Kutatás leírása

 A Vajdaságban magyar nyelven az életinterjúkat vagy mélyinterjúkat tartalmazó elsõ kötetet Hornyik Miklós adta ki 1982-ben Beszélgetés írókkal címmel, ebben azonban nem szerepeltek vajdasági magyar személyiségek, hanem a magyarországi írókkal (Déry Tibor, Füst Milán, Illyés Gyula, Lukács György, Mészöly Miklós, Németh László, Ottlik Géza, Örkény István, Pilinszky János, Weöres Sándor) készített nagyinterjúit gyûjtötte kötetbe.

Az egyetlen interjúalanynak szentelt önálló kötet 1985-ben látott napvilágot, a Lukács Györggyel a 7 Nap szerkesztõsége által készített interjút tartalmazta.

 

Könyv alakban vajdasági magyar közéleti személyiséggel készült interjút önálló kötetben elõször Vékás János adott közre 1988-ban (Szeli István: Így hozta a történelem... Vékás János interjúja. Újvidék, Forum). Gyûjteményes kötetekben, más mûfajú közlésekkel együtt, már korábban is jelentek meg interjúk. A 7 Nap megjelenése 25. évfordulójára kiadott évkönyv tartalmazta Petkovics Kálmán interjúját Lukács Györggyel. Hornyik Miklós 1981-ben kritikái és esszéi mellett néhány vele készült interjút is besorolt Szabálytalan napló címû, 1981-ben megjelent kötetébe, akárcsak Major Nándor 1988. évi (Párbeszéd a valósággal. Tanulmányok, cikkek, interjúk. Újvidék, Forum), Utasi Csaba 1994. évi (Vér és sebek. Tanulmányok, kritikák. Újvidék, Forum), Szeli István 1997. évi (Nyelvünk, kultúránk, nyelvi kultúránk. Újvidék, Forum), Bori Imre 2000. évi (Identitáskeresõben. Mûvelõdéstörténeti tanulmányok – mûvelõdéspolitikai cikkek. Újvidék, Forum) és Bosnyák István 2008. évi (Baranyai B. István: Vallani mindent? Konfessziók és interjúk 1961-2001. Budapest, Dotnet Kft.) kötetébe.

 

Az életút egy-egy szakaszára, eseményére, vagy egy-egy témára összpontosító kötetek közül az 1993-ban Írók gyermekkorukról címmel kiadott kötetben Herceg János, Zákány Antal, Pap József, Ács Károly, Fehér Ferenc, Kopeczky László, Németh István, Varga Zoltán, Deák Ferenc, Domonkos István, Tolnai Ottó, Tóth Ferenc, Gion Nándor, Ladik Katalin, Brasnyó István, Gobby Fehér Gyula, Jung Károly, Dudás Károly és Juhász Erzsébet beszélt gyermekkoráról, folytatása Boldog gyermekkort idézek címmel 2000-ben jelent meg Bori Imre, Burány Nándor, Gerold László, Mirnics Zsuzsa, Végel László, Cs. Simon István, Bordás Gyõzõ, Tari István, Bogdán József, Kontra Ferenc, Géber László, Lovas Ildikó visszaemlékezéseivel.

 

1995-ben jelent meg Szegeden Szajbély Mihály szerkesztésében Rózsaszín flastrom címmel a vajdasági magyar írókkal (Balázs Attila, Bozsik Péter, Csorba Béla, Dudás Károly, Fenyvesi Ottó, Gajdos Tibor, Gion Nándor, Herceg János, Juhász Erzsébet, Jung Károly, Kalapáti Ferenc, Koncz István, Kopeczky László, Ladik Katalin, Sziveri János, Tolnai Ottó, Várady Tibor, Varga Zoltán, Végel László) készült interjúk gyûjteménye, 1998-ban pedig Fridrik Cirkl Zsuzsa és Fuderer László válogatásában és elõszavával a lelkészek meghurcolásáról szóló interjúk gyûjteménye (Bácskai Golgota. A vallásüldözés áldozatai. Tóthfalu, Logos).

2005-ben hagyta el a sajtót Farkas Zsuzsa Szabadka-kötete Mindent a Városért címmel, amely ugyancsak tartalmazott tematikus interjúkat.

 

2010-ben jelent meg e projektum elsõ közzétett eredményeképpen az életinterjú-sorozat elsõ kötete (Utak. Életinterjúk 1980-1990. CD-melléklettel, Zenta, 2010, Vajdasági Magyar Mûvelõdési Intézet. 563 p).

