Csőgör Lajos, mint a magyar egyetem egyik szervezője tárgyal Bukarestben Ştefan Voitec nemzetnevelési miniszterrel, és Aurel Potop államtitkárral. Megállapodnak abban, hogy 3 tagú bizottságot neveznek ki a magyar egyetem további ügyeinek intézésére. (A 137.851/1945 sz. rendelet Csőgör Lajost, Demeter Jánost és Jancsó Elemért nevezi ki a bizottság tagjának.) A minisztérium 350 millió lej rendkívüli segély folyósítását ígéri meg az egyetemnek.   ? 1945. október 20.

Kolozsvárról visszatér Budapestre Várkonyi Hildbrand Dezső, a neveléstudomány és lélektan professzora, aki 1940 őszétől volt a Ferenc József Tudományegyetem professzora.

Egészségügyi okokra hivatkozva visszamegy Budapestre Haynal Imre professzor, aki 1944. szeptemberében az Egyetemi Tanács tagjaként jelentős szerepet játszott abban, hogy a Ferenc József Tudományegyetem Kolozsváron maradt, majd beindulhatott az oktatás.

A kolozsvári szociáldemokrata napilap, az Erdély vezércikkét teljes egészében törli a cenzúra, a lap úgy jelenik meg, hogy a vezércikke helye üresen marad.   ? 1945. november 27.

A kolozsvári szociáldemokrata napilap, az Erdély arról értesíti olvasóit, hogy a romániai Szövetséges Ellenőrző Bizottság engedélye alapján ezután csak hét helyen szabad átkelni a magyar–román határon: Szatmárnémetinél, Érmihályfalvánál, Borsnál, Nagyszalontánál, Kürtösnél, Nagylaknál és Csanádnál, a többi határátlépőt lezárják. Valójában a magyarországi SZEB a távolsági határforgalomra Nyírábrány – Szatmárnémeti (vasút és közút), Biharkeresztes – Nagyvárad (közút és vasút) és Lőkösháza – Arad (vasút) jelölte ki. A magyar – román határközi egyezmények alapján az Ura – Börvely, Csenger – Óvári, Csengersima – Pete, Gacsály – Atya, Zajta – Nagypeleske, Rozsály – Kispeleske, Garbolc – Szárazberek, Kismarja – Pelbárthida, Nagyléta – Bihardiószeg, Álmosd – Székelyhíd, Bagamér – Érselind, Kötegyán – Nagyszalonta, Gyulavári – Gyulavarsánd, Lökösháza – Kürtös, Elek – Ottlaka, Battonya – Tornya, Kevermes – Kisiratos, Dombegyháza – Nagyvarjas, Nagylak – Ónagylak, Apátfalva – Őscsanád, Kiszombor – Őscsanád, Kiszombor – Porgány, Kiszombor – Óbéb határátkelőhelyek továbbra is nyitva vannak a kishatárforgalom számára. (Ezeket a kettősbirtokosok használhatják, a két ország hatóságai által láttamoztatott ún. határszéli utiigazolvány felmutatásával.)   ? 1949. november 1.

Megjelenik a Művészeti Minisztérium 276. sz. törvénye, mellyel Kolozsváron önálló magyar tannyelvű Zenei és Színművészeti Főiskolát (Conservatorul Maghiar de Muzică şi Artă Dramatică din Cluj) állítanak fel. A Főiskola szervezése májusban indul meg, a tanári kart júliusban nevezik ki. (Kolozsváron idáig csak az 1821 óta működő Magán Zenekonzervatóriumban folyt magyar nyelvű oktatás.)   ? 1946. szeptember 13.

