Nyitóoldal A vajdasági magyarság történeti kronológiája 1944-tõl

A vajdasági magyarság történeti kronológiája 1944-tõl

 

Kutatás leírása

A kutatásnak, szorosan a tárgyára vonatkozóan – nincsenek elõzményei. Eddig még nem készült a vajdasági magyarság társadalomtörténetét feldolgozó retrospektív kronológia.

Magyarázható ez egyrészt azokkal a nehézségekkel, amelyek magának a tárgynak – a vajdasági magyarságnak – a meghatározásával kapcsolatosak, másrészt azzal, hogy ezen entitás szubjektivitásának, tagjai közösségi identitásának megerõsítése mögött sosem volt valódi politikai akarat.

A témában még rejtett (más közlések mellékleteként publikált) retrospektív kronológiák is csak néhány szûkebb terület (pl. a Zentai Mûvésztelep, a Kanizsai Írótábor, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége) és rövidebb idõszak esetében készültek. Az átfogó „nemzeti” kronológiák esetében is rendkívül kevés a vajdasági magyarságot érintõ tétel. A feldolgozott kronológiák listája a Bibliográfia fejezetben található.

A vajdasági magyar szellemi élet egyik nagy adóssága, hogy még mindig nem kezdõdött el e közösség integrális történetének monografikus földolgozása. Az irodalom vonatkozásában készültek irodalomtörténetek, lexikonok, bibliográfiák, szerzõi monográfiák. Talán még az is állítható, hogy születtek jelentõs munkák a szûken értelmezett kultúra más, irodalmon kívüli területein is. Ezzel szemben szinte alig látott napvilágot összefoglaló demográfiai elemzés, holott a demográfiai mutatókban csapódott le a legszemmelláthatóbban e közösség kedvezõtlen léthelyzete. Az egykori Jugoszláviában, és azon belül a Vajdaságban is készültek alapos elemzések a gazdasági fejlõdés regionális vonatkozásairól, amelyek érintették a kérdés nemzeti aspektusát is. Ezek azonban rendre elsiklottak azon mozzanat felett, hogy a gazdasági egyenjogúság a nemzeti közösség érdekei megvalósításának pótolhatatlan feltétele ugyan, de magában nem elegendõ akkor, ha éppen a közösségi érdekek nem hogy érvényesítésének, de még kifejezésének és képviseletének sincsenek meg a mechanizmusai. Ez a kérdés pedig már a politika szférájába vág, azt pedig rögtön leszögezhetjük, hogy az elmúlt több mint fél évszázad alatt egyetlen átfogó, monografikus munkának a központi témáját sem képezte a vajdasági magyarság politikai története.

Mindez csak alátámasztja e közösség torz társadalmi szerkezetére vonatkozó állításokat. Ez annyit jelent, hogy az integráció tényezõi – együttesen, kölcsönösen egymásra hatva – nem fejlõdtek harmonikusan, olymódon, ami a közösségi kohézió megszilárdulásához vezethetett volna.

De vajon miben, miért és miként torz e szerkezet? Az integráció mely tényezõi miként hatottak e torzulásra? Az egyes tényezõk hátrányát miként, milyen mértékben lehet a másikakkal kompenzálni? Hogyan lehetett volna eljutni az e kérdésekre adható válaszokhoz? Egyáltalán, mi ébreszthette volna, mi ébreszthetné fel az e kérdésekre adandó válaszok iránti igényt?

Nyilván az egész történelmi helyzet tette zárójelbe ezeket a kérdéseket. A szocializmus fél évszázada alatt nem tûntek idõszerûnek, s most, utólag visszatekintve arra a korra, azt kell konstatálnunk, hogy valóban nem is voltak azok. A kisebbségi közösség általában is rendkívül szûk önálló érdekérvényesítési mozgástere a kettõs – „nemzeti és osztályszempontú” – leszorítottságban még reménytelenebbé tett minden önmegvalósítási törekvést, az elszórt, kis hatásfokú próbálkozások mindegyike személyes tragédiákba is torkolló kudarcba fulladt.

