltak hajlandók hozzájárulni ahhoz, hogy a Bolyai Egyetemen szerződést köthessen vele.)

megjelenik Asztalos István Író a hadak útján c. „világháborús krónikája”, Benedek Marcell Az irodalmi műveltség könyve, Demeter János A nemzetiségi nyelv a közigazgatásban c. tanulmánykötete, Jordáky Lajos Az erdélyi társadalom szerkezete c. tanulmánya, Kisbán Miklós [Bánffy Miklós] Bűvös éjszaka c. novelláskötete, Méliusz József Sors és jelkép c. utinaplója, Szabó T. Attila Kolozsvár települése a XIX. század végéig c. tanulmánykötete, Szentimrei Jenő Hegylakók dala c. verseskötete.

A Világosságban éles kirohanást intéznek György Lajos egyetemi tanár, az Erdélyi Katolikus Státus világi elnöke ellen. A cikkíró (Tamás Gáspár kommunista újságíró) szerint az a György Lajos, aki tevékeny részese volt a kolozsvári magyar egyetem helybenmaradásának 1944 szeptemberében, „szívesebben látná Maniu uralma alatt az egyetem megszüntetését, mint demokráciánk megerősödését.” (A megtámadott professzor támadásokat cáfoló nyilatkozatát a lapok nem hozzák le.) Mint később kiderül, a támadás összefüggésben van a státuselnöki tisztével és a Márton Áron katolikus püspökhöz fűződő baráti kapcsolatával. 1947. nyarától sajtókampány folyik a „reakciós” György Lajos, Tavaszy Sándor, Balogh Artúr, Bónis György egyetemi tanárok ellen is.   ? 1947. július 7.

Ismét életbe léptetik a háborús bűnösök megbüntetéséről szóló törvényt, elrendelik a már lezárt ügyek felülvizsgálatát. (Kolozsváron negyvenhét személyt állítanak bíróság elé, valamennyien magyar nemzetiségűek. Köztük van Bözödi György író is.   ¬ 1945. december 3. // A Világosságban olvasható: „A határrendőrség felhívja a figyelmet, hogy szigorú intézkedéseket foganatosítottak a határ mentén, és a legújabb rendelkezés szerint a határrendőrségnek felszólítás nélkül is fegyvert kell használnia azok ellen, akik a tilos zónába szöknek.” (1947. nyarán–őszén nagy számban fordul elő, hogy a határsértőkkel szemben a határőrség felszólítás nélkül fegyverét használja. A magyar–román határon nagyarányú áru- és embercsempészés folyik, az utóbbi esetben részben Palesztinába menekülő zsidókról és Németország nyugati megszállási övezetébe menekülő németekről van szó.) ? 1948. július 14.

Súlyos határincidens történik a magyar–román határon. A biharugrai halastavak 7 dolgozóját – azzal az indokkal, hogy „szabálytalan munkát” végeznek – román területre hurcolják a román határőrök. Az esti órákban, miután kihallgatták a munkásokat, visszakísérik közel ahhoz a ponthoz, ahol áthurcolták őket. Várakozás közben hirtelen három személy átszökik a magyar területre, mire a határőrök az ott maradt négy főt szabályszerűen kivégzik. Miután az eseményeket a magyar és román hatóságok kivizsgálták, Bukarest elismeri a felelősségét, és 2 millió lej kártérítésben részesíti a négy áldozat családját.

visszatér Magyarországra a Bolyai Tudományegyetemről Bónis György jogtörténész, Benedek Marcell irodalomtörténész, Benedek István pszichológus, dr. Környey István, dr. Klimkó Dezső, és dr. Ludány György, valamint Felvinczi Takács Zoltán művészettörténész. (Október végén Zolnai Béla irodalomtörténész is visszamegy Budapestre.) ? 1948. nyara. // Nyáron Magyarországon jár dr. Csőgör Lajos rektor és dr. Obál Ferenc professzor, ahol sikerül még négy újabb vendégprofesszort meghívniuk Marosvásárhelyre, az orvosi karra: dr. Krompecher Istvánt, a bonctan, dr. Mosonyi Istvánt, az orvosi vegytan, dr. Győry Györgyöt, a szülészet-nőgyógyászat és dr. Putnoky Gyulát, a bakterológia professzorát. (1947 után már nem engedélyezi Bukarest több magyarországi vendégtanár meghívását.) ? 1949 nyara

a moldvai Bákó megyében négy csángó-magyar községben (Lészped, Újfalu, Klézse, Rákosfalva) magyar tanítási nyelvű elemi iskola nyílik.   ? 1948. január 1.