Összeül a választások utáni új parlament, melyen bemutatkozik az új kormány. Miniszterelnök: Petru Groza (ideiglenesen a nemzetiségügyi államtitkárságot is átveszi), belügyminiszter: Teohari Georgescu, külügyminiszter (és miniszterelnök helyettes): Gheorghe Tătărescu, igazságügyminiszter: Lucreţiu Pătrăşcanu, hadügyminiszter: Mihail Lascăr tábornok, nemzetgazdasági miniszter: Gheorghe Gheorghiu-Dej. Czikó Lőrincet megválasztják a parlament jegyzőjévé. Az MNSZ frakciója titkárságát Csákány Béla, Czikó Nándor és Nagy Tibor vezeti. Kilépnek a kormányból a polgári politikusok: Emil Haţieganu és Mihail Romnâceanu.

Megjelenik a 221. számú rendelet, az Országos Népbiztonsági Főigazgatóság (Direcţia Generală a Securităţii Poporului) létrehozásáról. (1951. március 30-ával megváltozik a neve: Országos Állambiztonsági Főigazgatóság – Direcţia Generală a Securităţii Statului.) A Securitate vezetője Pantelimon Bodnarenco („új” nevén: Gheorghe Pintilie) lesz, helyettese Boris Grünberg (alias Alexandru Nikolschi). Erdélyben öt regionális igazgatóságot hoznak létre: Brassóban, Kolozsvárott, Nagyváradon, Temesvárott és Nagyszebenben.   ? 1949. január 23.

A Bihar megyei magyar-lakta Sitéren 300 helyi földműves tüntet a néptanács épülete előtt, kiabálva: „Adjatok kenyeret!” A milícia több tüntetőt letartóztat, majd a további ellenállást látva néhány földművest lelőnek.

A magyar hatóságok kiadják Romániának (a még március 15-én letartóztatott) a magyar állapolgárságú Demeter Bélát. Az 1930-as években az Erdélyi Fiatalok mozgalmánál feltűnő Demeter 1941–44 között a Kolozsvári Estilap főszerkesztője, az Erdélyi Párt elnökének, Teleki Bélának a titkára, majd 1945-től Budapesten a Külügyminisztérium Békeelőkészítő Osztály Erdély-szakértője, az erdélyi magyarság érdekeinek következetes védelmezője. Feltehetően ő lett volna a Csőgör Lajos és csoportja, valamint a Márton Áron és csoportja ellen kezdeményezett perekben a koronatanú, aki bizonyítani tudná, hogy 1945–46-ban Csőgör Lajos, Demeter János, Venczel József, Korparich Ede adatokat szolgáltatott ki Magyarországnak, azzal a céllal, hogy „Erdélyt elszakítsák Romániától”. Demetert 1951. december 24-én a văcăreşti-i börtönben agyonverik az őrök.

Letartóztatják a február óta figyelt Szoboszlai Aladár óbébai plébánost és Huszár Józsefet. Eleinte „kuruzslás” a vád ellenük (orvosi diploma nélkül gyógyteákat, kenőcsöket készítettek és értékesítettek), de kezdettől fogva az illegális szervezkedésük irányába folyik tovább a nyomozás. Szoboszlai néhány társával még 1950-ben létrehozott egy illegális „ellenforradalmi szervezetet” a Keresztény Dolgozók Pártját, azzal a céllal, hogy „az RNK belső és külső biztonsága ellen mesterkedjenek”, terjesztették Szoboszlai „felforgató” írásait és „a lakosság nyugalmas életére és munkájára káros hangulatot keltettek”, fegyveres lázadást készítettek elő a „a népi demokratikus rendszer megdöntésére és az elnyomó tőkés-földesúri rendszer restaurációjára, mind az RNK-ban mind az MNK-ban, és egy román-magyar konföderáció létrehozására...” (Szoboszlai 1956 folyamán valóban széleskörű szervezkedésbe kezdett, amelynek eredményeként a Székelyföldtől Aradig nyúltak az összeesküvés szálai. Nem csak magyarokat szervezett be, hanem Aurel Dan görögkeleti főesperest és Alexandru Fîntînarut a Maniu-féle Nemzeti Parasztpárt egyik volt Arad megyei vezetőjét is.) 1958. február 8-ig még mintegy kétszáz gyanúsítottat vesznek őrizetbe a Bánságtól a Székelyföldig.   ? 1958. április 18.