Habár a társadalmi légkör az alapvetõ meghatározója annak, hogy mikor születnek meg a vajdasági magyarság integrális történetét összefoglaló munkák, ezek elkészültének van még egy – mondhatnánk úgy, technikai, de mégis nélkülözhetetlen – alapfeltétele. A monografikus, összegezõ, szintetikus, a következtetések, diagnózisok és prognózisok megalkotásához szükséges mûvek nem születhetnek meg a megfelelõ elõmunkálatok nélkül. Nem írhatók meg a megfelelõ bibliográfiák, kronológiák, lexikonok és statisztikák elkészülte elõtt. Ilyen megfontolásból láttam hozzá a vajdasági magyarság társadalomtörténeti kronológiájának kötetekbe szerkesztéséhez.

 

A kutatási kérdések közül engem különösen három foglalkoztat.

Az elsõ kérdés a vajdasági magyarság mint közösség, mint „entitás” jellegének meghatározására vonatkozik. E kérdés megválaszolásának módjától függ, hogy az események tartalmát tekintve mely kör az, amely a közösség helyzetével összefügg. Itt azon kérdés elõtt állunk, hogy a vajdasági magyarságot nemzeti közösségnek tekintjük-e, miközben arra is választ kell adni, hogy mi is tulajdonképpen a nemzet. Felfogásomtól távol áll az a nézet, hogy a nemzet egy társadalom keretében csupán sajátos kulturális jellemzõre redukálható. Úgy vélem, hogy a nemzet a társadalmi integráció folyamatának tudati tükrözõdése, s ilyen-ként magában hordozza a társadalmi integráció mind a négy tényezõcsoportjának, tehát a demográfiai, gazdasági, politikai és kulturális tényezõknek a bonyolult interakciójából eredõ ráhatást. Ezért a kronológiában nem csak kulturális események szerepelnek. Ugyanakkor azt is kerültem, hogy teljesen eluralkodjon a politikatörténeti látószög. Társadalomtörténeti meg-közelítésre törekedtem, tudatában mindazoknak a nehézségeknek, amelyek azzal járnak, hogy nehéz például a gazdasági helyzetet meghatározó eseményeket az idõskálán pontosan elhelyezni, ami még inkább érvényes a demográfiai folyamatokra. Az egész elmúlt század arról tanúskodott, hogy ezeket még a legkíméletlenebb voluntarista intézkedések se tudták teljes egészében a politikai akarat alá gyûrni. E területeken elsõsorban jellemzõ példákkal igyekeztem érzékeltetni a tendenciákat.

A második kérdés a vajdasági magyarság mint nemzeti közösség „határainak” definiálására vonatkozik. Mit értünk vajdasági magyarságon? Mennyire lehet szerves egységnek tekinteni? Hiszen egy esetleges történelmi döntés következménye, hogy a Torontál megyei Bánát, a Horvátországhoz évszázadokon át tartozó Szerémség Bácskával együtt képezte a Vajdaságot, miközben a Drávaszög, vagyis dél-Baranya – egy egészen rövid idõszakot kivéve – Horvátország része lett. A régió, a regionalizmus erõs identitásformáló tényezõ, de e folyamatot csak úgy tudjuk megérteni, ha együtt nézzük a régió normatív és funkcionális jellegét. A couleur locale olyan vonzónak tûnõ képlete vajdasági felhasználásának az a leggyengébb pontja, hogy azok, akik zászlójukra tûzték, alkalmazását funkcionális szempontokkal indokolták, miközben érvényességét normatív keretekbe szorították. Tehát e kérdés kapcsán fel kell ismerni, hogy a közösség „határai” lazák, s a kronológiában azt inkább tágabb, mint szûkebb értelemben kezeltem.

