Vezető kutató: Kovács Nóra

Kutatás időtartama: 2018 - 

Kutatás célja, kérdései:

A projekt a migrációkutatás egy speciális alterületére, a transznacionális migráció családra gyakorolt hatásának vizsgálatára irányul. Ezen belül megkülönböztetett figyelmet fordít a szülői migráció során hátrahagyott gyerekekre, valamint azokra a mobilitásban élő gyerekekre, akik szüleik, családjuk munkamigrációjának következtében országot váltottak, illetve több ország között mozognak. A vizsgálat igyekszik megragadni és feltárni a munka miatt vándorló nők és férfiak helyzetét, stratégiáit és gyereknevelés megoldásait, hizsen nekik mérlegelniük kell, hogy – például egyes Magyarországon élő migráns vállalkozó csoportokhoz hasonló módon – kibocsátó országukban élő rokonok gondjaira bízzák-e a gyermekeiket.

A projekt fel kívánja tárni a családi migrációs folyamatban résztvevő, közreműködő szereplők, elsősorban a gyerekek, valamint a szülők, rokonok, fizetett gyermekfelvigyázók tapasztalatait és narratíváit. A mobilitásban élő gyerekek esetében több nézőpontból kívánja bemutatni és elemezni a sokrétű transznacionális migrációs tapasztalatokat, ideértve az iskolához, a kortársakhoz, az esetleges fizetett gyerekfelvigyázókhoz fűződő viszonyokat, valamint a transznacionális mobilitásban több földrajzi, nyelvi kontextus között töltött gyerekkort.

A mobilitásban élő gyerekek és családjaik, valamint az iskolák és más intézmények találkozási helyzetei is a kutatás homlokterében állnak. Hogyan kezelik, támogatják az iskolák és a pedagógusok a mobilitásban élő gyerekeket és családjaikat egyéni és intézményi szinten? Milyen kihívásokkal kell szembenézniük az intézményeknek? Tudnak-e és miként reagálni a mobilitásban élő gyerekek és családok szükségleteire? A kutatás arra is keresi a választ, miként változnak a nemi szerepek a transznacionális mobilitás során, milyen új megoldások váltják fel a gyerekekről való gondoskodás hagyományos módozatait,  illetve hogy a transznacionális mobilitás miként a alakítja át a családon belüli szerepköröket és hatalmi viszonyokat.

Kutatás előzményei:

Ez a vizsgálat a magyarországi kínai népesség és a magyar társadalom tagjai közt létrejött bensőséges kapcsolatokat vizsgáló „Kínai a családban. Magyar kínai viszonyok Magyarországon az interetnikus párkapcsolatok és a magyar bérszülők kínai családokhoz fűződő viszonyának tükrében” című, 2017-ben lezárult antropológiai kutatás empirikus adataiból indult ki. Az NKFI által támogatott projekt egyfelől tehát a vegyes házasságokra, másfelől egy migrációhoz kapcsolódó gondoskodási forma működésére valamint a benne résztvevők, az első generációs kínai szülők, a másfeledik-második generációhoz tartozó kínai gyerekek és a gyerekekről hosszabb időszakon keresztül gondoskodó magyar felnőttek tapasztalataira, a köztük kialakult bensőséges interetnikus viszonylatokra irányult. Azt igyekezett feltárni, e kapcsolatok milyen szerepet töltenek be a gyerekek életében, viselkedésében, önazonosságában és kötődéseiben.

Kutatási eredmények:

A kutatás megelőző szakasza a Magyarországon dolgozó kínai migráns vállalkozó szülők kiszervezett gyermekgondozási formáira, valamint a kínai családok és a magyar gondozók között kialakult viszonylatokra irányult és a jelenségegyüttes antropológiai bemutatására törekedett, elsősorban a gondozási munkát végző magyar személyek nézőpontjából. A terepmunka és a szakirodalom egyaránt megerősítik, hogy a kiszervezett gyermekgondozás bentlakásos formájának megjelenése az 1990-es évek elejére, a magyarországi kínai diaszpóra létrejöttének időszakára tehető. A kínai családi kapcsolatok szakirodalma és a magyarországi transznacionális vállalkozói körön kívül álló kínai migránsokkal folytatott informális kommunikáció egyaránt abba az irányba mutattak, hogy a kínai szülők jellemzően napi szinten is saját maguk igyekeznek ellátni a gyermekeiket. A terepkutatás egyértelműen körvonalazta a magyar gondozók csoportjának (gyenge munkaerőpiaci helyzetű, középkorú, középosztálybeli nők), valamint azoknak a kínai családoknak (transznacionális migráns vállalkozók, köztük vállalkozó anyukák, családi alapú vállalkozásokkal) a társadalmi, kulturális és gazdasági jellemzőit, akik ezt a fajta kiszervezett magyarországi gyermekgondoskodási formát kombinálták a kínai nagyszülők Kínában éveken át nyújtott gondoskodásával.

A kutatás során elért magyar gondozók gyenge munkaerőpiaci helyzetű, közép- és alsó középosztálybeli, középkorú magyar nők voltak. A tárgyalt gyerekgondoskodási forma kialakulásában a posztszocialista Magyarország gazdasági viszonyai és társadalmi kontextusa is szerepet játszottak. A transznacionális kelet-ázsiai vállalkozói migrációhoz kapcsolható jelenség párhuzamai a szakirodalom alapján alapvetően Közép-Kelet-Európa néhány volt szocialista országában jöttek létre.  A kiszervezett gondoskodás e formáiban résztvevő szülők meghatározóan migráns vállalkozók és nem alkalmazottak voltak. A kínai nők migrációja, köztük a női vállalkozók magas aránya a magyarországi kínai népességen belül, valamint a vállalkozásokban rejlő gyors növekedési lehetőség olyan tényezők, amelyek fontosak e jelenségek létrejöttének megértésében.