Megkezdi munkálatait a Nagy Nemzetgyűlés 9. ülésszaka. 23-án Nicolae Ceauşescu előterjeszti a pártvezetés által 19-én elfogadott, a Román Népköztársaság „területi és közigazgatási beosztásának megjavítására” vonatkozó törvénytervezetet. Ebben „...a különböző rajonok és községek lakosainak kérései alapján” bizonyos módosításokat javasolnak az addigi közigazgatási beosztásokon. Többek közt javasolják, hogy Sármás rajon – néhány község kivételével, amely Kolozsvár tartománynál marad – és Ludas rajon teljes egészében kerüljön a Magyar Autonóm Tartományhoz, („e két rajon ugyanis Marosvásárhely közvetlen közelében van.” – szól az indoklás), e két rajont pedig összevonják Marosludas székhellyel. Javasolják továbbá, hogy ugyancsak kerüljön át a MAT-ba Dicső [sic!] rajon, Balázsfalva város és még négy község kivételével. Indítványozzák továbbá, hogy Sepsi és Kézdi rajonok, („amelyek közvetlenül Sztálinváros [Brassó] közelében terülnek el”) kerüljenek át Sztálin tartományba. A tervezet megszünteti továbbá Kolozsvár tartományban Kolozsvár, Bethlen, Zsibó, Sztálin tartományban Feketehalom, a Magyar Autonóm Tartományban Keresztúr és Erdőszentgyörgy, Nagyvárad tartományban Székelyhíd és Vaskóh, Hunyad tartományban Vajdahunyad, Nagybánya tartományban pedig Tasnád rajonokat. Megváltozik egyes tartományok elnevezése is. Nagybánya tartomány új neve: Máramaros tartomány, Nagyvárad tartományból Krisána [sic!], Sztálin tartományból Brassó, Temesvár tartományból Bánát tartomány, végül pedig a Magyar Autonóm Tartományból Maros–Magyar Autonóm Tartomány lesz. (Ez utóbbinak a lakossága a közigazgatási beosztás változása után nyolcszázkétezerre emelkedik.)

Szatmárnémetin meghal Jakabffy Elemér (Lugos, 1881.) kisebbségpolitikus. A két világháború között a Lugoson megjelenő Magyar Kisebbség szerkesztője, az Országos Magyar Párt bánsági tagozatának elnöke, 1940 és 1944 között a Romániai Magyar Népközösség elnöki tanácsának tagja.

megkezdik a közintézmények, közterek elnevezésének megváltoztatását. Ennek során egyrészt eltűnnek az orosz/szovjet személyek nevei, Erdély magyarok által is lakott településein pedig – az 1964 január-februári pártkonferenciák után – a magyar személyiségek neveinek nagy része. A hivatalos álláspont szerint olyan személyekről való utca-elnevezés meghagyása indokolható, akik az adott helységben születtek Erre hivatkozással Kolozsváron például a Jókai utcából Napoca lesz, a Kossuthból pedig – Lenin. (A széleskörű névváltozásokról a sajtó leginkább hallgat.) Az utcák, közterek átkeresztelése mellett tovább folyik a még megmaradt magyar nyelvű táblák lecserélése is.   ? 1971. október 21.

Corneliu Mănescu külügyminiszter meghívására Bukarestbe érkezik Péter János magyar külügyminiszter. A következő napok tárgyalásain a román fél felveti, hogy a magyar–román határforgalom kiszélesedése folytán Erdélyben megforduló magyar állampolgárok „nagy sokasága” az elmúlt egy-két év során „burzsoá nacionalista hangulatkeltésben vétkes”. (A magyar látogatók állítólag azt híresztelik, hogy Erdély, legalábbis Észak-Erdély Magyarországhoz történő visszatérése csak rövid idő kérdése, mert Hruscsov visszaadja azt Kádár Jánosnak. Állítólag olyan vonatszerelvények érkeztek Romániába, amelyeken krétával fölfirkálták, hogy: „Erdélyt vissza!”)   ? 1964. október 20.