Megjelenik a bukaresti Romániai Magyar Szó első száma, mint „országos demokratikus napilap”. Felelős szerkesztő: Robotos Imre.

az INCOOP (Nemzeti Szövetkezeti Intézet) rendelete szerint a megyei föderálék megbízottai és a két magyar szövetkezeti központ emberei felkeresik a fuzionálandó szövetkezetek vezetőit, és magyar és román nyelven ismertetik az egyesítés céljait. Az új adminisztráció nyelvét a nemzetiségi törvény figyelembevételével állapítják meg. Az egyesítést a hónap folyamán befejezik.   ? 1948. április 29.

A Monitorul Oficialban megjelenik a 175. sz. „tanügyi reform”-törvény, mely államosítja a felekezeti iskolákat. Összesen négyszázhatvannyolc római katolikus, ötszázharmincegy református, kétszázhatvanhat evangélikus és harmincöt unitárius iskolát vesznek el az erdélyi egyházaktól. Az eddigi százharmincnégy magyar elméleti líceumból csak tizenkilenc marad meg. (Szeptemberben még hármat visszaadnak.) Sok helyről (egyebek mellett Máramarosszigetről, Gyulafehérvárról, Nagykárolyból) „eltűnik” a magyar nyelvű elméleti középfokú oktatás. A volt humán-gimnáziumok egy részéből szakközépiskolákat létesítenek. Például: a nagyszalontai Arany János Gimnázium helyén román tannyelvű mezőgazdasági szaklíceum nyílik – magyar tagozattal, Nagybányán vegyipari líceum nyílik. A törvény szerint már első osztálytól kötelező a román nyelv tanulása. A kötelező elemi iskola hétosztályos, a gimnázium csak V–VII. osztály, a középiskola (szovjet mintára) VIII–XI. osztály.   ? 1949. október 26.

a Bolyai Tudományegyetemen nyugdíjazzák Bíró Vencel és Balanyi György történészprofesszorokat. (A nyugdíjaztatásuk valódi oka az, hogy mindketten a piarista rend tagjai, előbbi korábban rendfőnök is volt.) // A Bolyai Tudományegyetemről – mivel a román hatóságok nem hosszabítják meg a szerződését – visszatér Magyarországra Zolnai Béla, a francia irodalom professzora, Kispál Magdolna nyelvész, Buza László jogászprofesszor, Sövényházy Ferenc jogászprofesszor, Kislégi Nagy Dénes közgazdászprofesszor, Rajty Tivadar közgazdászprofesszor, Borbély Sámuel matematikaprofesszor, Fényes Imre fizikaprofesszor, Dezső Lóránd fizikaprofesszor, Vargha László kémiaprofesszor, Csík Lajos biológiaprofesszor.

Megnyílik Sepsiszentgyörgyön a Székelyföld második magyar (állami) színháza. (A kolozsvári munkásszínház költözik le a városba.)

Bukarestben Antos István budapesti pénzügyminisztériumi államtitkár és Alexandru Iacob pénzügyminiszterhelyettes aláírják a két ország közti CASBI-egyezményt. Ez az egyezmény (mely rendezte a magyarországi természetes és jogi személyek Romániában lévő ingóságainak kérdését) a legtöbb pontban – magyar szempontból – jóval hátrányosabb, mint az 1947. május 16-án aláírt diplomáciai jegyzőkönyvben rögzített feltételek. A bizalmas záradékban a magyar kormány lemondott a magyarországi természetes és jogi személyek azon ingóságainak visszaszolgáltatásáról, amelyeket a román állam, annak hatóságai, vagy a „demokratikus pártok” használnak.

Kolozsváron tartják az MNSZ negyedik (egyben utolsó) kongresszusát, melyen vendégként jelen van Luka László/Vasile Luca, Petru Groza, és Széll Jenő magyar követ. (Kacsó Sándor, az MNSZ elnöke javaslatára díszelnökké választják Sztálint, Molotovot, Visinszkijt, és Ana Paukert.) A kongresszus végén az MNSZ Politikai Bizottságának tagja lesz Juhász Lajos, Bányai László, Révy Ilona, Czikó Nándor, Takács Lajos, és Rácz György. A „százas” intézőbizottságból kimarad több népszerű személyiség, egyebek mellett Kós Károly író.   ? 1949. november 3.

Megkeződik a néptanácsok ideiglenes bizottságainak a beiktatása. (Egyebek mellett magyar tanácselnöke van ekkor még a magyar többségű Nagyváradnak és Marosvásárhelynek,, valamint Bihar, Csík, Háromszék és Udvarhely megyéknek.)   ? 1950. december 3.

