Romániai magyar érettségizettek utánkövetése

 

Elõzmények, kérdések, módszertan

Kutatásunk során a romániai magyar középiskolai végzõsök tényleges továbbtanulási preferenciáit, stratégiáit akarjuk feltárni. Noha az elmúlt években készültek e témát is érintõ szociológiai felmérések (ld. például: Mandel Kinga - Papp Z. Attila (szerk.): Cammogás. Minõségkoncepciók a romániai magyar középfokú oktatásban. Soros Oktatási Központ, Csíkszereda, 2007. 268.), azt gondoljuk, reálisabb képet a tényleges továbbtanulási útvonalakat feltárása által nyerhetünk. A jelenlegi kutatás eltérõ módszertannal készülne, és ezúttal nem a végzõs diákokat keresnénk meg, hanem a kibocsátó közegének számító egykori középiskoláját, azon belül, pedig az egykori osztályfõnököket, akik minden bizonnyal rendelkeznek egykori diákjaik érettségi utáni sorsáról. E módszerrel a korábbi kutatásoktól eltérõen nem azt tudjuk meg, egy érettségizett diák hol szeretné felsõoktatási tanulmányait végezni, hanem ténylegesen hol végzi tanulmányait.

A kutatás során regionális bontásban felvázolhatnánk a felsõoktatási továbbtanulási útvonalakat, illetve a tényleges szakválasztások területi sajátosságait is. Ugyanakkor arra is választ kaphatunk milyen mértékben, illetve mit tanulnak külföldön (elsõsorban) Magyarországon az érettségizett romániai magyar fiatalok.

A kutatás alapkérdése, milyen területi jellemzõk befolyásolják a tovabbtanulási útvonalakat. Kérdés, a felsõoktatás expanziója milyen mértékben termel ki lokalitásokat. Míg korábban azt tapasztaltuk, hogy a felsõoktatási továbbtanulási szándékok egyre inkább lokális jellegeket is öltenek, kérdés a tényleges továbbtanulás e vágyakhoz képest milyen irányba mozdul el: a helyi társadalmak (kis térségek) avagy az egyetemi centrumok felé.

A kutatás lebonyolítása során megkeresnénk az összes romániai magyar iskolát (líceumot, illetve szaklíceumokat), ahol magyar nyelven is végeztek (mintegy 10.000 diák). A jobbára helyi kérdezõbiztosaink megkeresnék az elmúlt két vagy három iskolai tanév érettségizett osztályainak osztályfõnökeit, és a tanulói listákon végighaladva megtudakolja, a végzõs érettségizett-e avagy sem, továbbtanult-e avagy sem, ha igen, hol, milyen szakon és nyelven.

A kutatás alapján egységes adatbázist hoznánk létre. Minden vonatkozó iskolában igyekszünk egy olyan kapcsolattartó személyt felkutatni, aki a következõ években ezen adatbázis segítségével feltöltené az iskolájára vonatkozó adatokat. Az utánkövetési rendszer így önkitöltõssé, egyszersmind önfenntartóvá válna.

Módszertani szempontból tehát a kutatás újítást jelent, az információk felhasználása pedig elengedhetetlen a romániai magyar felsõoktatás fejlesztésének szempontjából. Az utánkövetési rendszer önkitöltõvé válása hosszabb távon is tanévi pontossággal információkat szolgáltatna a tényleges továbbtanulásra vonatkozóan.

A kutatás során kétféle adatbázist hoztunk létre: az iskolák intézményi, illetve a tanulói adatbázist.

  

Eredmények

  • Márton János - Papp Z. Attila: Végzõs középiskolai diákok továbbtanulása és utánkövetõ rendszere. In Szikszai Mária (szerk.): Az erdélyi magyar felsõoktatás helyzete és kilátásai. Támpontok egy lehetséges stratégiához. MTA Kolozsvári Területi Bizottsága, Kolozsvár, 2010.  149-215.

 

Kutatási értékelés

Az utánkövetést évente ajánlatos lenne megismételni, hiszen idõsoros adatok birtokában kapnánk reálisabb képet a középfokú oktatás és a felsõoktatás közötti átmenetrõl – kisebbségi helyzetben. A 2010/2011-es évben érettségizettek vonatkozásában sikerült újra adatfelvételt készíteni, ám forráshiány miatt 2012-ben már nem.