A kutatás elõzményei

 A romániai magyarság, mint társadalmi és kulturális közösség sajátosságait vizsgálva a hatvanas évektõl a transzilvanizmust, mint meghatározó és „haladó hagyományt” azonosságideológiaként emelték ki az erdélyi közírásban. A szaktörténeti vizsgálatokból azonban kiderült, hogy:

• a politikai transzilvanizmus a húszas évek közepére zsákutcába jutott;
• az irodalomnak jóval kisebb hatóköre volt a kisebbségi közvéleményre, mint amit feltételeztek;
• az 1940-es majd az 1944-es változások után egyértelmû volt, hogy ez az ideológia nem volt hatással a különbözõ stratégiák kialakítására;
• a kisebbségi eliten belüli meghatározó életpályákat vizsgálva az derül ki, hogy ezeknél – a közösség és kultúra szervezésében, közírásban domináns személyiségeknél – a legtöbb esetben a népszolgálatra hivatkozó szocializációs közeg, az értékrend, és a vonatkozó kapcsolatháló volt a meghatározó.

 

A kutatás alapkérdései

Tartalmilag a "népszolgálat" – az erdélyi magyar közírásban az 1930-as években megjelenõ – fogalmát egy kulturális kódnak tekintjük a magyar kisebbségi közösségek mûködésének megértéséhez.

Mit gondol a saját társadalmáról, és hogyan konstruálja meg azt egy-egy magyar kisebbségi elitcsoport a 20. században? Milyen az a közösség-konstrukció, amelynek a vélt vagy valós érdekeit a kisebbségi elit – régiónként és különbözõ idõszakokban – képviseli? Ezek a társadalom konstrukciók hogy válnak a kisebbségi önszemlélet pilléreivé, miként fejtik ki szocializációs hatásukat?

A népszolgálat a politika egy klasszikus felfogásához vezet vissza, amely a jó élet létrehozását, a közügyek intézését az adminisztráción, a rendfenntartáson, stb. túl elsõsorban a polgárok lelkének nemesítésében látta. Ennek megfelelõen a közösséggel, a társadalommal való kapcsolattartás, a társadalom építése –a mai bevett politikai gyakorlattól eltérõen – nem „politikai kommunikáció", nem „meggyõzés", nem „propaganda", nem „imidzsépítés", nem „politikai marketing", hanem a polgárok lelkének ápolása, a személyes útmutatás és példamutatás révén. E szerint a társadalmi élet mozgatórugója nem a személyes érdek, hanem a közösségi érték kell legyen, és ezzel lehet hatékonyan a kulturális alapon (organikusan) létezõ nemzetet építeni („önösszeszedés”). Továbbá, a részletesen kidolgozott gyakorlati (gazdasági, társadalmi, szociális, „kulturális") feladatok nem önmagukban fontosak, hanem azért, mert a közösség spiritualitását erõsítik. Ebbõl következik, hogy a népszolgálatot megfogalmazók számára a kisebbségi kérdés megoldása sem elsõsorban, mint jogi („emberjogi"), hanem mint spirituális kérdés vetõdik fel: a nemzetiségi kérdés megoldásának az elsõdleges feltétele nem a külsõ jogi keretek kialakítása, hanem a saját lelki transzformáció. A revízió például elsõsorban a „magunk revíziója” kell, hogy legyen.

Ebben a cselekvési modellben az elitnek társadalmi kötelezettségei vannak. Az „egyéni" megnyilatkozások csak akkor jogosultak, ha egy valamilyen tágabb, a közösség számára hasznos eszmerendszerhez igazodnak. Eszerint az „egyéni", „eredeti", de a közösség számára haszontalannak vagy károsnak minõsített vélemények értelmetlenek és értéktelenek.

Az 1945 utáni idõszakban az erdélyi magyar közéletben a „pragmatikus" szocializmus-kommunizmus ideológiája a népszolgálatot, mint jelszót és modellt megtartotta. Azzal a különbséggel, hogy megfosztotta annak legfontosabb elemétõl, a spiritualitástól. Vagy esetleg úgy is vizsgálhatjuk ezt a váltást, mint a „spiritualitás" átértelmezését? Hipotézisünk szerint ekkor a népszolgálati eszmekörben a nemzeti kultúra, mint egyfajta szekularizált teológia jelenik meg. A társadalmi elkötelezettség pedig ennek a nemzetkisebbségi kultúrának a védelmében, építésében valósulhat meg. Mindezt pedig egy szocialista, nemzeti kommunista ideológiai szerkezetben lehetett képviselni és a saját közösség érdekeit folyamatosan tematizálni.

  

Módszertani sajátosságok

 a) Egy bibliográfia illetve szövegválogatás összeállítása az erdélyi magyarság és a székelység sajátosságaira vonatkozó szövegekbõl.

b) A népszolgálat és a kisebbségi etikára elvárásokra vonatkozó alapszövegek kiválogatása a két világháború közti publikációkból.

c) A népszolgálat szövegszerû megjelenése 1944 utáni szövegekben, válogatás összeállítása.

d) A szövegek áttekintése, megvitatása és kiegészítése.

e) Esettanulmányok készítése.

  

Eredmények

1. Digitális szövegtár összeállítása

2. A 2011. augusztusi kolozsvári Hungarológiai Kongresszuson a Történeti szekción belül egy két napos tematikus blokk lebonyolítása. Lád az alábbi tanulmányok elõadás verzióit.

3. Tanulmánykötet összeállítása

Népszolgálat. A közösségi elkötelezettség alakváltozatai a magyar kisebbségek történetében. Szerk.: Bárdi Nándor, Filep Tamás Gusztáv, Lőrincz D. József