16-ra virradóra Bors István csíkszentsimoni párttitkár házánál robbantás történik. Bár az épület komolyan megrongálódik, de senki sem sérül meg. Az elkövetők kilétét csak egy évvel később sikerül kideríteni. ? 1950. május 25.

Budapesten meghal gr. Bánffy Miklós, volt külügyminiszter, a két világháború közti kor egyik legjelentősebb romániai magyar kisebbségpolitikusa, írója, a romániai magyar irodalom egyik mecénása.

A magyar hatóságok kiadják Romániának (a még március 15-én letartóztatott) a magyar állapolgárságú Demeter Bélát. Az 1930-as években az Erdélyi Fiatalok mozgalmánál feltűnő Demeter 1941–44 között a Kolozsvári Estilap főszerkesztője, az Erdélyi Párt elnökének, Teleki Bélának a titkára, majd 1945-től Budapesten a Külügyminisztérium Békeelőkészítő Osztály Erdély-szakértője, az erdélyi magyarság érdekeinek következetes védelmezője. Feltehetően ő lett volna a Csőgör Lajos és csoportja, valamint a Márton Áron és csoportja ellen kezdeményezett perekben a koronatanú, aki bizonyítani tudná, hogy 1945–46-ban Csőgör Lajos, Demeter János, Venczel József, Korparich Ede adatokat szolgáltatott ki Magyarországnak, azzal a céllal, hogy „Erdélyt elszakítsák Romániától”. Demetert 1951. december 24-én a văcăreşti-i börtönben agyonverik az őrök.

A bukaresti katonai törvényszéken folyik Jakab Antal titkos ordinárius, dr. Dávid László volt gyulafehérvári püspöki titkár és Erőss Lajos kolozsvári római katolikus káplán pere. 24-én meghozzák az ítéletet: Jakab Antal és Erőss Lajos büntetése nem ismert, Dávid Lászlót 19 év kényszermunkára ítélik, csak az 1964-es amnesztia után szabadul Jakab Antallal együtt. Erősst 1954-ben kiengedik.

Az Igazságban megjelenik Gheorghe Gheorghiu-Dej írása: „A népi demokratikus rendszer további erősödése a RNK-ban”. A cikkben kijelenti, hogy Romániában megoldották a nemzetiségi kérdést.

Ismét letartóztatják Bustya Endre könyvkiadói lektort, másnap pedig Dobri Jánost, a Protestáns Teológia tanárát. Az előbbit a hónap folyamán egyszerre hallgatják ki Balogh Edgárral, Jordáky Lajossal és Demeter Jánossal. (Az eredeti koncepció szerint egy nagyszabású Népi Szövetségi perben Bustya képviselte volna az „ifjúsági vonalat”.) Végül bírósági ítélet nélkül tartják mindkettőt börtönben, 1954 elején szabadulnak.

Bukarestben eredménytelen tárgyalást folytat az Antos István pénzügyminiszterhelyettes-vezette magyar és az Emanoil Vinea-vezette magyar delegáció. A román fél merev magatartása miatt nem sikerül lezárni az évek óta húzódó magyar – román vagyonjogi vitát.   ? 1953. július 7.

a román hatóságok nem hosszabbítják meg a szerződését a marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Intézet magyar állampolgárságú, szerződéses oktatóinak: dr. Obál Ferencnek, a kórélettan professzorának, dr. Putnoky Gyulának, a mikrobiológia professzorának és dr. Győri Györgynek. Ezután már csupán két magyar állampolgársággal rendelkező szerződéses professzor marad Marosvásárhelyen: dr. Vendég Vince és dr. Miskolczy Dezső, akik szívesen haza mennének, ám a román hatóságok nem akarják szaktudásuk miatt elengedni őket.   ? 1964 nyara

Madridi száműzetésében meghal Nyírő József író, publicista, szerkesztő. A két világháború között népszerű író, publicista, az Erdélyi Szépmíves Céh egyik alapítója, az Erdélyi Helikon vezető munkatársa, 1939-42 között a Keleti Újság felelős szerkesztője. 1941-től Budapesten parlamenti képviselő, a nyilas-puccs után a maradék parlamenttel nyugatra menekül.

Kolozsváron meghal Gaál Gábor (Budapest, 1891.) kommunista szerkesztő, egyetemi tanár. Az 1919-es Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe, majd Romániába emigrál, ahol 1928 végétől szerkeszti a kezdetben polgári radikális, majd kommunista orientáltságú Korunk című havi szemlét. 1945-től a Bolyai Tudományegyetem tanára, az Utunk főszerkesztője, 1950 májusában kizárják a Román Munkáspártból. Amikor a határozat 1952-ben véglegessé válik, megkapja első szívinfarktusát, a második a halálát okozza. Az augusztus 15-i Előrében és Igazságban megjelenik az RNK Tudományos Akadémiája és az Írószövetség közös nekrológja.

