A Monitorul Oficial (Hivatalos Közlöny) közli a minisztertanács elnökségének 1626. sz. törvényrendeletét, mely helyreállítja (az eddig hatályban levő 1938-as alaptörvény helyett) az 1923. március 29-i alkotmányt, hatályon kívül helyezi az 1940 szeptember 5–7. között kibocsátott fasiszta jellegű törvényeket. Az ezen a napon kiadott 422. sz. (amnesztia jellegű) törvény intézkedik az internáló táborok feloszlatásáról (ennek a végrehajtása 1946-ig elhúzódik), a 445. sz. törvény pedig megszünteti a Románosítás Nemzeti Központját (Centrul Naţional de Românizare). Az ugyanekkor megjelent 443. sz. törvény – hivatkozván az Antonescu-rezsim 498/1942. sz. törvényére – ismét zár alá helyezi az ellenséges, hadviselő államok Romániában lévő vagyonát.   ? 1944. december 19.

A Monitorul Oficialban megjelenik az 487. sz. törvény, amellyel létrehozzák a Felszabadított Erdélyi Területek Közigazgatását Irányító Kormánybiztosságot (Comisariatul pentru Administrarea Regiunilor Eliberate din Transilvania). A kormánybiztosságot ideiglenesen Bukarestben állítják fel (állandó székhelye Kolozsváron lenne). A kormánybiztosság – a kormány utólagos jóváhagyásával – jogosult határozatokat és rendeleteket is hozni. Vezetőjévé Ionel Pop-ot, Iuliu Maniu unokaöccsét nevezik ki.   ? 1944. november 12. // Megjelenik a kolozsvári polgári napilap, a Keleti Magyar Újság utolsó száma. A szovjet–román csapatok bevonulása után Észak-Erdélyben csak a román középosztály rendelkezik saját napilappal, a magyar polgárság már nem indíthat napilapot. // A Gavril Olteanu-vezette Maniu-gárda Csíkmadarason kivégez két elfogott székely földművest.

A Monitorul Oficialban megjelenik az 575. sz. törvényrendelet, mellyel felállítják a Kisebbségügyi Minisztériumot (Ministrul Nationalităţiilor Minoritare), egyelőre még konkrét hatáskör nélkül. (Felépítését az 1945. január 5-i, 7. sz. törvény szabályozza.) A minisztériumot Gheorghe Vlădescu-Răcoasa szociológus vezeti miniszteri rangban. (A jogszabályt a király csak egy hónappal később hajlandó aláírni.) ? 1945. március 24. // A brassói Népi Egységnek adott interjújában Gheorghe Vlădescu-Răcoasa többek közt kijelenti, hogy „a Romániában velünk együttélő, kisebbségben élő nemzetiségek minisztériumának létesítése egyidejűleg bel- és külpolitikai kérdés.” // A kolozsvári Világosság tudósítása szerint a Kolozs megyei magyar földművesek 12-én összegyűlt kiküldöttei „örömmel üdvözlik a Vörös Hadsereget abból az alkalomból, hogy Észak-Erdélyben katonai közigazgatást vezetett be...”

A Monitorul Oficialban megjelenik a 7/1945. sz. törvény a Nemzetiségi-Kisebbségi Minisztérium felépítéséről, működési szabályzatáról.   ? 1945. március 31.

A Monitorul Oficialban közzéteszik a közalkalmazottak sorainak megtisztításáról rendelkező 217. sz. törvényt. (A „fasiszta magatartású” papság között végrehajtott „purifikáció” [tisztogatás] következményeképpen százkilencvenhat magyar és hét román papot véglegesen „eltávolítanak” az állásukból. A július 1-i Világosság harminc lelkész, hitoktató stb. elbocsájtásáról tudósít. Köztük van Argay György evangélikus szuperintendens is.) ? 1948. május 11. // Gheorghe Vlădescu-Răcoasa nemzetiségügyi államtitkár felavatja a bukaresti rádió „Erdélyi Óra” elnevezésű műsorának magyar nyelvű adását. (Más adat szerint csak május 2-án hangzik el az első magyar nyelvű rádióadás.)

A Monitorul Oficial közli a 261. sz. állampolgársági törvényt. Az 1. szakasz csak azoknak ismeri el az állampolgárságát, akik 1940. augusztus 30-án állandó lakhellyel és állampolgársággal rendelkeztek Románia területén. A 2. szakasz azoknak sem ismerte el az állampolgárságát, akik az előbbi kritériumoknak megfeleltek ugyan, de 1940. augusztus 30. után idegen állampolgárságért optáltak, vagy olyan állam hadseregében vállaltak önként katonai szolgálatot, amellyel Románia hadi állapotban volt. A törvényt már április 13-án, majd július 4-én módosítják.   ? 1945. augusztus 12.

