Kutatásunk célja a nemzet-diskurzus, a magyarságról folyó társadalmi beszéd mai formáit megragadni, leírni és értelmezni. Kutatásunk ebben az értelemben a nacionalizmus kutatás keretei között helyezendõ el, a nacionalizmus diszkurzív formáit vizsgáljuk, és vele összefüggésben azokat a kulturális gyakorlatokat, amelyek a nemzetet megtapasztalhatóvá, élményszerûvé, fenomenológiai értelemben valóságossá teszik a 21 századi elején Magyarországon, illetve a Kárpát-medencében élõ magyar kisebbségi közösségekben. Szándékunkat a kutatás elsõ, exploratív szakasza után úgy pontosítottuk, hogy két dologra összpontosítunk:

 

1. egyfelõl a magyarságról folyó mindennapi társadalmi beszédet rekonstruáljuk, annak jelentéseit és társadalmi funkcióit az adott társadalmi kontextusokban értelmezve,
2. másfelõl a magyar nacionalizmus új formáit vizsgáljuk, nem a diskurzus tartalma felõl közelítve a tárgyhoz, hanem azon kulturális praxisok felõl, amelyek megteremtik, ilyen a kulturális ipar, különös tekintettel bizonyos zenei mûfajokra, a turizmus, különös tekintettel az örökségturizmusra, a nemzeti szolidaritást „tettekre váltó” jótékonykodás és a média, különös tekintettel annak bizonyos új formáira.

 

A kutatás diszciplináris értelemben az antropológia és kvalitatív szociológia határán áll, a nacionalizmus jelenségére ebbõl a megközelítésbõl tekint. A nacionalizmus eszerint egy a modern társadalmakra – a késõmodernekre is – jellemzõ diskurzus, amelyet eredendõen az állam – nemzetállam – tart fenn abból a célból, hogy az alattvalók – állampolgárok – és az állam között egyfajta szerzõdéses viszonyt hozzon létre, és mindazokban, akik ebben a viszonyban osztoznak, a közösség tudatát teremtse meg. A nacionalizmus az azonosságról szóló, éppen ezért homogenizáló, differenciáló és osztályozó diskurzus, amelynek fókuszában – koronként eltérõ mértékben – mégis az alteritás – etnikai, faji, vallási másság – áll. Az azonosság és a közösség képzetét a mássághoz, pontosabban azokhoz képest, azokra rámutatva teremtik meg, akik nem részei, nem tagjai ennek a közösségnek. Így lesznek az exkluzió diszkurzív és társadalmi gyakorlatai részeivé, adott esetben konstitutív elemeivé az inkluziónak. Errõl a jelenségrõl Brubaker is beszélt az állampolgárság kapcsán, rámutatva arra, hogy az állampolgárság inkluziós funkciója csak azáltal mûködik, illetve azáltal mûködik leginkább, hogy folyamatosan termeli a kizárás beszédmódjait és politikai gyakorlatait.

Társadalomelméleti és módszertani szempontból kutatásunk a nacionalizmus diszkurzív és performatív megközelítését alkalmazza. (Angolul ezt gyakran nevezik meg mostanában a talking és doing fogalompárral, „talking the nation”, „doing the nation”). Azokat a társadalmi gyakorlatokat vizsgáltuk, amelyek a nemzeti azonosságot és alteritást a lokális társadalmi viszonyok közepette jelentõssé illetve egy társadalmi rend részévé teszik, ahol a magyarság bizonyos alteritásokhoz képest Í(és fordítva), értelmezõdik és helyezõdik el. Továbbá olyan intézményekhez kötõdõ, intézményes formában szervezõdõ eseményeket és beszédmódokat vizsgáltunk, amelyek „a magyarságot” a társadalmi cselekvés részévé teszik. Nem utolsó sorban pedig az aktorok kérdését is feltettük, elsõsorban arra fókuszálva, hogy a „hiteles”, „tiszta” „igazi” magyarság definiálásért folyó versenyben milyen aktorok szállnak harcba egymással, és közöttük milyen viszonyok, illetve relacionális dinamikák jönnek létre.