Az Előrében megjelenik Kovács György „Ozsdola leánya” c. novellája. Az írás Dézsi Dénes és Pusztai Ferenc háromszéki „betyárok” történetét dolgozza fel, de a valóságot teljesen meghamisítva, durva propagandisztikus stílusban. (Az erőszakos kollektivizálás elleni tiltakozás egyik módjaként ebben az időben az ország számos részén, elsősorban a hegyvidéki területeken szabályszerű „betyár-mozgalom” bontakozik ki. Egykorú jelentések arról számolnak be, hogy a lakosság nagy része támogatja és rejtegeti a „betyárokat”.)   ? 1955. augusztus 10.

Kolozsváron meghal Kovács István (1880-1955) régész, numizmatikus. 1913-tól a Ferenc József Tudományegyetemen a numizmatika magántanára, 1920-tól 1938-ig a kolozsvári Ókortudományi Intézet munkatársa.

Sepsiszentgyörgyön meghal Kovásznai (Gocz) Gábor (1887–1956). 1917 és 1929 közt Sepsiszentgyörgy alpolgármestere, majd polgármestere, 1942–44 közt a Székely Nép felelős kiadója. A két világháború közt a székely közbirtokossági vagyonok megmentése érdekében több perben is védő, a soviniszta román sajtó támadásai következtében háromszor is letartóztatják.

a Bolyai Tudományegyetem filológia-történelem karának tanévzáró ülésén megjelenik Bányai László, aki beszédében kitér arra, hogy mennyire elhanyagoltak a Házsongárdi temetőben pihenő magyar írók, tudósok sírjai, és illene, hogy a magyar irodalom tanszék gondozásába venné ezeket. Ezt a feladatot Dávid Gyula és Varró János irodalomtörténész, valamint Lakó Elemér nyelvész aspiránsokra bízzák.   ? 1956. november 1.

Magyar és román szakemberek részvételével közös kutatás folyik Petőfi Sándor halálának helyszínén, Fehéregyház mellett. (Magyarországról Nyilassy Vilmos, Dienes András és Bartha János irodalomtörténészek vesznek részt a kutatásban.) A szeptember 1-én megjelent sajtóközleményből kiderül, a kutatás megerősítette azt az addigi feltételezést, hogy Petőfi az Ispánkút mellett lelte halálát.

A Kolozs tartományi pártbizottság székházában találkozik a központi pártvezetés néhány tagja a helyi magyar értelmiség egy csoportjával. A Miron Constantinescu, a Központi Vezetés tagja, Fazekas János, a KV titkára, Vasile Vaida tartományi első titkár és Iosif Ardeleanu, az országos cenzúrahivatal vezetőjével folytatott megbeszélésen szóba kerül a Csehi Sára–Tóth Sándor–Weiszmann Endre-féle 1955-ös Bolyai-jelentés is, valamint egyéb nemzetiségi sérelmek.

A kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Intézet (főiskola) központi épületében, Mátyás király szülőházában tartják meg – az előző nap meghirdetett – diákszövetségi közgyűlést. Ezen Balázs Imre (korábban a főiskola IMSZ-titkára) elnököl, és felolvas egy öt pontból álló követelést. (Például: a megalakuló diákszövetségek ne csak a kelet-európai, hanem a nyugati szervezetekkel is kapcsolatot létesíthessenek, a művészeti főiskolákon az orosz és román nyelv mellett a nyugati nyelvek oktatása is fakultatív legyen, állítsák vissza az egyetemi autonómiát.) A gyűlésen magyarul és románul hangzanak el a felszólalások, a hallgatóság között nagy számban románok is vannak. Daniel Popescu, az intézet rektora korábban értesítette a Securitatét, amely körbekeríti az épületet. A gyűlésen résztvett diákok (akik egy része más főiskolákról volt jelen) pánikszerűen távoznak az épületből. // Az RMP Központi Vezetősége Politikai Bizottsága ülést tart, amelyen egyebek mellett elhatározzák, hogy lezárják a magyar–román határt, valamint „az állami- és pártmunka megerősítésére” a nemzetiségek-lakta tartományokba küldi a vezetés néhány tagját, ahol azok gyakorlatilag „kormánybiztosi” jogkörrel rendelkeznek. Temesvár tartományba Petre Lupu, Kolozsvár tartományba Miron Constantinescu, Nagybánya tartományba Muzsik Mihály, Nagyvárad tartományba Szenkovits Sándor, a Magyar Autonóm Tartományba pedig Fazekas János megy.

