Kutatás leírása

A régi könyvkötésekben megbúvó, általában pergamenre írt középkori kézirattöredékek igen becses adalékokkal szolgálnak a középkori könyv- és kultúrtörténet kutatói számára. (Pellegrin, 1980) Rendszeres gyûjtésük és vizsgálatuk a hazai és nemzetközi kéziratkutatásban az utóbbi 30-40 évben vett lendületet. A magyarországi – mindenekelõtt latin nyelvû – anyag kutatását az MTA Fragmenta Codicum kutatócsoportja végzi. A héber vonatkozású anyag felkutatását Magyarországon – Európában elsõként – néhai Scheiber Sándor professzor (1913-1985), a budapesti Rabbiképzõ Intézet igazgatója kezdeményezte. Kutatásának eredményeit – mintegy 170, javarészt 16-17. századi könyvkötésekbõl feltárt töredék leírását és azonosítását – egy könyvben (Scheiber, 1969) foglalta össze.

A történelmi hányattatások folytán az ókori és középkori héber irodalom, a kéziratos anyag jelentõs része megsemmisült a középkorban. Az újrafelhasználás révén megmenekült, Európában fellelhetõ töredékes anyagnak nagy jelentõsége van a zsidó történelem és irodalomtörténet kutatásának majdnem minden ágában (Emanuel, 1997). Az 1980-as évektõl kezdve Olaszországban hatalmas anyag került elõ (Perani, 1997), az utóbbi években pedig több európai országban is hozzáláttak a lappangó kéziratos anyag szisztematikus kereséséhez és feltárásához. Magyarországon is akadtak idevágó leletek Scheiber kutatásai óta, ezek egyike-másika publikálásra is került (Turán, 1992).

A kutatás célja, hogy a magyarországi közgyûjteményekben még lappangó anyagot egy szisztematikus kutatás keretében feltárja, és azt – a Scheiber összegyûjtötte anyaggal együtt – a kutatás és a technika mai elvárásainak megfelelõ normák szerint írja le és tegye hozzáférhetõvé a nemzetközi kutatás számára.

A kutatás legfontosabb célcsoportját azon közgyûjtemények (könyvtárak, levéltárak) alkotják, ahol 16-17. századi könyvkötések jelentõsebb számban elõfordulnak, illetve elõfordulhatnak. Magyarországon 70-100 körülire tehetõ azon intézmények száma, amelyek ebbe a kategóriába tartoznak. Scheiber Sándor kutatásait annak idején több okból is célszerûnek látta kiterjeszteni a környezõ országok magyarlakta területeinek fontosabb régi gyûjteményeire; e munka folytatásának szükségességét maga is kiemelte (Scheiber, 1969). Ezeket a határon túli gyûjteményeket a kutatás a lehetõségekhez mérten ismét megpróbálja bevonni a kutatás gyûjtõkörébe – de legalábbis de legalábbis megkísérli feltérképezni õket, megteremtve ezzel késõbbi együttmûködések lehetõségét.

 

A munka fõ összetevõi illetve fázisai a következõk:

(I)       héber kézirattöredékek lokalizálása a közgyûjteményekben,

(II)   hozzáférhetõvé tételük, kötésekbõl való kibontásuk (amennyiben ez szükséges és lehetséges), megtisztításuk

(III)     lefényképezésük,

(IV)     katalogizálásuk, fizikai jellemzõik leírása

(V)      tartalmi azonosításuk, paleográfiai és kodikológiai jellemzésük

(VI)  a töredékekrõl készült fényképeknek, a töredékek leírásának minél szélesebb körben való hozzáférhetõvé tétele a hazai és a nemzetközi kutatás számára