Tudjuk, hogy a nacionalizmust elsõsorban a nemzetállamokhoz kapcsolódó politikai ideológiaként értelmezik sokan. Ennek bizonyos elemeit elfogadva, szélesíteni szeretnék a fogalom értelmezését, illetve korábban elhanyagolt aspektusaira fektetni hangsúlyt. Azt látjuk ugyanis, hogy miközben az állam jelentõsége egyre csökken a nemzetek megteremtésében, - értsd diszkurzív és performatív reprodukciójában – a nemzet népszerûsége, jelentõsége abban, hogy az emberek számára referenciális keret legyen, nem csökken. Az állam szerepét nagymértékben a piaci szereplõk – „nemzeti vállalkozók”, mozgalmak, szervezetek – veszik át. Kutatásunk ettõl a felismeréstõl vezérelve különös figyelmet fordított a nemzeti identitásiparra, annak aktoraira és mûködésére a zenei szubkultúráktól a turizmuson át a nemzeti radikális mozgalmakig.

A nacionalizmus társadalmi beágyazottságát és mindennapi formáit úgy látjuk megragadhatónak, ha nem „felülrõl”, hanem „alulról” közelítünk a jelenségéhez. Ehhez három korábbi elméleti, módszertani megközelítésre tudunk építeni: saját magam és kutatótársaim munkájára, amelyben a nacionalizmust a mindennapi élet kontextusában vizsgáltuk, és amit Jon Fox fejlesztett tovább „mindennapi nemzeti mivoltról (everyday nationhood) beszélvén. (Brubaker et al 2006, Fox és Miller-Idriss 2008) Ezzel a megközelítéssel sok szálon összefügg Billignek a „banális nacionalizmusról” szóló perspektívája és ugyan más diszciplináris alapokon áll Edensor elképzelése arról, hogy nacionalizmus mai formáit a populáris kultúrában kell keresnünk (Edensor 2002, Billig 1995). Ami a nacionalizmusnak a társadalmi (köz)beszédbe való beágyazódását illeti Ruth Wodaknak és kutatótársainak az osztrák nemzeti identitásról készített fókuszcsoportos vizsgálatára támaszkodunk.

A nemzet-diskurzusokat nem önmagukban vizsgáljuk, hanem azoknak a rendszereknek a részeként, azok logikájával összefüggésben, amelyek elõállítják azokat. E tekintetben az imént említett politikai kontextuson kívül a médiára, a nyilvános beszéd különbözõ formáira, valamint a szimbolikus javak termelésének és fogyasztásának módozataira koncentrálunk. A nacionalizmus Billig által banálisnak, Brubaker és társai által mindennapinak nevezett formáit a zene, az öltözködés vagy a turizmus formáiban teszik magukévá az emberek, míg mások a filantrópia, a segélyezés cselekedeteit kapcsolják össze nemzeti vagy etnikai kategóriákkal.

E kutatás során azt tapasztaltuk, hogy részben a társadalmi viszonyok, részben a tudományos paradigmák változásának következtében máshol kell keresnünk a nemzettel kapcsolatos társadalmi gyakorlatok kulcsát. Egyfelõl számos olyan jelenséggel kell számolnunk, amelyek a nemzetet nem közvetlenül politikai ideológiaként, még csak nem is közösségi narratívaként teszik a valóság részévé, hanem indirekt módon, mint a fogyasztással, kulturális praxisokkal, társadalmi kapcsolatokkal kapcsolatos preferenciát, beállítódást. Másfelõl számos új aktorral kell számolni, akik a nemzeti diskurzusok korábbi állami kontrolljával szemben kifejezetten piaci viszonyok közé helyezik a nemzetrõl való gondolkodást, olyan identitásipart hozva létre, amely az egyéni és kollektív társadalmi cselekvés legkülönbözõbb területeire hat a kulturális fogyasztástól a filantrópiáig, az emlékezéstõl a sportig vagy a turizmusig. Az új aktorok egy része korábban ismeretlen politikai radikális formációk, akik a tisztán politikai dimenzión túl a réteg- és szubkultúrák számos változatában mûködnek, igen gyakran innovatív módon használva fel a kommunikáció legújabb formáit. Másokhoz hasonlóan mi is felismertük, hogy az a fajta közösségigény, amit az utóbbi évtizedekben elsõsorban a kisebbségekkel kapcsolatban azonosítottunk, a „többség” egy részére éppúgy jellemzõ. A közösségigény alapján találnak rá arra a kínálatra, amit a nemzeti identitásipar létrehoz. A kettõ közötti kapcsolódás az autenticitás kollektív élményeiben jön létre, amely a nemzetet az értékrendi dezorintáció és a szociális bizonytalanságok közepette legitim közösségi erõvé és vonatkozási ponttá teszi. Ugyanez a társadalmi helyzet azonban egy másik vonatkozásban is aktuálissá teszi a nemzetet, a motiváció itt a veszélynek a tudata. A veszélyeztetettnek gondolt nemzetet meg kell menteni azokkal az ellenségekkel szemben, amelyeket a bûnbak-képzés társadalomlélektani mechanizmusai alapján jönnek létre.