Marosvásárhelyen meghal dr. Mátyás Mátyás (Borszék, 1888.) szülész-nőgyógyász. Pályafutását a Ferenc József Tudományegyetemen kezdi, majd 1920 után saját szanatóriumot alapít. 1945-től a Bolyai Tudományegyetem nőgyógyászati tanszékének előadótanára, 1948-tól a marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Intézet sebészeti tanszékének vezetője.

A kolozsvári katonai bíróság Macskási Pál vezette tanácsa ítéletet hirdet Fodor Pál és társai perében: Fodort huszonöt évre, Mezei Mózest (akit a Szoboszlai-perben is bíróság elé állítanak) húsz évre, P. Szentmártoni Bálint Odorik és P. Szőcs Ignác Izidor ferences atyákat tizenöt-tizenöt évre, P. Hajdú Géza Leander brassói plébánost és Csiha Kálmán református lekészt tíz-tíz év börtönbüntetésre ítélik.

Megindul a marosvásárhelyi rádió magyar nyelvű adása, napi egy órában román, két órában magyar nyelvű műsorokkal.   ? 1985. január 1.

Temesváron a magyar líceum kilenc tanulóját, tizenkét-tizenhárom éves kisdiákokat (akik „Bíbor Banda” néven röpcédulákat terjesztettek) két évi, kiskorúak fegyházában letöltendő börtönbüntetésre ítélnek.

egyesítik a kolozsvári magyar tannyelvű Ady Endre (volt református főgimnázium), és a román tannyelvű Şincai középiskolákat. (A létrehozott kéttagozatos iskolában az 1959/60-as tanévben a nappalin, az esti tagozaton és a levelezőn (látogatás nélkülin) több, mint ezerhétszáz tanuló tanul. // a nagyváradi 4. sz. középiskolában is román tagozatot hoznak létre, ezáltal vegyes tannyelvűvé válik az iskola. (1962-ben már az egész tartományban kizárólag „egységes” – magyar és román tagozatos –középiskolák működnek!)

Kolozsváron meghal Bíró Vencel (Vértessomló, 1885.) piarista történész, író. 1934-től az önálló erdélyi piarista rendtartomány főnöke, 1940-től a Ferenc József Tudományegyetem, majd 1945–48 között a Bolyai Tudományegyetem professzora, Erdély és Kelet-Európa történetének kutatója.   ¬ 1948 nyara.

A new yorki The Reporterben megjelenik George Bailey újságíró nagy feltűnést keltő cikke az erdélyi magyarságról (Trouble over Transylvania). A szerző a helyszínen tett több hetes látogatása nyomán részletesen beszámol a magyar kisebbség súlyos elnyomásáról, egyebek mellett az anyanyelvi oktatás elsorvasztásáról, a magyar nyelv használatának visszaszorításáról. Írásában több olyan tévedés is van, amelyek tovább éltek a későbbi, Romániával foglalkozó írásokban is: Így például azt írja, hogy 1956 októberében diáktüntetések voltak Kolozsvárott, Marosvásárhelyen, Medgyesen (!) és Temesváron, (valójában csak az utóbbi városban volt utcai tüntetés), 1956 után pedig többezer magyart tartóztattak le, „ezek közül feltehetően többszázat kivégeztek” (a kivégzettek számát ma sem tudjuk pontosan), a hatósági intézkedések következtében 1962-ben már egyetlen magyar önálló iskola sem működött Romániában. (A magyar iskolák románosítása elsősorban a középiskolákat érintette, az elemi iskolák közt több is megőrizhette az önállóságát.)

Plenáris ülést tart az RMP Központi Vezetősége, melyen Nicolae Ceauşescut első titkárrá választják, Chivu Stoica lesz az Államtanács elnöke. Ceauşescu beszédében hangzanak el először a „szocialista nemzet” és a „szocialista nemzeti állam” kifejezések, és az új főtitkár a kisebbségi kérdésről mint „befejezett folyamatról” beszél.   ? 1967. május 24–26.

Az MSZMP meghívására – az előző évi látogatást viszonzandó – baráti látogatást tesz Budapesten az RKP KB küldöttsége, Nicolae Ceauşescu vezetésével. A budapesti pártvezetés a tárgyalásokon a magyar kisebbség kérdését csak a kulturális együttműködés keretein belül érinti, felvetve a két ország közötti utazások nehézségét is. A tárgyaló partnerek a legtöbb időt a nemzetközi kérdések megvitatásának szentelik.