Budapesten megbeszélést tart az MSZMP Kállai Gyula-vezette és az RMP Nicolae Ceauşescu-vezette delegációja. Kölcsönösen tájékoztatják egymást országaik belső helyzetéről, a két ország kapcsolatinak alakulásáról, a „nemzetközi kommunista mozgalom kérdéseiről”, és a KGST-ben történő együttműködés kérdéséről. A tárgyalásokról készült feljegyzés megjegyzi, hogy „Ceauşescu elvtárs beszámolóját az önelégültség és az önteltség, a problémamentesség jellemezte.” Kállai felveti, hogy a Magyar Autonóm Tartomány 1961-es (helyesen: 1960-as) „átszervezése”, „annak ellenére, hogy azok a román testvérpárt belügyét képezik, Magyarországon is bizonyos problémákat vetnek fel az emberekben.” Ceauşescu erre „csodálkozását fejezte ki, hogy ez a kérdés felmerült.” A tárgyalást a viták jellemzik.

Ipp határában ötvennégy éves korában autóbalesetben életét veszti Búthi Sándor, a Nagyváradi (volt Királyhágómelléki) Református Egyházkerület püspöke.

A magyarországi Nagylak és a romániai Nagylak (Nădlac) között megnyílik a nemzetközi közúti határátkelőhely, egyelőre csak a személygépkocsik számára. (A makói Maros-hidat meg kell erősíteni, mert csak legfeljebb 15 tonnás gépkocsikat bír el.)   ? 1970. március 30.

Vince József nagykövet azt jelenti Budapestre, hogy a magyar nemzetiségű párt- és állami funkcionáriusok közül sokan „általában tüntetően felzárkóznak a román vezetés mögé, sokan hűségnyilatkozataikban még a románokon is túltettek.” Ezzel szemben a magyar lakosság egy része „katonai beavatkozást remélt Romániába és feltételezve, hogy ez a román politika különútjának végét jelenti és még a határok módosítását is eredményezheti.” A nagykövet úgy véli, hogy az augusztus 26-i székelyföldi látogatás épp azt a célt szolgálta, hogy csillapítsa a kedélyeket, és szerinte „a vezetés további engedményekre és intézkedésekre is kész a nemzetiségi kérdésben”.

A 371. sz. minisztertanácsi rendelet megerősíti a nemzeti kisebbségeknek azt a jogát, hogy mindazokból a tantárgyakból, melyeket nem román nyelven tanultak, az anyanyelvükön vizsgázzanak. A jogszabálynak van egy – a korábbi gyakorlatot tekintve meglepő – kitétele is, ugyanis szankciókat helyez kilátásba azok ellen, akik a rendeletet nem tartják tiszteletben.   ? 1973. május 13.

A bukaresti televízióban megindul a magyar adás, heti kétszer, összesen másfél óra időtartamban. A magyar nyelvű TV-adás elindításáról – Fazekas János szerint – még 1968 augusztus végén döntött Ceauşescu, amikor a bevonulást követő napokban szükség volt a magyar kisebbség támogatására is. Az adás tényleges megkezdése azonban azért késett, mert a pártapparátus „fázott tőle”, és minden eszközzel szabotálta azt. A magyar szerkesztőség vezetője kezdetben a bukaresti rádió magyar osztályának szerkesztőségi főtitkára, Molnár Vilhelm (aki románnak tartja magát, a fia sem tud magyarul). (Október elején Huszár Sándornak ajánlják fel a posztot, de ő nem fogadja el azt.) 1970 elején Bodor Pál veszi át a szerkesztőség vezetését.   ? 1978. február 13. // Budapesten meghal Hegedűs Nándor (Nagyvárad, 1884.), lapszerkesztő, publicista, irodalomtörténész. A két világháború között aktív kisebbségpolitikus, az Országos Magyar Párt Bihar megyei alelnöke, több alkalommal parlamenti képviselő, a Magyar Kisebbség állandó munkatársa, publicisztikai írásai több kötetben jelennek meg. A második világháború után Budapesten marad.