A kutatás adatai a transznacionális kínai vállalkozásokat vizsgáló kutatások eredményeivel egybehangzóan jelzik a család meghatározó szerepét, tükrözik ugyanakkor eltérő értelmezését a kínai diaszpóra kontextusában. A kínai szülők gyerekekkel való bánásmódja és a gondozóknak a gyerekekre vonatkozóan adott ajánlásai a szigor és a testi fenyítés alkalmazásáról a nem reszponzív, autoriter szülői attitűd ismérvei. A szakirodalom arra is utalt, hogy anyagi okok miatt kevesebb család engedhette meg magának ezt a gondoskodási megoldást, mint szerette volna.

A magyar felnőttek otthonában élve a kínai gyerekek nemcsak a magyar nyelvet tanulták meg, hanem olyan kulturális kódrendszert sajátítottak el, amely kívül sárga, belül fehér „banán” identitásuk kialakulásához is hozzájárult. A gondozóik otthonában töltött hosszabb időszakok alatt megtapasztalt nevelési stratégia vagy gondoskodás több olyan elemet tartalmazott, amely az autoriter stratégiával ellentétes autoritatív szülői magatartásra volt jellemző. Ez utóbbi támogatta a gyerekek szocio-emocionális fejlődését és jellemzően bensőséges érzelmi kapcsolat kialakulásához vezetett a róluk gondoskodó magyar felnőttekkel.

A bizalom, az informalitás és a bizonytalanság a kínai családok és a magyar gondozók közti viszony több területét jellemezték. Ez a globális munkamigrációval összefüggésben létrejött gondoskodási forma jóval kiegyensúlyozottabb hatalmi viszonyokat mutatott a gondoskodást nyújtók és a gondoskodást vásárlók között, mint azokban az esetekben, amikor harmadik világbeli migráns nők nyújtják ezeket első világbeli, fehérbőrű, jómódú nőknek, utóbbiak otthonában. A kínai vállalkozók anyagi helyzete és fogyasztási képessége felülmúlta a gondozói csoport tagjaiét, ugyanakkor társadalmi helyzetükre kedvezőtlen hatással voltak a befogadó társadalom negatív előítéletei az ázsiai bevándorlókkal szemben. A gondozói munkavégzés tere – a gondozó otthona – saját országában helyezkedett el, és saját ellenőrzése alatt állt. Minden bentlakó gyerek gondozója számára pozitív élményt jelentett a kínai gyerekekkel kialakult bensőséges érzelmi kapcsolat. Végül, a szülők és gondozók közti hatalmi viszonyok dinamikáját ugyancsak befolyásolták a gondozók gondoskodásról és anyaságról vallott, ugyancsak kulturálisan kondicionált elképzelései, amelyek alapján erkölcsi szempontból a kínai vállalkozó anyák felett állónak érezték magukat, mert azok másra bíztak a kisgyerekeikről való gondoskodást.

A gyerekekről való kiszervezett gondoskodás e dolgozatban tárgyalt megoldásai, amely során a magyar gondozó otthonában töltött időszakokat időnként a nagyszülőkkel töltött többéves szakaszok egészítettek ki Kínában, a transznacionális életformától elválaszthatatlan, annak részeként létrejött szülői gyakorlatok. Elválaszthatatlanok a magyarországi kínai transznacionális vállalkozó szülők körében megfigyelt autoriter szülői magatartástól. Szorosan összefüggenek a családdal kapcsolatos szociokulturálisan kondicionált elképzelésekkel, normákkal és értékekkel, amelyek nem elsősorban a családtagok és az egymást követő generációk közti bensőséges, érzelmi kötelék létrejöttét célozzák. Ugyancsak szorosan kapcsolódnak a kínai migráns vállalkozók családi alapú transznacionális üzleti modelljéhez is. A gyerekek földrajzi, térbeli mobilitását az a kilátás indokolja és teszi elfogadhatóvá, hogy az az egész családi csoport hosszabb távú javát, gazdasági növekedését és társadalmi mobilitását szolgálja majd; bár nyilvánvalóan nem közvetlenül a gyerekek egyéni sikerességét vagy boldogságát célozza.

Publikációk:

Transznacionális migráns vállalkozók gyermekgondozási stratégiái a gondozók tükrében: kínai gyerekek magyar otthonokban. REGIO: KISEBBSÉG KULTÚRA POLITIKA TÁRSADALOM 27 : 3 (2019) (MEGJELENÉS ELŐTT) 

Leslie K. Wang (2016) Outsourced Children: Orphanage Care and Adoption in Globalizing China. Stanford, CA: Stanford University Press. INTERSECTIONS: EAST EUROPEAN JOURNAL OF SOCIETY AND POLITICS 5 : 3 pp. 68-72. , (2019) 

Adela Souralova (2015). New Perspectives on Mutual Dependency in Care-Giving. Farnham: Ashgate, 158 pp. CENTRAL AND EASTERN EUROPEAN MIGRATION REVIEW 7 : 2 pp. 233-236., (2018) 

Transznacionális migráció és gyerekgondozás: vietnami gyerekek Csehországban. REGIO: KISEBBSÉG KULTÚRA POLITIKA TÁRSADALOM 26: 3 pp. 244-251. (2018) 

Transnational Migrant Entrepreneurs' Childcare Practices from the Carers' Perspective: Chinese Children in Hungarian Homes. In: Ducu, Viorela; Nedelcu, Mihaela; Telegdi-Csetri, Aron - Childhood and parenting in transnational settings. Cham (Switzerland): Springer International Publishing, (2018) pp. 25-42.