Végül a harmadik kérdés a ráhatások forrása, a vajdasági magyarság sorsát befolyásoló körülmények köre. Tematikai vonatkozásban pontosítani kell, mit is értünk a kisebbség helyzetét érintõ körülményeken. Ezeket alapvetõen a tényezõk három csoportja határozza meg. Az elsõ csoportba az adott közösségnek a társadalmi-történelmi helyzete során kialakult, immanens belsõ jellemzõi tartoznak, az a sajátos kulturális mintakövetés, amely révén az azonos társadalmi környezetben, sõt azonos kisebbségi léthelyzetben élõ kisebbségi közösségek is egymástól különbözõ pályákat tudnak bejárni. A második csoportba azokat a tényezõket soroljuk, amelyek az adott közösség társadalmi környezetébõl hatnak felé. Ezek egyrészt eredhetnek az állami akarat megnyilvánulásaiból – amelyek mögött lehetnek mind bel-, mind külpolitikai megfontolások –, másrészt pedig magának a társadalomnak, s azon belül a többségi nemzet tagjainak érdekeibõl és értékfelfogásából is. A harmadik csoport tényezõit maga a kisebbségi lét indukálja: a területi megoszlás különbözõ módozatai, az intézményi ellátottság ebbõl eredõ objektív nehézségei, a vegyes házasság kényszere, az anyanyelvi funkciók beszûkülése. Ezért a kronológiába mindenek elõtt felvettem a vajdasági magyarság belsõ életének eseményeit – az ezekrõl tanúskodó tételek képezik az anyag gerincét. Emellett beiktattam azokat a legfontosabb eseményeket is, amelyek Jugoszlávia, s azon belül a Vajdaság általános társadalmi-gazdasági helyzetét befolyásolták, amelyek meghatározták a magyar-jugoszláv államközi viszonyt, illetve a magyar államnak a határon túli magyarság helyzetével kapcsolatos magatartását. Harmadrészt kitértem bizonyos mértékben a más jugoszláviai nemzeti közösségek életében lezajló legjellemzõbb mozzanatokra is, hogy alkalmat adjak az összehasonlításra, annak megítélésére, hogy mi az, ami magának a kisebbségi léthelyzetnek folyománya, s mi az, ami kívülrõl vagy belülrõl befolyásolt. Ezeknek a sokszor rendkívül eltérõ tematikájú és súlyú eseményeknek a tételeit soroltam egységes idõrendbe.

 

Mitõl olyan tehát a vajdasági magyarság, amilyen? A kronológia mint mûfaj elsõsorban eszköz ennek a kérdésnek a megválaszolásához, ugyanakkor valamilyen elõzetes megfontolással rendelkeznünk kell már az anyaggyûjtés körének meghatározásakor. Annyi már az eddigi kutatásokból is leszögezhetõ, hogy a vajdasági magyarság kevés alkalommal és kis mértékben volt abban a helyzetben, hogy mint közösség befolyásolja saját sorsának alakulását. Ez annyit jelent a mi jelenlegi szempontunkból, hogy az egyes helyzetek nem érthetõk meg a jugoszláviai, és úgyszintén a magyarországi folyamatok ismerete nélkül. Igyekeztem tehát ezeket az eseményeket is beilleszteni a kronológiába, bár a mérték és az arány vonatkozásában nem hiszem, hogy igazságot lehetne tenni. Azt tartottam szem elõtt, hogy inkább bõvítem az események körét, és majd a téma monografikus feldolgozása során kell pontosabb választ adni a kérdésre.

 

A kronológiai tételek nagy többségének forrása – egészben vagy részben – a tárgyidõszakban Vajdaságban megjelent egyetlen magyarnyelvû napilap, a Magyar Szó, illetve elõdje, a Szabad Vajdaság. Feldolgoztam az egyéb magyar nyelvû idõszaki kiadványok – Híd, Ifjúság (Képes Ifjúság), Létünk, 7 Nap, Dolgozók – legtöbb évfolyamát is. Újdonságot jelent az Újvidéki Rádió magyar nyelvû mûsora eddig még nem publikált írott anyagának feldolgozása. A fontosabb csomópontok esetében megkerestem a Politika és a Dnevnik vonatkozó közléseit, beillesztettem azok interpretációját is.

Amennyire megbízható támpontot jelentettek e sajtó- és rádióközlések az események idõpontjának meghatározásában, ugyanannyira sok kockázatot jelentett a tárgyalt események egyoldalú, szigorúan ideológiavezérelt értelmezése. Ez utóbbi vonatkozásában ezért fokozottan igyekeztem felhasználni két nem sajtójellegû forrást: egyrészt a korszak szereplõivel készített életinterjúkat, másrészt az adott idõszakban keletkezett hivatali és magánlevelezést. Elõbb-utóbb e források integrális szövegének közlésére is sor kerül.