Budapesten meghal Gyallay Domokos (Bencéd, 1880.) író, szerkesztő. A két világháború közt a Magyar Nép főszerkesztője, 1927-ig a kolozsvári Unitárius Kollégium történelemtanára, ezt követően a Minerva Rt. alkalmazottja, számos novellát, történelmi regényt publikál.

Szegeden meghal Herepei János (Kolozsvár, 1891.), művelődéstörténész, muzeológus, régész. 1914-től az EME Érem- és Régiségtárának munkatársa, a húszas évektől rendszeresen publikál az Erdélyi Múzeumba, Irodalomtörténeti Közleményekbe. 1938-ban a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum igazgatója lesz. Nagyszabású terveit (egy székelyföldi regionális tudományos központ kiépítése) a világháborús körülmények miatt nem tudja valóra váltani. 1944. szeptember elején a kiürítési parancs miatt a múzeum gyűjteményének nagy részét elszállíttatja a Dunántúlra, amely 1945. március 29-én a zalaegerszegi pályaudvaron megsemmisül. Attól félvén, hogy a gyűjtemény pusztulása miatt esetleg felelősségre vonják, nem tér vissza Sepsiszentgyörgyre, először a Tolna megyébe telepített bukovinai székelyek központjában, Bonyhádon székely múzeumot szervez, majd annak felszámolása után, a hatvanas évektől a szegedi egyetem munkatársa.

Összehívják Bukarestben a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa, országos plénumát (országos gyűlését), melyen jelen van Nicolae Ceauşescu, Ion Gheorghe Maurer, Manea Mănescu, Leonte Răutu, Miron Constantinescu, Fazekas János, és Gere Mihály, valamint „a központi intézmények és társadalmi szervezetek vezetői”, és a német dolgozói tanács képviselői. A magyar nagykövetség értesülése szerint összesen hatvanan jelentkeznek felszólalásra, de csak tizenhatan kapnak szót. A tanácskozás Péterfi István tájékoztatójával nyílik meg, aki közli a küldöttekkel, hogy „Nicolae Ceauşescu elvtárs utasította az Oktatásügyi Minisztériumot, hogy az 1971/72-es oktatási évtől kezdődően biztosítsa magyar tannyelvű tagozatok, vagy osztályok létrehozását egyes szakiskolákban és szaklíceumokban.” Az is újdonságnak számít, hogy a felvételi vizsgára jelentkező magyar tanulók az összes tantárgyból magyarul vizsgázhatnak. (Korábban csak azokból, amelyeket magyarul tanultak.) A pártfőtitkár utasítása értelmében a szakminisztérium „intézkedéseket fog tenni” új, kizárólag magyar tannyelvű líceumok létrehozására a következő tanévtől. Arról is tájékoztatja a plénumot Péterfi, hogy a tanács bürójának felterjesztése nyomán Ceauşescu februárban „konkrét utasításokat adott” az Oktatásügyi Minisztériumnak a magyar nyelvű oktatás kibővítésére (tehát a magyarul is tanulható diszciplínák számának növelésére) a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen és a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetben. A felszólaló Demeter János azt is javasolja, hogy a magyar tannyelvű iskolákban, tagozatokban, magyarul lehessen tanulni Románia történelmét és földrajzát. A tanácskozás – miként korábban, és későbben is – románul folyik, csupán egy Kovászna megyei TSZ-elnök beszél magyarul. A felszólaló Ceauşescu két órás záróbeszédében többek közt leszögezi, hogy „a nemzetiségek léte is hosszas perspektívájú.” Ez a kijelentése az elkövetkező évek asszimiláció-ellenes kisebbségi küzdelmeinek egyik hivatkozási pontja lesz.   ? 1974. április 4–5.