Marosvásárhelyen ülésezik az MNSZ „százas” intézőbizottsága, melyet eredetileg október 27-re hívtak össze. A tanácskozáson részletesen megvitatják a még mindig orvosolatlan kisebbségi sérelmeket. 17-én, az intézőbizottsági ülés utolsó napján – napirendi ponton kívül – Bányai László előterjeszt egy kiáltvány-tervezetet, amely szerint az intézőbizottság egyértelműen kiáll a trianoni magyar–román határ visszaállítása mellett. Mivel ez a szövegváltozat túl nagy ellenkezést vált ki, Jancsó Elemér és dr. Csőgör Lajos javaslatára átfogalmazzák a kiáltvány szövegét. Ezt végül hosszas vita után (amelyen nem-IB-tagok is részt vehettek) a száz fős intézőbizottságnak – a fennmaradt jegyzőkönyv tanúsága szerint – csupán mintegy kétharmada szavazza meg, az IB-tagok hozzávetőlegesen harmada vagy jelen sincs, vagy kivonul a folyosóra, és csak egy ellenszavazat születik. A pár nappal később közzétett kiáltványban az MNSZ vezetősége az erdélyi magyarság nevében kijelenti, hogy: „Tudatában vagyunk annak, hogy az erdélyi nemzetiségi kérdés megoldása nem határkérdés. [...] Nem helyeselhetünk semmiféle »áttelepítést« amely anyaföldünktől szakítana el. Nem helyeselhetünk semmiféle olyan törekvést [...] amely a bécsi döntéshez hasonló módszerrel [...] Erdélyből újból háborús tűzfészket teremtene.” A kiáltvány szövegének közzététele (november 21.) után a Magyar Népi Szövetség vezetőségét többek közt „Erdély és a magyarság elárulásával” vádolják. 1945 végén, 1946 elején számos helyen megpróbálják leváltani a kiáltvánnyal egyetértő helyi vezetőséget. (Az ilyen törekvéseket az országos központnak sikerül megakadályoznia.) Korabeli források szerint a tagság sok helyen hátat fordít a szervezetnek.   ? 1946. január 28.

Megjelenik a Művészeti Minisztérium 276. sz. törvénye, mellyel Kolozsváron önálló magyar tannyelvű Zenei és Színművészeti Főiskolát (Conservatorul Maghiar de Muzică şi Artă Dramatică din Cluj) állítanak fel. A Főiskola szervezése májusban indul meg, a tanári kart júliusban nevezik ki. (Kolozsváron idáig csak az 1821 óta működő Magán Zenekonzervatóriumban folyt magyar nyelvű oktatás.)   ? 1946. szeptember 13.

A Monitorul Oficialban megjelent 1.015. sz. törvényrendelet elrendeli, hogy földjuttatáskor a vegyes lakosságú helyeken szigorúan figyelembe kell venni a nemzetiségek közötti arányt. Ahol ezt korábban nem tartották be, a járási véglegesítő bizottságoknak felül kell vizsgálni az igényjogosultak névsorát. A rendelet a gyakorlatban már alig módosít a földbirtokviszonyokon. (Demeter Béla, a budapesti Békeelőkészítő Osztály szakértőjének az a véleménye, hogy: „A második román földreform a magyarságra ugyanazt jelentette, mint az első: a magyaroktól mindent elvettek, és a magyar igényjogosultaknak semmit sem juttattak.”)

Megjelenik a 177. sz. „vallási kultusz”-törvény. Bár a jogszabály 1. cikkelye kijelenti, hogy „a vallásszabadság biztosítva van” az országban, ezt valójában durván korlátozzák. Például a 22. cikkely kimondja: egy egyházmegyének legalább hétszázötven-ezer híve kell legyen, ha ezt a létszámot nem éri el, csak főesperesség lehet. Ezentúl a kultuszminiszter minden vallási, kulturális, nevelési és humanitárius döntést, rendeletet és parancsot semmissé tehet, ha azok „az állam rendjét veszélyeztetik”. Hivatalosan egyik felekezet sem tarthat fenn a továbbiakban kapcsolatokat külföldi felekezetekkel, intézményekkel, személyekkel, pásztorlevelet és körlevelet pedig csak a vallásügyi miniszter engedélyével lehet közölni.   ? 1948. augusztus 26.

Megjelenik a 232. sz. törvény a még magánkézben lévő vasútvonalak államosításáról. Államosítják többek között a Szeben–Segesvár Rt., a Hódmezővásárhely–Makó–Nagyszentmiklós Rt., a Szamosmenti Vasúttársaság (Apahida–Dés–Zsibó–Zilah, Dés–Bethlen–Beszerceborgó) vonalait.