A levéltári források tekintetében a belgrádi magyar nagykövetség iratanyagát használtam. Az egykori Jugoszláviában keletkezett levéltári anyag feldolgozása azonban teljes egészében hiányzik. Ezekre hellyel-közzel másodlagos források alapján hivatkozok. A másodlagos források jegyzékét a Bibliográfia részben közlöm.

Formai tekintetben igyekeztem egy kronológiai tétel terjedelmét korlátozni. Gyakran sajnálkoztam e kényszerû korlát miatt, mert sok feltárt dokumentum szemléletes megvilágításmódja veszett így kárba, legalábbis egyelõre, mert remélem, hogy hamarosan elkészülnek majd a munka következõ szakaszát jelentõ dokumentumkötetek is.

A tételekben szereplõ adatok forrásait lapalji jegyzetekben adtam meg. Ezekkel igyekeztem gazdaságosan bánni. Nem tüntettem fel a forrást, ha az a napilapnak az eseményt követõ napon megjelent számából, illetve az Újvidéki Rádió aznapi adásából származik. A másodlagos forrás adatait rövidítve közlöm, ha az abból származó idézetek száma meghaladja az ötöt. A rövidítések jegyzéke a kronológiai tételek után következik. A kéziratként megjelölt források a kronológia szerzõjénél találhatók.

A forrást feltüntetõ lábjegyzetek, a tételek közötti kereszthivatkozások, a név- és tárgymutató szabványos alkalmazása a kötet terjedelmének a felét tenné ki. Ezért úgy döntöttem, hogy egy-egy kötetet csak a legszükségesebb apparátussal látom el. A részletes forrás- és irodalomjegyzék, az idõrend tekintetében egyesített, ugyanakkor névmutatóra és tárgymutatóra bontott, rövid lexikon-szócikkekkel bõvített mutató a kronológia-sorozat zárókötetét képezi majd.

 

 

Eredmények

Publikációk

 

Kritikák, recenziók

  • Ternovácz István: Magyarok a Vajdaságban 1944–1954. Vékás János hiánypótló kronológiá-ja közelmúltunkról. – Vajdaság Ma, 2011. október 16.
  •  Csorba Béla: Ami Brankov Lazar halálhírébõl kimaradt. – Vajdaság Ma, 2011. december 6.
  • Cs. B. [Csorba Béla]: Magyarok a Vajdaságban 1944–1954. Könyvbemutató Temerinben -- Vékás János kronológiája. – Magyar Szó, 2011. XII. 8.
  • Ternovácz István: Vékás János könyvének bemutatója: Magyarok a Vajdaságban 1944–1954. – Vajdaság Ma, 2011. december 9.
  • Szabó Palócz Attila: Kronológia a délvidéki népirtásról. A kisebbségellenesség jugoszláv állami ideológiája. Magyar Hírlap, 2011. XII. 16.
  • Mészáros Zoltán: A lajstromozott múlt (Vékás János: Magyarok a Vajdaságban 1944-1954 (Kronológia) = Bácsország (Vajdasági honismereti szemle), 2011. 1/59. 107. o

 

Interjúk

  • Cservenka Judit interjúja Pastyik Lászlóval, Kossuth Rádió, Határok nélkül, 2011. IX. 10.

 

Konferencia, kéziratvita

  • 2010. november 11. A Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézete vitát szervezett a kronológia elsõ kötetének kéziratáról. Hozzászólt A. Sajti Enikõ, Bárdi Nándor, Bíró László, Mák Ferenc, Matuska Márton, Mészáros Zoltán, Pastyik László, Tóth Ágnes és Vukman Péter.

 

  • 2011. IX. 6. Az MTA Kisebbségkutató Intézet legújabb kiadványainak bemutatója - Közép-európai Kulturális Intézet, 2011. szeptember 6. A Magyarok a Vajdaságban 1944-1954 címû könyvet Pastyik László mutatta be.

 

  • 2011. XII. 9. A Magyarok a Vajdaságban 1944-1954 címû kronológia bemutatója Temerinben.