Bukarestben meghal Kohn Hillel (Kolozsvár, 1891.) jogász, közgazdasági szakíró, szociológus, politikus. A harmincas évektől tagja az illegális Kommunisták Romániai Pártjának, 1934-től annak „fedőszerve” a MADOSZ titkára. A második bécsi döntés után a Kommunisták Magyarországi Pártja észak-erdélyi tartományi titkárságának titkára, az ún. szamosfalvi kommunista perben életfogytiglanra ítélik. Buchenwaldból szabadulva visszatér Kolozsvárra és az RKP egyik tömegszervezetének, a Demokratikus Zsidó Népközösségnek lesz a vezetője. 1946-tól a Bolyai Tudományegyetem tanára.

Takács Lajos, az MNDT bürójának tagja levelet ír Nicolae Ceauşescunak, az RKP főtitkárának, melyben részletesen – a hivatalos statisztikai adatokra támaszkodva – ismerteti a nemzetiségi szakoktatás problémáját. Közli, hogy a magyar nyelven oktató technikumok, és szakmunkásképzők száma elenyésző (a tizenhat erdélyi megyében működő kétszázhatvankilenc technikum van, a magyar nyelvű tagozatok száma pedig csak tizenegy, a száznyolcvan szakiskolából négyben lesznek magyar tagozatok), gyakorlatilag szinte a nullára csökkent ez az oktatási forma magyar nyelven. Az a véleménye, hogy a kialakult helyzetért részben a Nevelési és Oktatásügyi Minisztérium, részben a különböző szakminisztériumok és a KB illetékes osztálya a felelősek. Hiába biztosítja azonban Ceauşescut a „legőszintébb tiszteletéről”, a felvetett problémákra nem kap választ, csupán Cornel Burtică, a KB propaganda titkára válaszol Takácsnak megjegyezvén, hogy „Ceauşescu elvtárs csodálkozik a beadvány tartalma miatt...”    ? 1974. április 4–5.

Megjelenik a Hivatalos Közlönyben a sajtótörvény, mely részletesen szabályozza a cenzúra működését, a kiadók, szerkesztők feladatkörét is. Az előírások betartatása, ellenőrzése a Sajtó- és Nyomtatványügyi Bizottság (röviden Sajtóigazgatóság) feladata lesz.

Nicolae Ceauşescu munkalátogatáson Hargita megyében jár. Csíkszeredában tartott beszédében bejelenti, hogy az ötéves tervben mintegy hatezer lakást építenek és „Csíkszereda az egyik traktorgyártó központ lesz”. Az elkövetkező években a település belső városmagját „eltüntetik” és „modern városközpontot” építenek. A város iparosítása együtt jár a románosítással. Míg az 1966-os népszámlálás idején nyolcszázhét román nemzetiségű lakos élt a székely városban, addig 1977-ben már négyezernyolcszáztizennyolc.) Kilátásba helyezi azt is, hogy létesítenek egy almérnöki (három éves posztliceáris képzés) szekciót a városban, ez azonban nem jön létre.

Templomot szentelnek a korábban Csík megyéhez tartozó, de 1950-ben Bákó tartományhoz (1968-ban pedig Bákó megyéhez) csatolt Gyimesbükkön. A hatvanas-nyolcvanas években ez az egyetlen település Bákó megyében, amelyben a magyar nyelvű híveknek magyarul lehet misézni. A templomépítő plébánost, Dani Gergelyt ettől fogva rendszeresen zaklatja a Securitate. A folyamatos üldözések következtében 1982-ben hatvanhárom éves korában szívinfarktusban meghal.

Az Előre leközli az előző napi Contemporanulban megjelent magyarellenes irományt: Ion Spălăţelu: Horthysta megszállás Erdély északi részén (1940–1944). Szent Bertalan hosszú éjszakája. Az RKP KB Propaganda Osztálya munkatársának írását minden bizonnyal egyfajta válasznak szánja a román pártvezetés az 1977/78 fordulóján megjelent Illyés-esszére.   ? 1980. május 21.

Szepes István kolozsvári főkonzul bemutatkozó látogatásra Bukarestbe érkezik. A főkonzulátus székhelye még mindig nincs eldöntve (a magyar fél által visszakért Erzsébet királyné/Racoviţa úti ingatlanról a román fél hallani sem akar). Végül – hosszas egyeztetés és tárgyalások után – a Mureşanu u. 16. sz. alatti ingatlanba költözik a diplomáciai képviselet.