A kutatás módszerei és az adatfelvétel eredményei

Azonos vezérfonal falhasználásával féligstrukturált mélyinterjúk készültek: olyan civil szervezetek képviselõivel, akik jótékonysági tevékenységük célcsoportját a határontúli magyarokban határozzák meg (9), nemzeti radikális szubkultúra aktoraival (8), az erdélyi nemzeti örökség-turizmus szervezõivel és fogadóival (7), a közösségtanulmányok részeként, a fókuszcsoportos interjúkkal összefüggésben négy településen (31). Ezek az interjúk az azonos témájú esettanulmányok anyagát képezik. Összesen 56 egyéni interjú készült, melyek teljes egészében le vannak írva, elemzésük részben megtörtént, részben még folyamatban van.

Csoportinterjúk segítségével a mindennapi nacionalizmus diszkurzív stratégiáit, érveit, toposzait, szimbólumait, és azok jelentéseit konkrét beszélõközösségekben kívántuk megérteni. A csoportinterjúk alkotják elsõsorban a komparatív elemzés alapját, ahhoz hasonló módon alkalmazva, ahogyan Ruth Wodakék az osztrák nemzeti diskurzusról készült kutatásukban tették. Helyszínek és célcsoportok: három magyarországi faluban összesen 9, egy romániai faluban 3, egy romániai városban 4, egy magyarországi kisvárosban 2, Budapest két kerületében többségi és különbözõ kisebbségi (roma, migráns, zsidó) csoportokhoz tartozók részvételével 7 interjú, azaz összesen 25 csoportinterjú készült. Mind lejegyezve, a falusi csoportinterjúk feldolgozása, elemzése megtörtént, tanulmány kézirata befejezés elõtt áll. A városi csoportinterjúk elemzése még folyamatban van.

Négy településen (kettõ magyarországi faluban, egy romániai városban és egy faluban) végzetünk 4-8 hét terepmunkát azzal a céllal, hogy a résztvevõ megfigyelésbõl származó adatokkal (a társadalmi relációkat, a mindennapi interakciókat és strukturális viszonyokat illetõen), ki tudjuk egészíteni az ugyanott készült csoport- és egyéni interjúkat. Továbbá rögzíteni szándékoztunk olyan spontán beszédeseményeket, amelyek a „magyar”, „a cigány”, a „román” stb. kategóriát helyben megteremtik, valamint azokat a módokat, ahogyan a településen kívüli nemzeti és etnikai diskurzusok helyben percipiálódnak (az integráció állami politikájától a szélsõjobboldali szervezetek magyarság-diskurzusáig).

Terepmunka történt a nemzeti örökség turizmus (Csíksomlyói zarándoklat és Gyimesi szoros), a nemzeti szubkultúrák (Magyar Sziget fesztivál és további koncertek), a nemzeti jótékonyság (moldvai csángókat és kárpátaljai magyarokat és romákat segítõ egyesületek) mûködésének megfigyelésére. A megfigyelésbõl származó adatokat naplófeljegyzések és fényképek õrzik.