Megjelenik a 331/1952 törvény az ország új gazdasági-adminisztratív beosztásáról. A tartományok száma huszonnyolcról tizennyolcra csökken. Az új alkotmány 19–21. szakasza szerint a történelmi Székelyföld területén megalakítják a Magyar Autonóm Tartományt, mely Csík, Erdőszentgyörgy, Gyergyószentmiklós, Maroshévíz, Marosvásárhely, Szászrégen, Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely és Székelyudvarhely rajonokból áll, közigazgatási központja Marosvásárhely. A tartományban él a magyar kisebbség egyharmada, ötszázharminckilencezer hatszázhatvankilenc fő, összlakossága hétszáznegyvenezer háromszáznyolcvanegy. Az RMP tartományi titkára Csupor Lajos, a néptanács elnöke Bugyi Lajos. Az alkotmány 21. szakasza szerint a Magyar Autonóm Tartomány néptanácsa ki fogja dolgozni, és a nemzetgyűlés elé fogja terjeszteni a tartomány statútumát. A statútum-tervezet első változata még 1954-ben elkészül, de feltehetően kiváltja a központi szervek nemtetszését, ezért ad acta teszik. Egy év múlva ismét előkerül a kérdés. Sütő András író, szerkesztő 1955 áprilisában azt közli Pataki László nagykövettel, hogy „bizalmas helyről nyert” értesülése szerint folyamatban van a MAT „szervezeti és működési szabályzatának kidolgozása, amelyet a közeljövőben életbe fognak léptetni”. Erre azonban nem kerül sor. 1956 végén elkészül egy harmadik változat is, de ezt a vezetés 1957-ben lesepri az asztalról.

Bukarestben a hadbíróság újratárgyalja dr. Csőgör Lajos, Balogh Edgár, Demeter János és Jordáky Lajos perét, majd felmentik őket a korábbi vádak alól. Ezt követően az RMP Központi Vezetősége javaslatára a Nagy Nemzetgyűlés törli a büntetésüket és visszahelyezik őket minden jogaikba. (Ez az egyetlen eset 1968 előtt, hogy koncepciós perben elítélt személyeket hivatalosan rehabilitálnak.)

A zárógyűlésen a „renitens” Nagy István, Balogh Edgár és Szabédi László „önkritikát gyakorolnak”. Nagy megtagadja a csütörtöki beszédének „egyes homályos részeit”, és kijelenti: „teljes egészében és fenntartás nélkül helyesnek tartom minden olyan válaszfalnak lerombolását, amely az iskolák nemzetiségek szerinti megszervezéséből ered.” Balogh Edgár is helyesbíti a korábbi nézeteit és kijelenti: „A külön román és külön magyar kultúra hamis tétele nacionalista felfogásnak rak fészket.” Szabédi is kénytelen helyesbíteni önmagát: „A különálló nemzetiségi egyetem múltjának pozitív értékelése alkalmas lehetett arra, hogy a gyanakvás csíráit ültesse el lelkekben...”

Gheorghe Gheorghiu-Dej az RMP Központi Vezetése plenárisán bejelenti, hogy az országban befejeződött a kollektivizálás.

Kádár János, az MSZMP KB első titkára vezette pártdelegáció tárgyal Bukarestben. Magyar részről a kapcsolatok bővítését, a kulturális kapcsolatok fejlesztését, a közvetlen kapcsolatok bővítését javasolják. Ezt a román partner visszautasítja. A közös közlemény magyar verziójából kihagyják a „meleg elvtársi légkörre” tett utalást.   ? 1967. május 24–26.

A Nagy Nemzetgyűlés megszavazza a 2/1968. sz. törvényt az ország közigazgatási-területi átszervezéséről. Erdélyben az 1950 előtt létezett huszonkettő helyett tizenhat megyét hoznak létre. (Nem alakul újjá Kis-, és Nagy-küküllő, valamint Torda-Aranyos és Szörény megyék.) A történelmi Székelyföld három megye: Maros, Hargita, Kovászna közt oszlik meg. Maros megye első titkára (egyben tanácselnök) Nicolae Vereş, Hargitáé Branis László, Kovásznáé pedig Király Károly.

Vince József nagykövet jelentésében arról tájékoztatja Puja Frigyes külügyminisztert, hogy – Takács Lajos, a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa egyik alelnökének közlése szerint – hozzákezdenek egy új nemzetiségi statútum kidolgozásához, ami „remélhetőleg a márciusi parlamenti és tanácsválasztásokig el is készül”. (A statútum tervezetét Demeter János és Takács Lajos valóban elkészítették, de erről konkrét tárgyalások sohasem folytak. Amikor 1972 őszén Fazekas János egy spontán beszélgetésen felveti a kérdést Ceauşescunak, ő kategórikusan elveti még a gondolatát is.)

Megjelenik a 63. sz. törvény „Románia Szocialista Köztársaság nemzeti kulturális vagyonának oltalmazásáról”. A törvény gyakorlatilag államosít minden műkincset, kulturális hagyatékot, legyen az egyházi, vagy magántulajdonban.

Ünnepélyesen megnyílik Kolozsvárott a Magyar Népköztársaság Főkonzulátusa. A főkonzul dr. Szepes István.