 

A munkásmozgalmi és háborús visszaemlékezések kivételével (mint például Petkovics Kálmán Dokumentumriport Sóti Pál néphõs életútjáról címmel a 7 Napban 1971. XII. 24-tõl 1972. IV. 7-ig közzétett sorozata) az elsõ személyes hangú, az életút egészének áttekintésére törekvõ mélyinterjúk az idõszaki kiadványokban is csak az 1980-as évektõl váltak gyakoribbakká, és mindjárt jelentkeztek is a velük kapcsolatos problémák, mint például amikor 1982-ben az Új Symposion 203. száma közölte Eörsi István Lukács Györggyel készített interjúját. Ez jelentette az egyik vádpontot a folyóirat szerkesztõségének és Sziveri János fõszerkesztõnek az 1983. évi leváltásakor. A vajdasági magyar közéleti személyiségekkel közzétett interjúk, bár kétszeres óvatossággal fogalmazódtak (mind a kérdezõ, mind a válaszoló részérõl), még így sem voltak problémamentesek. Vékás János Szeli-interjúját (amely elõször a Létünk címû folyóirat 1987. évi 3-4, 5. és 6. számában, majd 1988-ban önálló kötetben jelent meg) a Forum szerkesztõi cenzúrázták, az Olajos Mihállyal készült interjúnak pedig csak az I. része jelenhetett meg (a Létünk 1988. évi 1. számában), mert a követelt módosításokba (a háború utáni megtorlásokra vonatkozó egész részt ki kellett volna hagyni) se a riporter, se az interjúalany nem egyezett bele, így ezen interjúknak a 2010-es kötetben megjelent változata jelentõs információtöblettel jelenhetett meg. Ugyanígy a kötet Zvertyel-interjúját (az interjúalany Bori Imrére vonatkozó megjegyzése miatt) sem a Híd, sem az Üzenet nem volt hajlandó közölni.

Valójában a Vajdasági Magyar Mûvelõdési Intézet keretében indított önéletírás-sorozat nyitott szabad folyást az interjúknak és önéletírásoknak, a történelem személyes megélési módozatainak felszínre jutásához.

 

Rádiós újságíró koromban körülbelül kétszáz különbözõ rendû-rangú emberrel készítettem hosszabb interjút. Ezek egy része kimondottan alkalmi volt, másik részük szigorúan egy-egy témára fókuszált, és körülbelül a felét lehetne tágabb értelemben életrajzinak mondani. Ez utóbbiak elkészítéséhez az adta meg az elsõ ösztönzést, hogy tíz éven át, 1976 és 1986 között portré-interjúkat készítettem az Újvidéki Rádió Együtt címû havi irodalmi folyóiratába, amelyekben húsz perc alatt minél teljesebben szerettem volna egy-egy embert bemutatni. Mindig hiányérzettel kezdtem hozzá a munkához. Ezért egyrészt igyekeztem minél több dokumentumot összegyûjteni az interjú megkezdése elõtt, másrészt pedig minden egyes találkozó újabb kérdéseket vetett fel, így sokszor több alkalommal, hónapokig, sõt néha évekig is visszajártam egy-egy személyhez. Amikor készítettem az interjúkat, akkor elsõsorban a megtudható tények érdekeltek, ezeket tartottam a legértékesebbeknek. A vajdasági magyar, de akár a jugoszláviai közélet is rendkívül zárt volt, egészen a szétesés, a bomlás, az ellentétek kiélezõdésének idõszakáig, amikor már a különbözõ érdekcsoportok megerõsödése többféle megvilágítás nyilvánosságra kerülését is magával hozta. Abban az idõben azonban hozzáférhetetlenek voltak a levéltári anyagok, semmitmondóak a sajtóközlemények, és úgy éreztem, pótolhatatlan információforrást jelentenek ezek a személyes megnyilvánulások. A szubjektívan elbeszélt sors több lényeges tényt közölt életünk mikéntjérõl és miértjérõl, mint az összes „hivatalos” forrás. Emellett tapasztalataim is azt a felismerést erõsítették bennem, hogy a közelmúltban velünk történtek számos mozzanata nem is lesz írásos formában dokumentálható. A hatalmi mechanizmus szerkezete ugyanis olyan volt, hogy sok mindenrõl nem is keletkezett dokumentum, sok minden nem is a formális testületi döntések alapján történt, mert a hatalmi elit – amíg csak elitszerepét betöltötte –, sosem tudott megszabadulni az illegális kommunista múltból örökölt konspiratív és szektás módszerektõl, a négyszemközti utasításosztástól, a titkosításoktól, és attól, hogy a hatalmát legkisebb mértékben is érintõ kérdéseket állambiztonsági keretben kezelje. Az idõ múlásával már inkább az interjúalany személyisége foglalkoztatott. Egyrészt úgy gondoltam, hogy a tények elõbb-utóbb tisztázódnak, a dokumentumok elõkerülnek, tehát nem az oral history lesz majd a múltbéli események rekonstruálásának egyetlen forrása. Ugyanakkor mind fontosabbá vált számomra a kérdés: mi mozgatja az egyént, mi formálta személyiségét, s az mennyire befolyásolta a társadalomban elfoglalt pozícióját.