Nicolae Ceauşescu és kísérete (Fazekas János és Vasile Patilineţi) a koradélután Sepsiszentgyörgyön, majd Csíkszeredában, végül az esti órákban Székelyudvarhelyen nagygyűléseken vesz részt. Beszédeiben a főtitkár arra helyezi a hangsúlyt, hogy az eddig iparilag elmaradott Székelyföld az elkövetkező évtizedben óriási mértékben fog fejlődni. (Az ötéves tervben a megye öt új vállalatot „kap”.) Az iparosítással pedig tulajdonképpen a kisebbségi kérdés is megoldódik. Egyébként pedig „a marxi-lenini politika következetes alkalmazásával Romániában helyesen megoldottuk a nemzeti[ségi] kérdést” – mondja Csíkszeredában. Székelyudvarhelyen kijelenti, hogy „senkinek sem engedjük meg, hogy beavatkozzék ügyeinkbe, hogy megsértse románia szuverenitését.” A gyűlések végén Ceauşescu minden esetben magyarul is elköszön az őt éljenző székelyektől. (A székelyföldi látogatás után néhány nappal – zsúfolt bukaresti munkaprogram után – augusztus 30-án a pártvezetés Kolozs megyébe látogat. A tordai és a kolozsvári naggyűlésen elhangzó beszédeiben Ceauşescu a párt körüli egység fontosságát hangsúlyozza.)

Ülést tart a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Kovászna Megyei Tanácsa, melyen részt vesz Constantin Stanca, a megyei pártbizottság titkára, és Koppándi Sándor, az MNDOT titkára. Erről beszámol a helyi pártlap, a Megyei Tükör. Bár valószínű, hogy a többi megyei tanácsot is összehívták, a helyi pártlapokból ez nem derül ki.

Születésének 110. és halálának 40. évfordulója alkalmából felavatják Benedek Elek publicista, szerkesztő, meseíró emlékházát Kisbaconban (Kovászna megyében). Az ünnepségen mintegy 2000 ember vesz részt, jelen van az író legkisebb leánya is.

Megalakul az Írók Kolozsvári Egyesülete, melyben a magyarok aránya mintegy hatvan százalék. A vezetőségbe hat magyar és öt román kerül, a titkár Dumitru Radu Popescu lesz.

Plenáris ülésre hívják össze Bukarestbe a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Országos Tanácsát. A jelentés megelégedéssel szól a párt nemzetiségi politikájáról. A lapok feltűnően hallgatnak az eseményről.   ¬ 1969. július 8.

A nemzetiségi oktatás ügyében tart megbeszélést a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa bürója. A Miron Constantinescu elnökletével megtartott ülésen érdemi megállapodásra nem kerül sor.

Öngyilkos lesz Szőcs Kálmán nagy reménységű költő. A magyar nagykövetség információi és a hátrahagyott búcsúlevele szerint tettét „az elviselhetetlennek tűnő nemzetiségellenes nyomás miatt követte el”.