Diskurzuselemzéssel három szöveges adatbázist vizsgáltunk. Az egyiket az internetes radikális médiumokból (kurucinfo, szentkorona, bombagyar) magunk állítottuk össze. A másik a kettõs állampolgársággal kapcsolatos népszavazás vitája kapcsán a Kisebbségkutató Intézet állította össze, abból a publicisztikák elemzésével foglalkoztunk. A harmadik, kisebb szövegkorpusz az ifjúsági szubkultúra alprojekthez kapcsolódik és a nemzeti rock dalokból állítottuk össze.

A kutatás eredményei

A kutatás alapján eddig a következõ kéziratok készültek el. Késõbb jelzem azt is, hogy a kézirat milyen konferenciákon volt bemutatva. Szándékunk az, hogy a kéziratokat egy éven belül finalizáljuk, és a kutatásból egy könyvet jelentessünk meg. A kutatási tervbe foglalt vállalás a minimum egy angol nyelvû publikációról ugyancsak teljesítés alatt áll.

1. Nemzeti diskurzusok és mediatizált identitás performanszok

• A magyarság mint média esemény a kettõs állampolgárságról szóló népszavazás publicisztikai vitájában. (Kézirat, Kasznár Veronikával közösen)
  • Elõadás: A magyarság mint média esemény – a kettõs állampolgárságról szóló népszavazás publicisztikai vitája. Hétköznapi nacionalizmus és nemzeti radikalizmus. MTA Kisebbségkutató Intézet, 2010. november 29-30. A Változó nemzet-diskurzusok c. OTKA projekt zárókonferenciája, Tudomány Ünnepe rendezvénysorozat része (Kasznár Kata)
• Nacionalizmus a világhálón. Mítoszok és ellenség-képek három nemzeti radikális internetes közösségi portálon. (Kézirat, Oblath Mártonnal közösen)
  • Elõadások: 
    • 1) Az online nemzeti radikalizmus politikai identitásáról. „Árpádsáv tegnap és ma” – Holokauszt Dokumentációs és Emlékközpont, 2009. nov.2. (Oblath Márton)
    • 2) A "cigánybûnözés" és a "hazafiság" az online nemzeti radikalizmus diskurzusában. MTA Kisebbségkutató Intézet, 2010. november 29-30. (Oblath Márton)

 

2. Az új nacionalizmus populáris formái - performatív megközelítések

• Felelõsség és szolidaritás, alteritás és azonosság kérdései a filantrópia kontextusában (Kézirat, Zakariás Ildikóval közösen)
  • Elõadások:
    • 1) Visions of the Nation in Charity Activism - The Case of Csángós in Romania. 3rd CEU Graduate Conference "The Politics of Inequality and Difference: Critical Approaches in Anthropology and Sociology" 12-13 June 2009, Budapest
    • 2) Filantrópia és szolidaritás nemzeti és etnikai keretek között. MTA Kisebbségkutató Intézet, 2010. november 29-30.

 

• A nacionalizmus kommodifikációja a csíksomlyói „nemzeti zarándoklat” és a Gyimesi örökségturizmus összefüggésében (Kézirat, Ilyés Zoltánnal közösen)
  • Elõadások:
    • 1) A nemzeti turizmus színre vitt helyei. „Színre vitt helyek. Kultúratudományi közelítések a turizmushoz.” C. konferencián Néprajzi Múzeum – PTE Kommunikáció és Médiatudományi Tanszék, Pécs, 2009. november 21. (Feischmidt Margit - Ilyés Zoltán)
    • 2) Return of lost places and symbolic reconstruction of lost territories. Hungarian memorial tourism and everyday nationalism in Transylvania. Memorial tourism in Central and Eastern Europe: Returning to places of Desctruction, Université Paris IV Sorbonne, CIRCE – Centre interdisciplinaire de recherches centre-européennes, 2010. június 4-5. (Feischmidt Margit)
    • 3) A táj nemzetiesítése és a turizmus, mint nemzet-élmény. Magyarországiak a gyimesi „ezeréves határnál”. MTA Kisebbségkutató Intézet, 2010. november 29-30. (Ilyés Zoltán)

 