 

Most, ahogy kötetekbe rendezem az interjúkat, már legfõképp az érdekel, hogy a történelmi folyamatban mik voltak az egyén cselekvési lehetõségei. Útját meghatározták a körülmények, befolyásolták személyiségjegyei, de mik voltak az alternatívák, s azok hogyan befolyásolhatták volna személyes sorsát, s a társadalmi folyamatok alakulását? Volt-e ebben különbség az elmúlt hat és fél évtized különbözõ szakaszaiban, s maga a kisebbségi lét milyen súllyal esik latba ennek mérlegelése során? E három szempont határozta meg ennek az interjúkötetnek a szerkezetét. A mintegy száz életútinterjúból ötvenet minõsítettem közlésre érdemesnek vagy alkalmasnak. Ezek többsége nagyjából átfogja az interjúalany egész életútját, de mindegyiknek megvan a maga súlypontja, mint ahogy az életünknek is a döntõ pillanatai. E súlypontok alapján csoportosítottam õket aszerint, hogy mely idõszakra vonatkozóan nyújthat támpontot annak mérlegelésében, hogy a rendszer és az állam mit hozott a vajdasági magyarságnak, hogy az ennek a kisebbségnek a helyzetét befolyásoló, élvezõ vagy megszenvedõ személyek milyen önállósággal hozhattak sorsukat meghatározó döntéseket, hogy ezekre milyen mértékben hatott magának a nemzetrésznek az állapota, közösségi tudata. Végsõ soron tehát annak a megválaszolásához szeretnék támpontokat adni, hogy a vajdasági magyarság közösség volt-e egyáltalán, mikor milyen mértékben volt az, ezen belül tudott-e hatni saját vertikumának formálódására, elitjének alakulására, és mindez lehetett-e másként. Az interjúkat úgy igyekeztem összeválogatni, hogy – amennyire a terjedelem engedi – minden élethelyzet, életstratégia képviselve legyen. Természetesen az itt bemutatott életutak csak szemléltetõ példák. Már csekély számuk folytán sem alkalmasak arra, hogy elemzésükkel mélyebb és megbízhatóbb tudást szerezzünk a kétségtelenül sürgetõ feladat, a magyar kisebbségi társadalom szerkezetének, ezen belül a kisebbségi elit kialakulásának és szerepének elemzése terén. Ilyen szempontból társadalomkutatási hasznukat abban látom, hogy egyrészt a belõlük kinyert adatokat hasznosítom a kronológia-projektum fehér foltjainak kipótolására, másrészt felhasználom egy ugyancsak idõszerû, nagyobb esetszámú, de szûkebb adattartalmú életrajz-adatbázison végrehajtandó prozopográfia-kutatás módszertani megalapozására.

 

 

Eredmények

Publikációk 

• Vékás János: Utak. Életinterjúk 1980-1990. CD-melléklettel., Zenta, 2010, Vajdasági Magyar Mûvelõdési Intézet. 563 p).

 

Konferencia, kéziratvita

• Hzsolt: Az egyéni emlékezések nyomában. Helytörténészek tanácskoztak a hétvégén Zentán. – Magyar Szó, 2010. VIII. 30. http://magyarszo.com/fex.page:2010-08-30_Az_egyeni_emlekezesek_nyomaban.xhtml
• Ua.: Mark: Az egyéni emlékezések nyomában. Helytörténészek tanácskoztak a hétvé-gén Zentán. 2010. VIII. 30. http://senta.org/2010/08/30/az-egyeni-emlekezesek-nyomaban/
• Csorba Béla: Két nagyon fontos könyv bemutatója elé. VMDP Hírlevél 232. szám, 2010. XI. 16.
• Csorba Béla: Két nagyon fontos könyv bemutatója elé. Vajdaság Ma honlap, 2010. XI. 16.
• Csõke Csaba: 200 interjú – Vékás János könyvbemutatója Temerinben. VMMI honlap, 2010.11.20.
• Nagy Magdolna: Vékás János életinterjúi. Könyvbemutató Temerinben. Magyar Szó, 2010.11.20.
• Csorba Béla az Utak c. könyvrõl az MTA Kisebbségkutató Intézete új kiadványainak bemutatóján, Budapest, 2011. II. 24. Ua.: Könyv egy korról, amelyben a gyõzelem jelentette a vereséget. Vékás János: Utak. Életinterjúk (1980-1990). Vajdasági Magyar Mûvelõdési Intézet, Zenta, 2010. – Magyar Szó, 2011. V. 29.
• Csorba Béla: Könyv egy korról, amelyben a gyõzelem jelentette a vereséget. Vékás János: Utak. Életinterjúk (1980-1990). Vajdasági Magyar Mûvelõdési Intézet, Zenta, 2010. – Magyar Szó, 2011. V. 29.