Vezető kutató: Fedinec Csilla

Kutatás leírása

 „A kisebbségi magyar közösségek történetére vonatkozólag, az utóbbi két évtizedben egymással párhuzamosan, egy-egy kisebbségi közösség vonatkozásában folytak egymástól eltérõ mélységben alapkutatások. A projekt célja, hogy egységes módszertannal a meglévõ hiányokat pótolja a források kiadásával és részletes kronológiák összeállításával. Ezzel alapozva meg az összefoglaló szintézisekben és a monográfiákban a külhoni magyarok integrálását a magyarországi és a szomszédos országok történetírásába.

 

Az eddigi kutatások középpontjában fõként a mûvelõdéstörténet, az intézménytörténet, a kényszermigráció, a megtorlások egyes szegmensei álltak. Ugyanakkor nem állnak rendelkezésre szisztematikus intézménytörténetek és az átfogó, a mindennapok változását regisztráló eseménytörténetek, amelyek a közösség mûködésének, a közösségi viszonyok átalakulásának megértéséhez szükségesek.”

 

„A kutatásunk a magyar identitáspolitika szempontjából több vonatkozásban is fontos. Egyrészt azért, mert szembesít a magyar etnokulturális közösség tagoltságával. Másrészt a magyar és nem magyar források együttese a tárgyilagos önszemléletet segíti, mind Magyarországon, mind a kisebbségi magyar közösségekben. Ez utóbbiakban a helyi elitek most saját régió (emlékezet- és örökség-) politikájukat „kénytelenek” szakpolitikai ismeretek nélkül építeni. Miközben módszertanilag, politikailag, szakmai felkészültséget tekintve hatékonyan megvalósítható egy a társadalomalakítást és a múltértelmezést tudományosan szétválasztó, dezideologizált beszédmód meghatározóvá tétele.”

 

A Kárpát-medencei kisebbségi magyar közösségekre vonatkozó történeti kronológiák sorában az elsõ teljes körû feldolgozás Kárpátalja 1918-1944 közötti idõszakáról készült el. A kronológia és a hozzá tartozó dokumentumgyûjtemény könyv formájában is megjelent 2002-ben, illetve 2004-ben. Mindkét kötet elérhetõ több helyen elektronikus formában is, többek között megtalálható az OSZK MEK-ben.

 

A szocializmus idõszakára vonatkozóan az adott témában semmilyen releváns részletes kronológia nem készült eddig, amely alapul vehetõ lenne egy további feldolgozáshoz. Alapvetõen honismereti jellegû munkákban jelentek meg néhány oldalas összesítések, azonban ezek sem alapulnak rendszeres kutatómunkán, forrásfeltáráson, csak néhány olyan tényként kezelt információt vándoroltatnak, amelyek szaktudományos alátámasztása többnyire hiányzik.

 

A két világháború közötti Kárpátalja-kronológia módszertanához is igazodva szükséges, hogy a magyarsággal kapcsolatos történéseknek a köztörténet adjon keretet. Az etnikai történetet és annak értelmezését nem lehet kiragadni a regionális és országos kontextusból, amelynek keretei között értelmezhetõ csak az egyes események súlya, háttere az adott közösségre nézve. Fontos szempont erre nézve az adott közösség saját értelmezése is, de nem elegendõ.

 

Szükséges a magyar és egyéb nyelvû, valamint az orosz és az ukrán nyelvû szakirodalom módszeres áttanulmányozása. Az elõbbi elsõsorban azért, mert nem egymásra épülõ munkák születtek, hanem egy adott kérdés szûk keresztmetszetét adják, részleges, egyoldalú információk alapján. Az újraértelmezési keretekhez újra kell olvasni a kurrens és az elsikkadt irodalmakat. Az orosz nyelvû, illetve fõként az utóbbi két évtizedben született ukrán nyelvû szakmunkák elsõsorban a köztörténeti részhez szolgálnak fontos adalékul. Az utóbbiban a kutatások lényegesen elõbbre tartanak, mint az a magyar szakirodalom felõl látszik Kárpátalja vonatkozásában. További forráscsoportot jelentenek a korabeli sajtókiadványok, melyek ideológiailag túlterheltek ugyan, azonban megfelelõ szûréssel ezek sem elhanyagolható mennyiségû adalékkal szolgálhatnak.

 

A levéltári források áttekintése tekintélyes mennyiséget jelent, hiszen szerepét és méreteit tekintve a Szovjetunió volt a legnagyobb ország, s ezen belül a legkisebb létszámú, országon belüli arányait tekintve szinte láthatatlan magyarságra vonatkozó adatok felderítése a magyarországi levéltárakban problematikus és bonyolult, különösen hogy a magyar diplomáciai képviseleteknek aligha volt módja a „magyar” kérdéssel foglalkozni, ennek ellenére nem megkerülhetõ feladat. A szovjet idõszak magyar kérdésre vonatkozó ukrajnai levéltári iratanyagának felderítése nem kevésbé jelentõs feladat, mivel mindezidáig csekély azon forrásfeltáráson alapuló, komolyan számba vehetõ munkáknak, dokumentum-közléseknek az aránya, amely az idõszakkal, különösen a magyar kérdéssel foglalkozna.