Összehívják Bukarestbe, a KB székházába a magyar és német „nemzetiségi dolgozók” országos plénumait (országos gyűléseit). (A plenáris összehívását a büróban először októberre, majd decemberre tervezték, de a pártvezetés minden alkalommal elhalasztatta az eseményt.) A magyar és német küldöttek szinte a teljes politikai vezetés színe előtt szólalhatnak fel: több-kevesebb ideig jelen van Nicolae Ceauşescun kívül többek közt Emil Bodnăraş, Manea Mănescu, Fazekas János, Paul Niculescu-Mizil, Gheorghe Pană, Miron Constantinescu, Gere Mihály KB-tagok és Fazekas Lajos Hargita megyei elsőtitkár is. Az első nap külön-külön folyik a tanácskozás, majd a második nap együttes ülést tartanak. A Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa ülésén negyvenhárman kérnek szót, de csak huszonketten szólalhatnak föl, többek közt Takács Lajos, Sütő András, Gáll Ernő, Gálfalvi Zsolt, Toró Tibor, Domokos Géza. A felszólalók általában a köztársasági elnöki funkció méltatása és bizonyos eredmények megemlítése után konkrét hiányosságokra, torzulásokra hívják fel a figyelmet. Hivatkoznak Ceauşescu 1971. évi állásfoglalásaira s arra, hogy egyes területeken az ő útmutatásait nem hajtják végre. Gálfalvi Zsolt például vitába szállt azzal a felfogással, hogy nemzetiségi kérdés már nincs, csupán néhány értelmiségi „élesztgeti”. Sütő többek között kéri a nemzetiségi tanácsok helyi szerveinek létrehozását, és a megyei szervek megerősítését. A tanácskozás legjelentősebb felszólalása Takácsé, aki hosszasan, adatokkal alátámasztva sorolja az oktatás terén meglévő sérelmeket. Azt is felemlegeti, hogy az államigazgatási apparátus esetében a végrehajtó szervek (ügyészség, bíróság, rendőrség stb.) között a magyar kisebbség aránya szinte elenyésző, a magyar feliratok pedig eltűntek. Takács azt sem hallgatja el, hogy az alantas hatóságok sok helyen tiltják a helységnevek anyanyelven történő használatát. A második nap felszólaló Nicolae Ceauşescu többek közt kijelenti, hogy a nemzetiségi tanácsoknak nem a kisebbségi lakosság sajátos problémáin kellene lovagolniuk, hanem „az általános országépítő feladatokkal” kellene törődniük. Ezután kifejti, hogy az anyanyelven való oktatás nem annyira fontos, hiszen mindenkinek egy nyelvet kell majd beszélnie, a „szocializmus nyelvét” – tehát az államnyelv elsajátítására kell a hangsúlyt helyezni. (Martin Ferenc nagykövet rejtjeltáviratában arról értesíti a külügyminisztériumot, hogy a küldöttek szerint a tanácskozás „teljes kudarccal végződött”.) Két nappal később, az RKP KB ülésén megbírálják Miron Constantinescut, hogy „túl liberálisan vezette” a plenárist, ezért felmentik a nemzetiségi tanácsok felügyeletére kapott megbízatása alól. Utóda Ilie Verdeţi lesz, aki kevésbé ismeri a kisebbségi kérdést mint elődje.   ? 1977. június 2.

Ismét összehívják Bukarestbe a Magyar Nemzetiségi Dolgozók Tanácsa plenáris ülését, Ilie Verdeţi felügyelete alatt. A mindvégig román nyelven folyó tanácskozáson (egyedül Balogh Edgár szólalt fel magyarul) a speciális kisebbségi problémák megvitatására nem kerül sor. Takács Lajos alelnök szerint csak azért hívták össze, hogy „velük is kinyilatkoztassák az RKP programjával kapcsolatos »teljes egyetértésüket és támogatásukat« és elküldjék Ceauşescunak a táviratot.”

Brassóban öngyilkosságot követ el Szikszay Jenő magyartanár, akit hónapok óta zaklat a Securitate, többször beidézték és vallatás közben meg is kínozták. „Bűne” az volt, hogy kiállt a magyar kisebbségi jogok védelmében.

Összehívják Bukarestben a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa országos plenárisát, melyen részt vesz Miu Dobrescu, a Szocialista Nevelés és Művelődés Tanácsa elnöke és Virgil Cazacu KB-titkár is, akit korábban a nemzetiségi tanácsok felügyeletével bíztak meg. (Közvetlenül a plenáris előtt egy kis időre összeül a büró is.) A tanácskozás mindvégigi román nyelven folyik, csupán Gere Mihály – akit most választanak meg az elhunyt Péterfi István utódaként a tanács elnökévé – olvassa fel magyarul is az üdvözlő beszédét. (A pártvezetés eredeti jelöltje a még Gerénél is szervilisebb Kovács József, a Babeş-Bolyai egyetem prorektora volt.) Az ülés napirendjén a Megéneklünk Románia országos kulturális fesztivál és a kongresszusi irányelvek szerepelnek. Az előzőleg egyeztetett hozzászólókon kívül Domokos Géza, Bodor Pál és Gálfalvi Zsolt szólalnak fel. Utóbbi azt kifogásolja, hogy az MNDT gyakorlatilag nem működik, a magyar nyelvű oktatás szűkítését célzó intézkedések láttak napvilágot és korlátozták a nemzetiségi nyelvű könyvek kiadását. (Miu Dobrescu ezt hevesen cáfolja – vagyis a valóban tervezett szűkítést ezennel visszavonja.)

Rajnai Sándor nagykövet munkatársaival (és a „testvérmegye” Békés delegációjának részvételével) Aradon megkoszorúzza a kivégzett tábornokok emlékoszlopát. A koszorúzáson a helyi pártbizottság és a tanács képviselői is részt vesznek, valamint el megy mintegy ötszáz helybéli magyar is.

Megszűnik a Tankönyvkiadó kolozsvári szerkesztősége. A szerkesztőség munkatársait elbocsátják.