A kolozsvári magyar főkonzulátus jelentése – zilahi kapcsolataira hivatkozva – arról tájékoztatja a budapesti külügyminisztériumot, hogy Zilahon a rendőrkapitányság udvarán a közelmúltban nagy mennyiségű, a város és a régió múltját érintő dokumentumokat (köztük az 1300-as évekből okleveleket és más jelentős dokumentumokat) égettek el. Az informátornak sikerült néhány okiratot (köztük egy 1374-es, Nagy Lajos által kiadott oklevelet) kimenteni, melyeket a főkonzulátusra vitt.

Kolozsváron meghal Puskás Lajos (Gyergyóalfalu, 1901.) pedagógus, pedagógiai szakíró. A két világháború közötti erdélyi magyar cserkészmozgalom egyik vezéralakja, aki 1940–44 között a kolozsvári Tízes Szervezet vezetője. 1946-ban félreállítják, 1947-ben fél évig bírói ítélet nélkül (sok száz erdélyi magyar értelmiségivel együtt) Szamosújváron raboskodik, ezt követően falusi tanító lesz.

A marosvásárhelyi színház műsortervéből kiveszik Madách Imre világhírű drámáját, Az ember tragédiáját, „a darab misztikus jellegére” hivatkozva.

Demény Lajos bukaresti történész átnyújtja Balogh Edgár és Demeter János tíz nappal korábban keltezett beadványát az oktatási miniszternek. Ebben a két nyugalmazott kolozsvári professzor arra kéri Ion Teoreanut, hogy az egyetemeken rögzített éves beiskolázási keretet állapítsanak meg a magyarok számára, és engedélyezze a hét fő alatti, ún. „kiscsoportoknak” is azt, hogy magyar nyelven hallgathassanak előadásokat a Babeş-Bolyai egyetem filológiai karán. Két hónappal később Teoreanu szóban azt közli Deménnyel, hogy ebben az évben minden marad a régiben, de jövőre majd több lesz a magyar felvettek száma. (Az ígéretét nem teljesíti.)    ? 1987. december 20.

Hargita megyébe százhuszonhárom új pedagógust helyeznek ki (a tanévkezdés után egy hónappal!), ebből magyar csupán hét.

Sepsiszentgyörgyön megalakul a helyi színház román tagozata. Ezzel jogilag megszűnik az Állami Magyar Színház, csak tagozatként működik tovább.

Aurel Costeát nevezik ki Hargita megyei elsőtitkárnak Szász József helyére, akit Krassó-Szörény megyébe küldenek.

Kolozsváron meghal Szabó T. Attila nyelvész, történész (Kolozsvár, 1906.), az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár szerkesztője. Március 7-én Jakó Zsigmond, Nagy Jenő és B. Nagy Piroska búcsúztatja a Házsongárdi temetőben.

Az Erdélyi Magyar Hírügynökség információi szerint a tanügy minisztérium Maros megyéből ezernégyszázötvenegy, Kolozs megyéből ezerhétszázharminc, Hargita megyéből pedig mintegy ezernégyszáz magyar diákot kíván zömében Kárpátokon túli és száz százalékban román középiskolákba kényszeríteni. A többi megyét illetően hasonló a helyzet. Azok a magyar diákok, akik nem jutottak be a szakiskolák XI. osztályába, csak román és zömében Kárpátokon túli iskolákban folytathatják tanulmányaikat. Amennyiben ezt valaki nem vállalja, nem tanulhat tovább (azaz nem tanulhat estin, és nem jelentkezhet újra a következő évben), tehát nem tudja megszerezni a középiskolai végzettséget. A középiskola elvégzése után helyben, azaz román nyelvterületen működő vállalatoknál öt éves szerződéskötésre kötelezik. Ez azt jelenti, hogy a diákok 16–23 éves koruk között szüleiktől távol kényszerülnek élni.