In memoriam Setét Jenő

Setét Jenő 1972-ben született, Sárospatakon nőtt fel és a rendszerváltozás idején a roma mozgalomhoz csatlakozott, a Phralipe roma szervezet aktivistája lett, 1995-től a Roma Polgárjogi Alapítvány munkatársa, a diszkriminációs és a kilakoltatási ügyek szakértőjévé vált. Később a TASZ és a NEKI munkatársa is volt, a 2011-es népszámlálás idején a roma emberek identitásvállalását ösztönző kampányt szervezett. Ebből a kezdeményezésből nőtt ki az „Ide tartozunk” mozgalom, amely a kiszolgáltatott emberek érdekeit képviselve próbált hatást gyakorolni a társadalom működésére.

Politikai pozíciót soha nem vállalt, megmaradt önkéntesnek, aktivistának. 50 évet élt.

Számunkra, akik a társadalom működését próbáljuk megismerni, elemezni és megérteni, már csak Setét Jenő közéleti jelentőségének elemzése maradt, de már csak nélküle, írásai, nyilatkozatai által. Amíg ennek a szakmai és erkölcsi kötelességünknek eleget teszünk, álljon itt néhány mondat tőle:

„A helyi önkormányzati és európai választásokkal együtt eddig összesen 21 választáson ígérték meg a legszegényebb embereknek, hogy a helyzetük meg fog változni. Azt az embert, aki egy cigánytelepen lakik, ahol nincs közmű, nincs aszfaltozott út, átverték a jobb- és a baloldali politikusok egyaránt. A roma politikusok is. Szerintem az ilyen ember már csak azt tekinti a választáson való részvételből kézzel fogható eredménynek, ha valaki letesz kétezer forintot az asztalára. A politika nevelte ilyenné a roma tömegeket, mert folyamatosan kihasználta, felhasználta és becsapta őket” (168 óra, 2018. március 29., Ónody-Molnár Dóra interjúja)

„Több száz cigánytelepen továbbra sem működnek alapvető közszolgáltatások. Amit mi itt, Budapesten természetesnek élünk meg, hogy van aszfaltozott út, működik a közvilágítás, elviszik a házunk elől a szemetet, az sok romatelepen égető hiány. Arról sem tudok, hogy az elmúlt években egyetlen elkülönítő iskolát felszámoltak volna, viszont leszállították 16 évre a tanköteles kort, és tapasztalataim szerint a minőségi szakképzésben alig vesznek részt roma fiatalok. A romák egészségügyi mutatói hasonlóak, mint tíz évvel ezelőtt, ami azt jelenti, hogy 15 évvel kevesebbet élnek, mint a nem roma átlag. Ez a saját családomra is igaz, nálunk nincs idős ember!” (Magyar Narancs, 2017. december 21., Nagy Gergely Miklós interjúja)

„Abban sziklaszilárdan hiszek, hogy mindaz, amit a roma mozgalom el akar érni, az Magyarország javát szolgálja.” (Partizán, 2020. október 19.)

 

Kállai Ernő

TK Kisebbségkutató Intézet