A román tengerparton, Mangálián kétnapos, széles körű ideológiai tanácskozást tart a pártvezetés N. Ceauşescu vezetésével. (Jelen van az egyik fia, Nicu és a felesége, Elena is.) A tanácskozás többek közt a sztálinista szellemiségű, soviniszta, kisebbségellenes kultúrpolitikai irányzat megerősödését hozza magával, mely főként a rádió, a televízió,a film- és színházművészet területén jelentkezik.

Az USA Kongresszusa ülésén Tom Lantos demokrata párti képviselő felolvassa az Ellenpontok szerkesztőinek Memorandumát és Programjavaslatát. Ez aztán hivatkozási alap lesz a Romániának nyújtott legnagyobb kereskedelmi kedvezmény megadását ellenző erők esetében a kongresszusi viták idején.

A marosvásárhelyi színház műsortervéből kiveszik Madách Imre világhírű drámáját, Az ember tragédiáját, „a darab misztikus jellegére” hivatkozva.

Fölmentik a bukaresti A Hét főszerkesztőjét, Huszár Sándort. Az ürügyet az szolgáltatja, hogy a lap 43. számában fejjel lefelé jelent meg egy gyulafehérvári oklevél pecsétjét ábrázoló faliszőnyeg reprodukciója. Huszár körül már hónapok „sűrűsödött a levegő”, leváltása mégis megdöbbenést vált ki a magyar értelmiségi körökben. Ugyancsak leváltják helyettesét, Horváth Andort. Az új főszerkesztő Lázár Edit, helyettese Barabás István lesz. (Mindkettőjüket egy évvel korábban ”lekáderezik” az Előrénél – ami azt jelenti, hogy legalább egy éve készen áll Huszár leváltásának a terve, csak megfelelő ürügyet kellett keresni.) Huszár ezt követően évekig az Előre munkatársa.   ? 1987. december 20.

Gyergyószentmiklóson öngyilkos lesz Böjte Balázs vasúti forgalmista, aki több beadványt küldött a különböző felettes szerveknek, melyekben különböző kisebbségi sérelmeket panaszolt fel. Emiatt a Securitate egy idő után rendszeresen zaklatta, kihallgatásra hurcolta.

Bukarestben egy illegális vitakör, a Molnár Gusztáv vezette Limes megtartja első találkozóját. Az 1987 februári lebukásig Bukaresten, Brassóban és Illyefalván több vitát rendeznek a nemzettudat kérdéséről, a népi írók ideológiájáról, a transzilvanizmusról, a magyar kisebbség helyzetéről stb. (A találkozókon Molnár Gusztávon kívül Balázs Sándor, Bíró Béla, Bíró Gáspár, Cs. Gyimesi Éva, Fábián Ernő, Lőrincz Csaba, Salat Levente, Szilágyi N. Sándor, Vekov Károly vesznek részt.)

Bukarestben zajlik a néptanácsi elnökök negyedik országos konferenciája. Ezen beszél először Nicolae Ceauşescu a „településrendezési”, vagy „szisztematizálási” tervről: többek között kijelenti, hogy „a közigazgatási rendezés” során a községek számát kétezerre kívánják csökkenteni (mindegyik legalább háromezer lakossal kell rendelkezzen), „Radikálisan csökkentenünk kell a falvak számát – a jelenlegi körülbelül tizenháromezerről legfeljebb öt-hatezerre”. (A „szisztematizálás” nem csak a falvakat veszélyezteti, hanem a városokat is. Az erdélyi városok – többek közt Arad, Csíkszereda, Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyvárad, Segesvár, Szatmárnémeti, Zilah – történelmi városmagjait az utóbbi két évtizedben szisztematikusan „eltüntetik” vagy „megcsonkítják”.)

A magyarországi Nagylétánál átszökik Magyarországra egy hetvenkét fős csoport. A határőrizeti hatóságok bezárják őket a helyi moziba, majd másnap harminckét személyt megbilincselve visszaadnak Romániának, akiket a román határőrök nagyon megvernek. Szabadon engedésük után kötelesek jelentkezni a Securitatén. Legtöbbjüket egy év kényszermunkára ítélik, amit az eredeti munkahelyükön tölthetnek le.   ? 1989. április.

A magyar kormány diplomáciai úton tiltakozik a Tőkés László temesvári lelkész ellen elkövetett atrocitások miatt. December 6-án ugyanezért Szűrös Mátyás, ideiglenes köztársasági elnök levélben fordul Nicolae Ceauşescu pártfőtitkárhoz és államelnökhöz, de a budapesti román nagykövet nem hajlandó átvenni a diplomáciai levelet.