• A „magyarság mint szubkultúra” – a nemzeti rock zene és közönsége (Kézirat, Pulay Gergellyel közösen)
  • Elõadások:
    • 1) Revízió és ellenszegülés. Régi szimbólumok és új jelentések a magyar nacionalista radikális szubkultúrákban. (Feischmidt Margit) „Árpádsáv tegnap és ma” – Holokauszt Dokumentációs és Emlékközpont, 2009. nov.26.
    • 2) Trianon mint kulturális kód. A nacionalista szubkultúrák identitásipara és társadalmi hatásai. Magyarország felbomlása és a trianoni békeszerzõdés a magyar és a szlovák kollektív emlékezetben 1918-2010, Szlovák Akadémia Történettudományi Intézete és a Szlovák-Magyar Történeti Vegyesbizottság, Érsekújvár/ Nové Zámky 2010. június 24-25 (Feischmidt Margit)
    • 3) “Rocking the nation”. Performative and discursive aspects of neo-nationalism in Hungary. “Forging the Nation” - ASEN Annual Conference, London School of Economics, 5-6 April, 2011. (Feischmidt Margit – Pulay Gergely)

3. A nemzet a társadalmi beszédben – fókuszcsoport interjúk és közösségtanulmányok alapján

• „Cigányozás” - „magyarkodás”: összehasonlító elemzés az azonosság és a különbségtétel diskurzusairól négy romák és nem-romák (roma magyarok és magyarok) által lakott faluban készült tizenhárom fókuszcsoport interjú alapján. (Kézirat)
  • Elõadás:
    • 1) Különbségtétel és azonosság a magyarság-diskurzusokban. In: Nemzeti, regionális és kisebbségi közösségek Közép-Európában, MTAKI, 2011. május 24.

 

• Azonosságok és alteritások nemzeti keretek között. A nemzeti identitásipar szimbólumainak recepciója multietnikus, multikonfesszionális nagyvárosi közegben – 7 budapesti, 2 kisvárosi és 4 határontúli városi fókuszcsoport interjú alapján. (Elemzés alatt)
• Közösségtanulmányok
  • Szatmári falu: különös hangsúllyal a határ közelségére, magyarok és romák, ill a határ túlsó oldalán élõ magyarok és romák viszonyára, gazdasági kapcsolataira, egyházak és etnicitás, ill nemzet-diskurzusok viszonyára (Borbély Sándorral közösen)
  • Székelyföldi falu: kifelé magyarokként azonosított cigányok, befelé szigorú rendies társadalmi viszonyok, mindez különös megvilágításba kerül egy gyilkosság történetén keresztül; a székelyföldi faluban élõ emberek magyarsága az elõbbi lokális viszonyokon kívül Magyarországhoz és a magyarországiak jelenlétéhez is viszonyul (Bakó Boglárkával közösen)
  • Elõadások:
    • Magyarság és másság lokális diskurzusai és jelentései romák és „magyarok” viszonyába ágyazva c. szekció elõadásai a Hétköznapi nacionalizmus és nemzeti radikalizmus. MTA Kisebbségkutató Intézet, 2010. november 29-30. A Változó nemzet-diskurzusok c. OTKA projekt záró konferenciáján, az elõadások:
      • 1) Az idegenség tapasztalatának történeti genealógiája cigány, magyar, ukrán viszonylatban Kispaládon (Borbély Sándor)
      • 2) A nélkülözés soknyelvû terei. Az etnicitás konstrukciója a hétköznapokban egy kolozsvári munkásnegyedben (Horváth Anikó)
      • 3) Mi házi magyarok vagyunk,  ... se cigány, se magyar, hanem házi magyar" - lokális magyar nemzeti identitás értelmezése egy Kovászna megyei településen (Bakó Boglárka)

 

A disszemináció eddigi formái

1. Nyitókonferencia, 2007 õszén
2. Zárkonferencia, 2010 decemberében – a projektrõl 8 elõadásban számoltunk be, a konferenciát az Akadémia Tudomány Ünnepe sorozatának keretén belül tartottuk. Vendégeink voltak a téma más jeles kutatói, akiktõl összesen 9 elõadás hangzott el.
3. További, a kutatástól független 8 konferencián mutattuk be a projekt különbözõ részeredményeit, ezek felsorolását lásd az egyes témák bemutatásánál
4. 9 kézirat áll megírás alatt, összesen több mint 250 oldal terjedelemben, megjelentetését könyv formában egy éven belül tervezzük.